Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

M7. országos ülés 1895 eket az iránt, hogy soha azon kérdéseket szóba nem hozom; a márczius 10-iki ülésben, már mint belügyminiszter, ezen kérdés felhozatván, ezt mondtam: (Olvassa.) »A mi pedig saját álláspontomat, s az emlegetett elvtagadásokat illeti, ott van február 3-án, tehát az ellenzék padjairól tartott beszédem, melyben álláspontomat nyíltan, határozottan kifejeztem, Részemről ezenkívül igenis tudom,;hogy mindaddig, míg ő Felsége bizalmából ezen a helyen ülök, jogom és kötelességem tanácsot adni, midőn idejét látom, mindenben kivétel nélkül, a mi az ország és a trón érdekében fekszik.« Természetesen hozzá tettem: »De tudom és érzem azon kötelességemet, hogy míg ezen a helyen ülök.« (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! és felkiáltások jobbfelöl: Mi Sima Ferenezet is meghallgattuk!) »míg miniszter vagyok : sem minisztertársaim háta mögött, sem annyivrü kevésbé ő Felsége előleges beleegyezése nélkül semmi irányban akczióba lépnem nem szabad.« En azt gondolom, hogy ezen nyilatkozat ellenében alkotmányos szempontból csakugyan senki kifogást nem tehet. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szalay Imre : De a politikai morál szempontjából ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Tisza Kálmán: A politikai morál nem azt mondja, (Halljuk! Halljuk!) hogy bármely pártnak, ha ellenzéki is, a mint ma is hallottuk, esetleg önfentartási ösztöne hozhatja magával, hogy szövetkezzék oly párttal, a mely a hazára nézve veszélyes, nem azt mondja, hanem, hogy tudjon lemondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy derültség és zajos közbeszólások a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: A miniszterségről nem tudott lemondani! Arról mondott volna le! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Tisza Kálmán: A miniszterségről lemondtam, mikor helyes volt, igaz, nem akkor, midőn Ugron Gábor t. képviselő úr kívánta, és remélem, sohasem is lesz Magyarországnak olyan kormánya, a melynek elég ok legyen a lemondásra, hogy azt Ugron Grábor képviselő úr követeli. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Az egész nemzet kívánta! (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Tisza Kálmán: De hát, t. ház, (Zaj.) méltán mondhatná (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a képviselőház, vagy valaki, hogy ha ez így van, . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök*. (Csenget.) Csendet kérek, t. ház, Tisza Kálmán: ... ha azt hittem, hogy az 1867-iki XII. törvényezikk némely részeit módosítani czélszertí, és ha fentartottam a jogot, mint az imént felolvasott beszédemben mondottam, >. márerius 11-én, hétfőn. 145 bármilyen irányú javaslatot tenni, a mikor időszerűnek látom a haza és a trón érdekében, miért nem tettem hát 15 év alatt, vagy most, midőn öt évvel ezelőtt a miniszteri kötelezettségből is kiszabadultam. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Tisza Kálmán: Hát, t. urak, ha valaki a miniszterelnökségről önként mondott le . . . (Zajos derültség a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van ! jobbfelöl.) Elnök': (Csenget.) Csendet kérek ! Tisza Kálmán: Bátran merem állítani, én úgy mondtam le, mert sem a házban a többség elvesztése, sem a korona bizalmának megvonása nem indokolta, indokolta az, mert azt lőttem — és azt hiszem, nem tévedtem — hogy a haza javára akkor az volt kötelességem. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De hát miért nem hoztam ezeket szóba, azóta sem? Erről is számolok t. ház, nem sokszor fárasztom figyelmüket, (Halljuk ! Halljuk!) óhajtom, ne is kelljen sokszor, de épen azért akarom még ezt is elmondani. (Halljuk) Nem tettem azért, mert azon faktorokat, a melyeknek közreműködésével azt, a mit változtatandónak tartottam én is, meg lehetett volna változtatni, úgy, a hogy a mi érdekünkben fekszik, sohasem láttam. Igenis láttam én (Halljuk! Halljuk!) törekvéseket az 1867: XII. törvényezikk és az abban lefektetett dualizmus ellen, hol az egységes osztrák czentralizáczió, hol a hozzánk is átplántálni igyekezett föderalizmus szempontjából, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) tehát oly két szempontból, a melyekből akár egyikből, akár másikból, annak megváltoztathatása — talán nem méltóztatik tagadni — Magyarországra a lehető legveszedelmesebb volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Sőt látunk most egy harmadikat (Halljuk ! Halljuk!) a különböző kérdésekben, de külösen a nemzetiségi mozgalmakban egy oly, még csak kezdődő, még csak alig észlelhető összejátszást, mely ha sikerűi, az 1867-iki XII. törvényezikk igenis megbuknék, de beáílana helyette egy triász, a melytől az Isten mentse meg Magyarországot. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj. Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Tisza Kálmán: Ez volt az egyik. A másik ok volt az, és ezt ismét lehet itt a házban tagadni, . . . Meszlény Lajos: Mosakodik! Tisza Kálmán: Nem mosakodom, nincs rá szükségem. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Sokszor próbáltak ugyan sárt dobni reám, de sohasem ragadt reám. (Zajos éljenzés és tetszés jobbfelöl. Élénk mozgás balfelöl.) Mint mondám, ezt lehet támadni, de szét-