Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

446 447. országos ülés 1895, márczüis 11-én, hétfőn. nézve az országban, nem lehet eltagadni. Láttam, hogy azon az alapon is lehet az országnak neme ak anyagi és szellemi fejlődését előmozdítani, de lehet befolyását úgy a monarchia másik államával közös ügyekben, mint még kifelé is érvényesíteni úgy, a hogy századok óta nem érvényesült. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van! jobb felől. Mozgás a bal- és szélső baloldalon ) De, t. ház, a mi a legégetőbb kérdés, s a minek egyes részletei ma is előtérbe tolatnak, (Halljuk! Halljuk!) az a hadsereg kérdése. Azt pedig, minden egyebet mellőzve, nem tartottam bolygatandónak azért, mert egészen más lett volna 1867-ben, 1868 ban, és még addig, mig a nagy hadseregi organizmus ki nem fejlődött, s ez a külpolitikai helyzet nem változott, más alapon kezdeni meg a szervesést; de egy felépített, erőteljes, hatalmas véderő-szervezetet megbontani akkor, . . . (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ki akarja 9 Halljuk! Halljuk ! jóbbfelöl.) . . . Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. t. ház! Tisza Kálmán: . . . mikor az összes államok fegyverkeznek, hazafiúi szempontból is nagy könnyelműség lett volna. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobbfelöl. Nagy mozgás és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Én nem beszélek egy pártról, de beszélek általánosságban; s azt csak senkisem fogja eltagadni itt, hogy van a háznak egy általam igen t. része, mely a hadsereg kettéválasztását akarja: no, hogy ez már megbontaná a mostani organizmust, az mégis csak világom. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De nem gyöngítené! Nagy zaj. Elnök csenget.) Én azért, t. ház, mert ez volt az én meggyőződésem még azontúl is, mióta mint egyszerű" képviselő ülök itt, tartózkodtam ezen kérdéseknek bolygatásától, szembeszállottam azokkal, a kik akár nagyobb, akár kisebb mértékben azt bolygatni akarták ; (Egy hang a szélső báloldilon: Elég helytelenül!) pedig ha ellenkező utat választok, . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: 1875 ben! Elnök: Kérem Ugron Gábor képviselő urat, ne szóljon folyvást közbe! Tisza Kálmán: . . . talán a t túloldal némely részénél közbeszólások helyett éljeneket és tapsokat kapok. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és nyugtalanság a bal és szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Ennyi valótlanságot hideg vérrel elmondani! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jóbbfelöl.) Tisza Kálmán: Csakhogy sokkal könnyebben el tudom tűrni a zúgolódást, a támadást, a beleszólást, ha nyugodt vagyok az iránt, hogy belátásom szerint azt tettem, a mit kötelességemnek tartottam, mint tudnám ellenkező esetben a legkellemesebb fogadtatást a t. túloldal részéről. (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Zaj és nyugtatanság a bal- és szélső báloldalon.) Én, t. ház, okulva a tapasztalatokon, . . . (Nagy zaj és közbeszólások a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem, ne kon verzáljanak a képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jóbbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Elég, ha meghallgatjuk! Felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Figyelmeztetem a képviselő urakat, a szabály kívánja meg, hogy a szónokot csendben hallgassák meg. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy a hangos konverzáczió ezt zavarja, (Egy hang a szélső báloldalon: Kérjük ezt a szigort mindig alkalmazni! Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a szigort, tisztelt képviselő urak, én mindig fogom alkalmazni, (Helyeslés.) akkor is, ha azon oldalon (Á baloldalra mutat.) beszél egy képviselő, és nem akarják kihallgatni. De, hogy azután ezt, a mit minden körülmények között teszek, nyugodt lelkiismerettel tehessem, kérek csendet és meghallgatást mindenki számára. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Én részemről csak azt mondom ma is, hogy végiggondolva a történteken, és számot vetve azzal, a mi velem szemben azóta éveken át, részben ma is, midőu viszszavonúlva vagyok, mondatott, — meggondolva mindezeket (Egy hang a szélső baloldalon: Szegény !) — nem szegény, de büszke vagyok arra, a mit tettem, s önérzettel mondom, ezt tenném ma is. (Hosszantartó, zajos éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Hoch! Hoch! Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Röviden, mert kénytelen vagyok vele, szólok még a mostan annyit emlegetett fúzióról. (Zaj. Derültség a szélső baloldalon.) Kétségtelen, vannak homályos pontok, vannak az államnak bajai, nem tudom, nngyobbak-e, mint 75-ben voltak, — én nem tartom nagyobbaknak, bár akkor is mindig szembeszálltam azokkal, a kik túlsötéten színezték a veszélyt, — de kétségtelen, hogy örvendetes jelenség volna, ha az egyéb kérdésekben, a szabadelvű kérdésekben is jelesen, az egyetértő erők együtt fognának működni a helyett, hogy oly kérdések felett, a melyek ma épen úgy meg nem oldhatók, mint akkor nem voltak megoldhatók, egymással szembe szállanak. (Zaj balfelöl.) Ismétlem, a mit mások is mondtak, hogy e tekintetben a szabadelvű párton sem a pártérdek, sem a személyes tekintetek akadályt képezni nem fognak, nem képeztek soha. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) De nézzük, mit tehet ennél egyebet a szabadelvű párt? A szabadelvű párt változtassa meg eddig helyesnek tartott irányát,