Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

446. országos ülés 18M. márczius 9-éa, szombaton. 415 ott, a hol nem létezik, megszerzéséért nagy áldozatokat kellene hozni. Hogy csak egy példát hozzak föl, a legjobb könnyű lovasság bizonyosan Magyarországon, a legjobb vadász Tirolban vagy Stájerországban található. A római seregek, melyek a világot hódították meg, nem egy nyelven beszéltek, nem egy fajból valók voltak. A monarchia, és különösen Magyarország geográfiai helyzete a kelet és nyugot között kívánatosabbá tesz egy több nyelven beszélő, különböző fajból származott és egyéniségéből ki nem vetkőztetett sereget, mint egy nemzeti sajátságaitól megfosztott és rosszul germanizált sereget. (Zajos helyeslés balfelöl.) A magyar huszár nevét, viseletét átvették Európa minden seregei. Miért ? Azért, hogy nevével és nemzeti egyenruhájával nemzeti tulajdonait is átvigyék seregeikbe. És ezzel szemben az osztrák-magyar monarchia közös serege tartaná feladatának azt nemzeti jellegéből kivetkőztetni? (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen ez megfoghatatlan hiba volna tisztán katonai szempontból is. Ép oly kevéssé lehet feladata a közös hadseregnek a sereg szellemét a fennálló dualizmussal ellentétbe állítani.« (Zajos helyeslés és felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) így nyilatkozik gr. Andrássy Gyula utolsó beszédében. És van ennek még egy igen fontos részlete. A végén már, mikor felemlíti, hogy ha a magyar elemek nem vennének a közös hadseregben annyi részt, mint a hogy kellene, akkor beállana az az állapot, hogy a magyar elem, mely 43°/o-ot ad a közös hadseregnek, egészen abba a helyzetbe jutna, a melyben az arabok vannak a franczia hadseregben, tudniillik ők adják a közkatonákat, és a tiszteket a francziák. És hozzáteszi gr. Andrássy Gyula: »Ez hézag a kiegyezésben a paritás elvének kárára — az egyedüli* ... (Úgy van ! Úgy van! balfelöl.) Horánszky Nándor: Kész a kérdés! Ezt tessék megoldani. (Helyeslés a baloldalon.) Ábrányi,Kornél: Én is azt mondom, hogy az egyedüli. És én is teljesen ezen az állásponton állok. Épen azért tartom egészen feleslegesnek Tisza István képviselő úrnak azon buzdítását, hogy gr. Apponyi Albert ne vonuljon félre a politikai pályától akkor sem, ha tévedett, vagy nincsen igaza; mert Apponyi nem is fog félrevonulni, mert néhai gr. Andrássy Gyula ismerte el, hogy neki igaza van. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Melegen ajánlom Tisza István képviselő úrnak gr. Andrássy Gyula beszédeinek alapos tanulmányozását, s mellesleg megjegyzem, hogy a tegnap hallott miniszterelnöki közjogi enuncziáezió után ezen tanulmányozás a miniszterelnök úrnak sem ártana meg. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) Ha már felszólaltam, néhány szóval reflektálni akarok Helfy t. képviselőtársam tegnapi beszédére is, a melyben gróf Apponyi Albertnek 1891 ben tartott beszédéből akarta azt bebizonyítani és igazolni, hogy a függetlenségi és 48-as párt kilépettjeinek második szériese épen úgy járt el, mint a mérsékelt ellenzék 1891-ben, a mikor a t. kormány a mérsékelt ellenzék egyik programmpontját felvette a végrehajtandók sorozatába. Igaz, hogy a két szituáczióban van bizonyos analógia, csakhogy ha valamire, úgy erre áll az a latin közmondás, hogy si duo faciunt idem, non est idem. (Helyeslés balról.) Mert 1891-ben az akkori mérsékelt ellenzéknek ezen szituáezió igazán dilemma volt. Hanem a függetlenségi párt azon t. részére, a mely magát analógiába helyezi azzal, egy perczig sem volt dilemma, hanem nagyon is gyorsan jött létre minden ^zeremónia mellőzésével a vegyes házasság nemcsak a kormánynak egyházpolitikai programmja, hanem a kormánynak párt- és taktikai érdeke közt is. (Derültség.) Én ezzel a kérdéssel már a múlt novemberben tartott beszédemben foglalkoztam, és a parallelt már akkor fölállítottam. E szerint az akkori mérsékelt ellenzék, a mikor abba a kényszerhelyzetbe jutott, hogy saját programmja alapján volt kénytelen támogatni a kormány javaslatát: ezt a támogatást egy perezig sem kötötte össze a kormány támogatásával. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A kormánytól magát a szabadság garancziájának kérdésében elválasztotta progra in injának fentartásával, a mit folytonosan hangsúlyozott, és a függetlenségi párt szónokaival, a kik pedig a mérsékelt ellenzék akkori programmját obstrukczióval akarták megbuktatni, a legszükségesebb és legobjektivebb disztinkczión kivfíl soha ebben a házban vitába nem ereszkedtek. (Igaz! Úgy van! balfelöl,) Hogyan viszonozta ezt a függetlenségi párt, a mikor később ő jött abba a kényszerhelyzetbe, hogy a saját programmja alapján volt kénytelen elfogadni a kormány javaslatát ? Úgy, hogy a kormány javaslatainak támogatását öszszekötö*te a leghevesebb kormánypártisággal, nem csak itt, a házban, (Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! balfelöl.) hanem e házon kivfíl is, (Zaj a szélső baloldalon.) s a nemzeti pártot nemcsak a házban, hanem sajtójában is sokkal hevesebben támadta meg, mint maga a kormánypárt. (Élénk ellentmondás a szélsőbal egy részén. Helyeslés a szélsőbal más részén és balfelől.) Analógia tehát lehet a helyzetre nézve, de az eljárás teljesen különböző volt. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Engedje meg Helfy t. képviselő úr, ha