Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

458 448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. hiszem, ítéletet alkothatott már magának mindenki úgy a vitának alapúi szolgáló inczidens megoldási módjáról vagy sikerérő', valamint a vita érdemleges tartalmáról. Hanem hozattak elő, és nem ma először, de ismételve, oly állítások, melyekre vonatkozólag, azt hiszem, a t. ház be fogja látni, hogy reám nézve a rektifikáezió múíhatlan kötelessége forog fenn. Várady Károly: Nem használ semmit! Pulszky Ágost: Meglehet, hogy nem használ a t. képviselő úr szemében, hanem én egyszerűen az őszinte, megvilágosítható és meggyőzhető közvéleményhez appellálok. Mindenekelőtt konstatálok egyet, t. ház, és ez az, hogy úgy gróf Apponyi Albert, valamint ma ismételve és fokozott mértékben Horángzky Nándor t. képviselő urak, nem égésien megfelelően idéztek az 1875-iki delegáczió határozataiból; mert nem az 1875 iki delegáczió határozataiban, de még a hadügyi albizottság jelentésében sem foglaltatik azon passzus, a mely a nyelvek egyenjogúsítására vonatkozó törekvésekről szól, hanem — ámbár mellékesnek látszhatik e körülmény — itt disztinguálni kell két okirat közt. Az egyik, t. ház, a hadügyi albizottság kiküldött öttagú választmányánál; a jelentése a hadügyi albizottsághoz. Ebben igenis, benfoglaltatik ez a passzus: (Olvassa.) »Kívánatos, hogy a magyar nyelv a nevelőintézetekben a magyarországi ifjak részére mint köteles tantárgy taníttassák, Kőszegen pedig ne csak elméletileg műveltessék, hanem a német nyelvnek szolgálati használatában illetetlenűl hagyása mellett némety tárgy, nevezetesen a történelem vagy földrajz oktatása magyar nyelven eszközöltessék.« És az indokolásban benfoglaltatik, (Olvassa.) »hogy a növendékek a magyar nyelvben gyakorlatilag is kiképeztessenek, és a két nyelv egyenjogúsága a nevelésben gyakorlatilag f>jganatosíttassék«. Ha már most méltóztatnak a hadügyi albizottságnak a plénum elé tett jelentését elolvasni, s ennek következtében a plénum határozatát figyelembe venni, ott azt méltóztatnak találni, hogy az a passzus, a mely a két nyelv egyenjogúságára a nevelésben vonatkozik, kimaradt a határozati javaslatból, és egyszerűen az mondatik, hogy az országos bizottság hozzon határozatot arra nézve, hogy a magyar nyelv a képzőintézetekben a magyar ifjakra kötelező legyen, és a tanulmányozására önként jelentkezők részére köteles tantárgy mérvében taníttassák, a kőszegi akeál-tanodában pedig nemcsak elméletileg műveltessék, hanem a néjaet nyelvnek a szolgálati használatban érintetlenül hagyása mellett némely tantárgynak, nevezetesen a történelemnek, vagy földrajznak, esetleg mind a kettőnek oktatása magyar nyelven eszközöltessék. És erre nézve is nem azt írja az albizottság, hogy azoknak rögtöni vagy elsietett foganatosítása óhajtandó, hanem hogy azok az íij szervezet mérvében volnának keresztfílviendők. Konstatálom tehát, t. ház, hogy azon követelmény, a melyhez Horánszky t. barátom a konzequencziák hosszú sorát fűzte, nevezetesen, hogy a nevelésben a két nyelv egyenjogúsíttassék. így expressis verbis a delegáczió által, sőt a hadügyi bizottság által sem fogadtatott el, és nem fogadtatott el épen azon indokokból, a mely indokokból ma a katonai akadémia felállítását igenis, hanem a magyar nyelvű katonai akadémia követelményét nem fogadhatjuk el e részről, mert épen e nuance különbségében láttuk a határt átlépve, mely a tisztikar egységes kiképeztetésének föltételei mellett a magyar ifjaknak lehető nagy számmal a hadseregbe való belépése és a között van, a mi a tisztikar nevelését és a tisztikar szellemét is esetleg s ezzel azután közvetve a hadsereget magát is megosztja. Igaz, t. ház, hogy az 1875. év deczemberében, mikor a delegáczió épen ezen határozat miatt s épen ezen nuance-ok következtében bizonyos oldalról támadásnak volt kitéve, kifejte tett, hogy izélünk igenis az, hogy a Magyarországon levő katonai intézetek lehetőleg magyarosíttassanak, és ma is fentartom, hogy e czélt máig is szem előtt tartottuk, és hogy e czél tekintetében a legnagyobb haladás eszközöltetett, a mely a hadsereg egységének fentartásával egyáltalán öszefügg. Konstatálom azt, hogy 1875 óta azon czél folyton szem előtt tartásával, hogy a magyar elem a hadseregben kellő helyét elfoglalhassa, lépésről-lépésre folyton haladás történik. Konstatálom azt, hogy ma nemcsak magyarul tanítanak a magyar intézetekben, hanem lmgy két elv van kimondva, sőt nemcsak kimondva, hanem gyakorlatilag keresztűlvive: először az, hogy minden magyar honos a hadsereg intézeteiben magyarul is köteles tanulni, másodszor, hogy minden Magyarországon fennálló intézet minden tanítványa és hall gatója, akár magyar honos, akár nem, szintén a német nyelv mellett a magyar nyelvet köteles tanulni, és hogy ennek következtében tényleg a hadsereg nevelésében a magyar nyelvnek megszereztük azon biztosítékokat, melyek lehető legmesszebb menve a magyar ifjaknak a hadseregben elfoglalandó állására nézve az ország szempontjából múlhatatlanoknak ismertettek. Konstatálok továbbá egy nagy haladást más tekintetben is: hogy tudniillik mindazon törvényes intézkedéseknek, a melyek a magyar nyelv használatára vonatkoznak Magyarorszá-