Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

454 448. országos ülés 1895. márczinsglS-én, kedden. hadsereg kiegészítése tekintetében úgy intézkedik, hogy a katonai tanintézetekből kikerült növendékeket sorozta mint kiegészítést a hadsereg keretébe, addig ;.z 1889-iki törvény már a közös tanintézeteket hangsúlyozta, hogy az azokból kikerült növendékek beállítandók. Ez szintén egy politikai fejlemény. Igaz, hogy abban a szellemben, melyet a t. képviselő úr jónak és helyesnek tart, de nem abban, melyet az 18G 7: XII. törvényczikk megállapított, s melynek megvalósítására ágy gr. Andrássy Gyula, mint mi is, máskép akarunk proczedálni. Ez már visszafejlődési stádium, következménye azon politikai felfogásnak, mely a kiegyezést nemcsak saját szelleme szerint kívánja fejleszteni, hanem utat enged arra is, hogy az visszahelyeztessék. (Élénk helyislés balfelöl.) Erre vall a katonai akadémia kérdése is. Már előttem szólt barátom megmondta, hogy a magyar katonai akadémia csak egyik alkateleme azon nemzeti politikának, mely itt nemcsak definiálva, hanem részleteiben is megvitatva lett. A magyar katonai akadémia 1874-től fogva a köztudatban mindig úgy állott, mint magyar tisztképző iskola, melynél első sorban a paritásnak és dualizmusnak megfelelő berendezkedésnek kell történnie. Későhb e felfogás úgy idomíttatott át, hogy a/, akadémiára szükség van ugyan, de nem magyar katonai akadémiára. Sietek kijelenteni, hogy nekem ily akadémia nem kell. Megtörténhetnék tehát velem az a szerencsétlenség, hogy ha a delegáczió tagja volnék, és a többség részéről valaki ilyen akadémiát idítványozna, s ha a közös hadügyminiszter ez ellen állást foglalna, én kénytelen volnék vele szavazni. Meit igaz ugyan, hogy a kérdést meg nem oldani baj, de nem oly baj, mely nem reparálható, de megoldani úgy, a hogy a többség kivánja, kész veszedelem. (Élénk helyeslés "balfelöl,) Ez lemondás és feladása a magyar közjognak. (Úgy van! a baloldalon.) Ha e tekin tétben a legális testület ily szellemben foglal állást, azt megváltoztatni, — hogy Deák Ferencz szavaival éljek — igen nehéz. Inkább ne történjék semmi. Az idők meghozhatják az érvényesülést, de ha ezekről intézmények alakjában mondunk le, szeretném látni, — különösen az ország közfelfogásának fejlődésére való tekintettel, — miként fogja ezt az ország rekonstruálni, visszaszerezni ? (Élénk helyeslés balfelol.) Ezekkel két dolgot akartam bizonyítani. Az egyik az, hogy t. képviselőtársamnak Tisza Istvánnak a felfogása nem helyes, és hogy részben gr. Andrássy Gyulának is tévedése az, hogy tudniillik, ha nem is direkte kifejezetten, de legalább indirekté, ezen kérdéseknek megvalósítása érdekében néhai gr. Andrássy Gyula nemcsak azon eszközökkel élt, melyeket ő kijelölt, hanem élt oly eszközökkel is, melyek már tényekben és formulákban is jelentkeztek. A másik pedig az, hogy ezek a kérdések korántsem olyanok, mint a minőknek azok feltűntek. Nincs itt másról szó t. ház, mint a 6/-ikiXÍI. törvényezikknek abban az értelemben való végrehajtásáról, a mely értelem a 67-iki törvénynyel nemcsak hogy nem ellenkezik, de annak egyenesen tartalmát képezi. Hiszen gr. Szapáry Gyula igen t. képviselőtársam is hivatkozott a műit alkalommal arra, hogy ő a hadseregnek az egységét megbontani semmi körülmények között nem akarja. Én sem akarom. De hivatkozott arra is, hogy ezen igényeknek egy vagy más alakban való megvalósítása a hadsereg egységével nem ellenkezik. Hiszen a hadseregbe ezen ifjak már csak a képzés után jutnak be, hiszen csak a már hadseregbe beosztott egyének bármiféle kategóriából kerüljenek is be, helyezhetők azon fogalom alá, hogy ezekkel szemben a hadsereg egységét f'entartani és oltalmazni kell. Mindaz tehát, a mi mint előkészítés a hadsereg kiegészítésére történik az 1867: XII. törvényczikk szerint, a nemzetnek a kizárólagos joga. E tekintetben tehát oly intézkedések, melyek egyébként a hadsereg vezényletére és bel szervezetére semmiféle befolyással nincsenek és nem lehetnek, nem képzelhetők olyanoknak, melyek az 1867-iki törvénynyel ellentétben állanak, vagy a hadsereg egységét megbontanák. (Helyeslés a baloldalon.) És ha ezzel szemben most az mondatik, hogy a közélet felmerült szükségei által kívánatosnak mutatkozó fúzió szempontjából nincs más út és mód, mint hogy azok, a kik ezen intencziót helyeslik, és ennek megvalósítására törekednek, — hogy mi módon, azt most hagyjuk vitán kivííl, — ezen kívánalmakról mondjanak le, az nem jelenti azt, hogy mondjanak le a nemzet oly jogairól, mely jogokat számára az 1867 : XII. tcz. biztosít. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez, t. ház, egyszerű lehetetlenség mi reánk nézve, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) lehetetlenség az ország érdekeire nézve is, (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) mert ha ezen eszméket mi karoltuk fel, és egyedül mi képviseljük ebben a házban, ezekről lemondani annyit tesz, mint a nemzet jogain árulást követni el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ha már, t. ház, a lemondásról van és lehet szó, a mit én nem tartok, de tegyük fel, hogy egy esetleges fúzió érdekében akár az egyik félnek, akár a másik félnek valamiről le kell mondania, állanak a ehance-ok? Miről mondanának önök le? Arról, hogy megakadályozzák a nemzet jogainak az érvényesülését. (Élénk