Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-448
448. országos ülés 1895 iskola állíttassák fel. Mi ott azon testűlet körében már ennél sokkal nagyobb követelést tettünk és tettük ezt azon meggyőződésben, hogy ezen követelésnek bizonyos idő múlva érvényt is szerezzünk. Az intézkedések a hadsereg iskoláinak magyarosítása érdekében máris megtörténtek, és pedig azon mértékben, melyben a magyar elemnek a közös hadseregben részt kell venni*. Ez, t. ház, formulákban kifejezve sokkal több, formulákban — mondom — és nem a lényegben, mint a mi ezen házban általunk valaha követeltetett. (Úgy van! a baloldalon.) Itt a hadsereg iskoláinak magyarosításáról, itt továbbmenő intézkedések szükségéről van szó. azon tovább menő intézkedések szükségéről, melyek a delegáczióban akkor is, később is hangoztattak. Nem elégszik meg a t. képviselő úr egy magyar iskolával, hanem még Ürményi Miksa képviselőtársunkon is túlmenve, többet kivan. Kívánja a hadsereg tanintézeteinek megmagyarosítását. (Úgy van! balfelöl.) Azt gondolom tehát, hogy akkor, midőn ez a felszólalás minden ellenmondás nélkül fogadtatott a kormány részéről, akkor, mikor ezen nyilatkozat a t. képviselőtársam részéről konnesióban állott a delegáczió megállapodásával s annak mintegy folytatását képezte itt, ebben a házban, mely utóvégre is hivatva van arra, hogy e kérdésben a nemzet érdekében állást foglaljon, és a mikor ez kifejezésre jutott a nélkül, hogy később ellenmondásokkal találkozott volna, lehetetlen azt mondania Tisza István t. képviselő úrnak, hogy mi pedig egyet akarunk ma, akarjuk azt, hogy az 1867: XII. törvényczikk megvalósításának csakis az a képe tartassák fenn, a melyet annak megalkotói nyomban a gyakorlatban létesítettek. (Úgy van! a baloldalon.) Ez, t ház, egyfelől ellenmondás, másfelől pedig olyan dekadenczia, a melyre nyomban rá fogok térni. (Halljuk Halljuk! balfelől.) A czélok megvalósítására vonatkozólag, melyeket gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam helyeseknek ismert fel, eddigelé esik két jelenséggel találkozunk. Az egyik jelenség ítZj cl melynek kifejezést a múltkori beszédében Tisza István t. képviselő úr adott, a ki beszédében a következőket mondta : »A kiegyezésnek két része van. Az egyik, mely az 1867: XII. tör vény czikkben a közös ügyek mikénti kezelését és azt állapítja meg, hogy a magyar nemzet jogos befolyását a közös ügyek vezetésére miként érvényesítse; a másik pedig annak politikai oldala és a tényleges viszonyoknak az a képe 'és kifejlődése, a hogy a megvalósításkor annak megalkotói életbeiéptették«. Hogy ez tényleg nem áll, erre vonatkozó.. inárczius 12-én, kedden. 453 lag voltam bátor már néhány észrevételt tenni. Mi e nyilatkozatnak tartalma? Mi az a felfogás, a mely abban kifejezésre jut ? Semmi más, mint egyenes negáezója a czélnak, mert ha a czél helyes, ha a czél elérve nincs, ha a czél elérendő, és ezzel szemben odaállíttatik, hogy itt pedig semminek másnak helye nem lehet, mint a rideg negácziónak: akkor nagy ellentét van gr. Andiássy Gyula és Tisza István t. képviselő urak közt. És ennek kiegyenlítésére nem vállalkozom, de tény, hogy míg az egyik a régi létező állapotnak, azon állapotnak rideg fentartását kívánja, a mely nyomban a 67-iki törvények megalkotása után jelentkezik, addig a másik bizonyos czéíokat helyeseknek, jogosultaknak ismer el, habár az azok megvalósítására szolgáló eszközökben különbözik is. A kettő között az a különbség van, hogy azok egymással homlokegyenest ellenkeznek. (Úgy van! Úgij van a baloldalon.) Az egyik a czélt sem akarja, mert fenn akarja tartani régi képét a 67-iki törvények azon jelentkezésének, a mely azoknak megalkotása után nyomban mutatkozott; a másik a czélt helyesli, csak az annak megvalósítására irányuló eszközöket nem helyesli. De én e tételt önmagában sem fogadom el; mert nagy szerencsétlenségnek tartanám, hogyha a köztudatban lábrakapna az a felfogás, hogy az 1867: XII. törvényezikknek csakugyan ilyen kettős értelme van. (Helyeslés balfelől.) Mert, ha az 1867: XII. törvényezikknek politikai része is van, és e politikai rész nemcaak azt tartalmazza, hogy az a nemzet érdekében abban a szellemben kezeltessék, melyet annak megalkotói magukévá tettek, hanem az visszafelé is fejleszthető: akkor ez a nemzet érdekeire nagyon veszélyes és hátrányos lehet. (Helyeslés balfelöl.) íme, ennek következményeit képezik azok a dolgok is, a melyek gr. Andrássy Gyulának a közügyektől való visszavonulása után a kormány felfogásában és az ügyek intézésében visszamenőleg, visszafejlesztőleg mutatkoznak. (Úgy van ! balfelől.) A kiegyezés Tisza István t. képviselő úr által hangoztatott politikai részének tulajdoníthatjuk ugyanis a véderőtörvény 14. §-ának megjelenését, melylyel még gr. Andrássy Gyula sem értett egyet. A Tisza István képviselő úr által hangoztatott politikai résznek tulajdoníthatjuk a véderőtörvény 10. szakaszát, mely akkor kikerülte a törvényhozás figyelmét, minthogy azt teljesen abszorbeálta a 14. és 25. szakasz. Úgyszólván hallgatag csúszott keresztül a véderőtörvény sok más lényeges intézkedése is, melyek szerintem nincsenek összhangban az 1867: XII. törvényezikknek sem szellemével, sem rendelkezéseivel. (Úgy ván! balfelől.) Mert míg az 1868-iki véderőtörvény a
