Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. Én vagyok az egyedüli, a ki akaratuk ellenére ide bejövök. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, a konverzáczióból elég volt. (Halljuk!) Sima Ferencz : T. ház ! Hogy a magyar parlamentnek tekintélyét az ellenzék a maga jogos kritikájának gyakorlásával járatná le, ezt én a magam részéről határozottan tagadom ; a magyar parlament tekintélyének semmi nem árt többet, semmi sem szolgál súlyának felbillentésére jobban, mint az, a mikor itt a magyar parlamentben Tisza István a politikai morálból tart a magyar nemzetnek leczkét. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mindenkinek van joga a magyar parlamentben a politikai morálból leczkét tartani, csak Tisza István képviselő árnak nincs. Van abban valami megdöbbentő jelenség, t. ház, hogy Tisza István képviselő úr elvfeladás árán hívogatja a nemzeti pártot a fúzió létrehozására. Én ugyan ezt megéltem, sőt természetesnek tartom, mert ha valaki részére kívánatos, ha valaki részére szükséges, úgy Tisza István t. képviselő úr részére szükséges az, hogy egy név ne álljon egyedül a történelemben, mely elvtagadás útján jutott Magyarországon az uralomra, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) s így kellene ennek a névnek fedezetéül egy másik név is, a melyet ma még politikailag az egész nemzet tisztel, hogy az fedezze az 1875. évi elvek szegre akasztását. (Élénk helyeslés a seélsó haloldalon.) És az az igen sajátságos, t. ház, hogy mikor ezeket a jelenségeket látjuk, mikor itten Tisza István képviselő úr a nemzeti aspirácziókkal szemben a legridegebb, a legsivárabb álláspontot hirdeti, mikor a magyar nemzet erejét az összbirodalom erejének istápolására akarja felszívatni: ugyanakkor vannak lapok, a melyek hirdetik, hogy ime, itt a jövő embere. Hát nem elszomorító-e, nem lealázó, nem a magyar parlament tekintélyének kisebbítésére és a magyar nemzet lealázására való jelenség-e az, hogy a jövő embereképen hirdetik a magyar parlamentnek egy különben igen tehetséges tagját, a ki azonban nemzeti szempontból elfoglalt rideg álláspontjánál fogva Magyarországon a legnépszerütlenebb ember. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát a magyar nemzet jövőjét a legnagyobb népszerűtlenség képezné Magyarországon ? Hát nem lealacsonyítása és lenézése-e ez a nemzeti közérztílétnek? Ha ez nem az, t. képviselőház, akkor nem tudom, mivel lehet egy nemzetet jobban megsérteni, akkor nem tudom, mivel lehet a parlament tekintélyét jobban lejáratni, mint azzal, hogy a ki az országban legnépszerűti énebb ember, az legyen hivatva Magyarországot vezetni. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) KÉPTH. NAPLÓ. 1892—97. XXIII KÖTET. márczins 11-én, hétfőn. 44 \ Ugron Ákos: Hát a legképtelenebb? Sima Ferencz: Rátérek én még a parlament képtelenségére is, t. képviselőtársam, hanem méltóztassék megengedni, hogy pár pillanatig annál a politikai jelenségnél időzzem, a melyet én Tisza István t. képviselő úr személye és politikai szereplése által látok képviselve Magyarországon, és egyúttal azzal a morális jelenséggel foglalkozzam, a mely ezen álláspontnak természetes következménye nemcsak itt a parlamentben, az ország központján, hanem egyáltalán a vidéken mindenfelé. T. képviselőház! Mindnyájan tudjuk, és ezt a kormánypárt részéről sem tagadják, hogy az állami életnek minden fóruma, az állami életnek minden tere pusztán esakis a kormánypárthoz tartozó, a kormánypárttal együtt érző, a kormánypártot támogatni kész hazafiaknak seregével van ellepve. Ebből az úgynevezett szabadelvű részvénytársaságból ki van zárva mindenki, a ki a kormánynak támogatására nem kész, és még inkább ki van zárva az, a ki a kormány politikájának bírálatára minden pillanatban kész. (Úgy van! bal felől.) Tessék csak megnézni, t. ház, ha vájjon állami hivatalba ellenzéki irányzatú ember bejuthat-e elvtagadás nélkül? Én ismerem a közéletet lent és fent. A legtehetségesebb ellenzéki ember, a ki képzettségei, észt, karaktert hozna be a közszolgálatba, a vármegyéknél teljesen ki van zárva a közszolgálat teréről, azért, mert ellenzéki ember, és a legruináltabb elem, mely úgy képzettség, mint erkölcs tekintetében úgyszólván csak a közigazgatás immoralitäsának terjesztésére van hivatva, az oda belejut, ott virágzik és uralkodik, mert az kész a kormánynak támogatására minden vonalon. De ezt látjuk idebenn is, nem is kell a vidékre kimenni. Emlékszem, hogy Pulszky Ágost t. képviselőtársam az, a ki mosolygó arezával, mikor Tisza István beszél, elárasztja az egész házat, és határtalan lelkesedésével szinte terrorizálni akarja az ellenzék lelkesedését, hogy mikor itt volt szerencsés ülhetni, és egy másik t, képviselőtársamat, Fenyvessy Ferenczet, akkor, midőn itt ültek az ellenzéken, mindkettejüket a táloldalról közönséges szélkakasoknak tekintették, és most mind a két t. képviselő úr valósággal aranytojást tojó tyúk. (Derültség halfelöl.) Tehát elég egy fordulat, elég egy lépés, csak a túloldalra kell menni, s aztán okos, hivatott lesz mindenki, s míg itt ül, a legtehetségesebb, a legkarakteresebb ember is semmi. A »Nemzet« például Apponyi Albert képviselőtársamnak pénteken vagy csütörtökön elmondott nagy, az egész országot lelkesítő, és az egész parlamentet igazán felemelő beszédét kritizálva, azt mondja, hogy abban nincs egy szemernyi államférfiúi gondolat. (Élénk derültség halfélől.) 56