Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-448
448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. 459 gon, a hadsereg részéről is foganat szereztetett, és azok összhangba hozatalára a hadsereg adminisztrácziójának általános szükségleteivel szintén megtörténtek mindazon intézkedések, a melyek a félreértések és visszaéléseknek ily esetekben elejét vegyék. De nem az a baj, t. ház, hogy a hadseregre vonatkozólag nem állítjuk fel azon követeléseket, a melyek a nemzeti Szellem érdekében is szükségesek volnának. Az a hagy baj, t. ház, hogy azon lépések, melyek e tekintetben történtek, azon konzequens politika és törek\ esek, melyek évtizedeken keresztül folytattattak, azért nem termik meg, részben, gyümölcseiket, mert bizonyos részről az orezág közönsége elé úgy állíttatnak, mintha a czélt el nem érnék ; mert bizonyos részről folyvást izgatás történik azon irányban, hogy ezek gyümölcsözésüktől megfosztassanak, és hogy az ország és hadsereg szelleme közé oly mesterséges ellentét állíttassék, a mely tényleg nem forog fenn. (Helyeslés jobbfelől.) És, t. ház, — ezzel végzem szavaimat — ezen tény konstatálása a jelen helyzetre is rendkívül fontos és rendkívüli felvilágosításokat nyújt. Mert abban egyetértünk, hogy ha a jelen pillanat körülményei olyanok, ükkor feladatunk nem a múlt kritikájával, és nem a távol jövő homályos és derengő terveivel foglalkozni, hanem azzal, hogy a jelen pillanatban a reális politika a legideálisabb czélok fentartása mellett, minő aktuális, gyakorlati eszközöket követel, és bárki, a ki a fúzió szükségére, eszméjére hivatkozik, azokra csakis a jelen pillanat szükségletei szempontjából hivatkozhatik. Már most kérdem, van-e valaki, a ki azt állíthatja, hogy a jelen pillanat akut bajai közé sorolhatók azon állapotok, a melyek a hadsereg tekin tétében fennállanak? Kérdem, hogy az, a ki a hadsereg kérdéseit ma minden szükség nélkül vellikálja, mikor sem a hadseregre vonatkozó törvény újjáalkotásáról nints szó, sem kétség kivül oly visszaélések nincsenek e téren, melyek a hadsereggel szemben bármely erőteljes állásfoglalásra kényszerítenek az ország közvéleményének bármely részét, nem mesterségesen 11Öveli-e a helyzet nehézségeit, a pillanat bonyodalmait az, a ki ma ezen új kérdést a közvélemény elé, mint nem egyesítő, hanem megosztó kérdést viszi? (Helyeslés jobbfelől.) És kérdem, hogy az aktuális és reális politika szempontjából van-e valami értéke azon kritikának és megkülönböztetéseknek, a melyek a távolmúltban diíferencziákat keresve, és azokat leszármaztatva, ma is az árnyékok, a múlt vélemények küzdelmét kivánják e kérdésben felidézni akkor, mikor e kérdésben tényleges differenczia köztünk egyáltalában nem forog fenn? És kérdem egyáltalában azon fuzionális törekvések őszinteségére vonatkozólag, hogy ki az, a ki kívánja a liberális, az együttérző elemek összműködését, az-e, a ki — bármi lett légyen a múltra nézve a vélemények eltérése, bárminők a messze jövő ezéljaira nézve fenforgó esetleges különbségek — lehetőleg tág tért akar nyitni a jelenlegi Összműködés részére, kizárva mindazon kérdéseket, melyekre vonatkozólag az okvetlen és múlhatatlan közreműködés szüksége nem forog fenn; vagy a ki a fúziót hangoztatja ugyan, (Felkiáltások balfelöl: Ki az 1 ?) de osztraczizmust kivan gyakorolni a jelen kormány tagjaira vonatkozólag, osztraczizmust kivan gyakorolni a múlt kormány tagjaira, a régmúlt kormányokra és mindazon férfiakra nézve, a kikkel valaha ellentétben állott? T. ház! Az osztraczizmus bizonyosan nem eszköze a fúziónak. Ezzel, t. ház, azt hiszem, hogy feladatomnak eleget tettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző: Sierbán Miklós! Sierbán Miklós: T. ház! A háznak minden tagja érzi ama nehézséget, a midőn Horánszky Nándor t. képviselőtársam után kell felszólalnia. Én csak köszönettel tartozom Pulszky Ágost t. képviselőtársamnak a miatt, hogy személyes kérdésben szót emelt, ezáltal könnyebbé tevén saját felszólalásomat. (Derültség halfelöl.) Én, t. ház, midőn ezen vita során ma harmadszor emelek szót, nem akarok a t. ház figyelmével visszaélni, s ha mégis szót emelek, teszem azt azért, mert kötelességemnek ismerem, hogy felszólaljak, valahányszor azon ellentétekről van szó, a melyek mi köztünk és a kormány között léteznek. Mielőtt azonban erre áttérnék, szükségesnek tartom egy félreértés helyreigazítását, a melyre márczius 4-én tartott beszédem alkalmával okot szolgáltattam. Én, t. ház, akkor többek között ezeket mondottam: »T. ház! Legyen meggyőződve, sehol sem jobban megérett azon meggyőződés, mint minálunk, hogy a magyar és a román egymásra vannak utalva, hogy a szláv tengerben együtt kell, hogy éljenek és hogy az egyiknek a sorsa a másikéval össze van kötve.« Ezen szavak, t. ház, több részről félre lettek magyarázva, tudniillik annyiban, a menynyiben ezek az országban lakó szláv nemzetiségekre lettek alkalmazva. Én, t. ház, a legiinnepélyesebben kijelentem, hogy ezen szavak nem az országban lakó szláv nemzetiségek, hanem az Oroszországból jövő azon pánszláv mozgalom ellen lettek elmondva, a mely mozgalom meggátlására a hármas szövetség fel lett állítva, mert a benlakó nemzetiségek mindnyájan érzik ezen helyzetnek nehéz voltát, és egyformán meg vannak fosztva politikai és nemzetiségi jogaiktól. 58*
