Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

4M. országos ülés 1895. márczins 9-én, saoathaton. 409 lenni ezen kérdés taglalásánál közjogi szempontból, mert, hogy magyarán fejezzem ki magamat, a botnak két vége van ám. A botnak az a másik vége is megvan, hogy ha mi a tolonezszabálysat kérdésében — a melyre vonatkozólag kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy nem tudom eléggé kárhoztatni, hogy ily fontos intézkedések miniszteri rendeletek által szabályoztatnak, s így ilyen közjogi lapszuszok következnek be — a határ szempontjából az autonóm szabályozási jogot azzal ismerjük el, hogy mi a magunk területére ezt "rendeleti úton szabályozzuk, akkor mi fog! bekövetkezhetni? Nem is szólok egy esetleges Starcsevics-kormányról Horvátországban, hanem szólok egy eshetőségről, mely a magyar állam szempontjából valóban kívánatos. Ha például Horvátországban megindul az akczió a kormány kezdeményezésére a polgári házasság életbeléptetése iránt, és akkor akadnak olyanok, a kik nem is azon a jogczímen, mint ezt Premus tette, mert a muraközi egyházi fenhatóság révén neki ott, mint papnak, beavatko zási joga is lehet, hanem egyáltalán Magyarország területéről, mint lelkes apostolok elmennek a polgári házasság mellett kapaczitálni horvát testvéreinket, és őket Horvátországból, mint külföldieket hazasubbolják, (Derültség a szélső baloldalon.) ez a botnak másik vége, és én azt hiszem, hogy ha ilyen esettel állanánk szemben, a t. többbségnek türelmessége bizonyára már régen íogytán volna, és azóta talán az uchácziusokat is megszólaltatták volna, hogy hogyan mertek egy horvát kortest Horvátország területéről, mint külföldit kitolonczoltatni. (Derültség a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház a kérdésnek hordereje ott van, hogy ha csak egy szolgabírói tévedéssel állanánk szemben, talán szubordinált jelentőségű volna a dolog, hanem mikor annak a szolgabírónak eljárását a t. belügyminiszter úr itt verifikálja és a képviselőházban magáévá teszi, akkor megfontolás tárgya kell hogy legyen, vájjon nem képezhet-e közjogi forrást a horvát túlzók számára aZj hogy : ime magyarok ti magatok elismeritek, hogy mi horvátok külföldiek vagyunk, midőn minket kitolonczoztok egy olyan szakasz alapján, a mely csak a külföldiekre applikálható. És már most, t. képviselőház, mit csinál a t. belügyminiszter úr? A t. belügyminiszter úr azt mondja: Én elismerem, már — tudniillik 8, mint belügyminiszter, — hogy az a tolonczszabályzati szakasz rosszul van fogalmazva, de azért ugyanazon szakasz alapján helyeslem, hogy kitolonezozták azon embert. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, az én jogi felfogásom szerint a dolognak úgy kellene állani, hogy ha egy toloncz-szabályzati szakasz neas quadrál az esetre, abból az következik, hogy a tolonezoKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXIII. KÖTET. zást nem szabad foganatosítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es, t. képviselőház, én nagyon kérem a t. pénzügyminiszter urat, —- tudom, hogy neki nincs eziránt helytelen iutencziója, legalább készségesen felteszem róla, — gondolja meg még az adott pillanatban is, hogy nem helyesebb-e közjogi jelentőségű viták felidézése, vagy legalább azok mellőzése okából utólagosan is reasszummálni azt a szerencsétlen határozatot,, mely kétségtelenül alkalmas lehet arra, hogy a Magyarország és Horvátország között fennálló közjogi viszony szempontjából lényeges félreértésekre szolgáltasson okot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, ez a dolognak képe azon esetre, ha Premus Gáspár úrról csak mint horvátországi illetőségííről beszélhetnénk, De hát, t. képviselőház, van a dolognak egy másik, és talán érdekesebb része. (Halljuk! Halljuk!) Ez a szerencsétlen Premus Gáspár tudniillik Perlakon született, a mint a naczionaléjából megtudjuk. (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát nem is horvát!) Hát, t. képviselőház, az állampolgárságról szóló törvény 19. §-a azt mondja, hogy mindenki állampolgárnak tekintendő mindaddig, míg az ellenkező bizonyítva nincs, a ki a mngyar szent korona országai területén született. Ezt a polgárságot veszítheti hallgatólagosan tíz évi távollét után a 31. §. szerint: (Olvassa.) »Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány, vagy az osztrák-magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kivííl tartózkodik«. Tehát Premus Gáspár, a ki Perlakon, vagyis a magyar korona országainak területén, sőt nem is horvát-szlavón területen, hanem Zalamegyének magyar területén született, ez a szerencsétlen káplán, vagy micsoda, daczára annak, hogy minden kétséget kizárólag magyar ember, saját hazájából kitolonczoitatik azon alapon, hogy külföldi. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Es itt szíves figyelmébe ajánlom a t. képviselőháznak a következő kérdéseket. Én ugyanis teljesen osztozom Issekutz t. képviselőtársam azon felfogásában, hogy a tolonczoztatási kérdés, a mennyiben a külföldiekkel szemben a kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza, feltétlenül közös törvényhozási intézkedés alá tartozik. Mert minden olyan kérdés, mely az állampolgárságot magát érinté, kétségtelenül nem lehet Horvátországnak autonóm joga, egyedül csakis a közös törvényhozásnak jogköréhez tartozhatik. Már most mit látunk ? Teljesen helyes, t. ház, hiszen fennáll nemcsak nálunk, de minden államban a világon, az egyik községből a másik község határába való áttolonczoztatásnak lehetősége, termé52