Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-446
402 446. országos ülés 1895. márczius 9-én, szombaton. gel és következményekkel ^bir az illető képviselőre nézve. Azonban a miniszterelnöki szék súlyának és mértékének leszállítása mindig súlyos és nyomasztó következményeket von maga után a parlamentarizmus presztízse mértékének meghatározására. Épen azért, t. ház, azt hiszem, hogy a magyar közéletnek és a magyar képviselőház tekintélyének most már azok tesznek szolgálatot az ellenzék részéről, a kik ezen beszéddel foglalkozni nem kivannak, attól tartózkodnak. Nem kívánok foglalkozni Tisza István t. képviselő úrnak tegnapi felszólalásával sem, azonban röviden (Halljuk! Ralijuk!) Dániel Gábor képviselőtársamnak azon vádjaival szemben, . . . (Zaj) Elnök : Kérem ott az egyik képviselő urat, hogy fennszóval ne konverzáljon! (Felkiáltások a széUö baloldalon : Ismeretlen !) Isseklltz GyŐZÖ : • • . melyet Tisza István t. képviselő úrral szemben emelt, mintha ő kegyetlen lenne, hogy a midőn a szegény gróf Apponyi Albert most végre elhatározza, hogy kolostorba vonul, megfogja kabátja szárnyát, és nem ereszti el. Én védelmembe kívánom venni Tisza István igen t. képviselő urat, és megnyugtatni Dániel Gábor t. képviselőtársamat a tekintetben, hogy gróf Apponyi Albertet meggyőződésének ereje, pártjának ragaszkodása, és a nemzetben elfoglalt erős pozicziója felmenti annak szüksége alól, hogy ő kolostorba vonuljon, (Helyeslés balfelöl.) hogy a magyar közéletben való további tevékenységére a jóakaró biztatást Tisza István képviselő úrtól várja. (Úgy ván! balfelöl.) Hanem, t. képviselőház, foglalkozni kívánok röviden, és a legnagyobb tárgyilagossággal Perczel belügyminiszter úr tegnapi beszédével (Halljuk!) ép oly lojalitással, mely lojalitást én az ő tegnapi beszédében is felfedeztem, a melyet a politikai közéletben bizottsági együttülésünk ideje alatt is tőle tapasztaltam. A t. belügyminiszter úr dr. Premus zágrábi érseki titkárnak a képviselőházban gr. Apponyi és más képviselők által felhozott esetével szemben saját álláspontjának igazolására a dr. Premussal felvett jegyzőkönyv egyes részeit szórói-szóra felolvasta. Nem akarom és nem szabad azt tennem, hogy ezen jegyzőkönyv tartalmának olyan értelmet adjak, mintha az czáfolata lenne a belügyminiszter úr korábbi beszédje állításainak; de kötelességem igenis jelezni azt, és kifejezni, hogy azon értelmezése a jegyzőkönyvnek, » az ezen értelmezésben rejlő azon veszély, hogy a belügyminiszteri székből egy vádpont beismerésének oly tág kör tulajdoníttatván a közigazgatási hatóságok, esetleg a beismerések bizonyító erejét majd szintén ennyire ki fogják terjeszteni, ezen kiterjesztett beismerésekből egy különben jogosulatlan vádat fognának megállapítani, ez teszi kötelességemmé a jog 08 az igazság erdekében, hogy ezen jegyzőkönyvnek ezen részével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt belügyminiszter úr tegnapi beszédében azt mondja, hogy azért olvassa fel a jegyzőkönyvet, mert tagadva van, mintha dr. Premus a korcsmában beszédeket tartott volna, és nagyon természetes, a konzequenczia az, hogy mivel a beszédtartás volt az ő eltolonezoltatásának az indoka, tehát szükségesnek látja a jegyzőkönyvet felolvasni, a hol dr. Premus beismerésével van igazolva, hogy ő csakugyan beszédeket tartott. Az igen tisztelt belügyminiszter úr dr. Premusnak a beismerését a jegyzőkönyvből következőleg olvasta fel: (Olvassa.) »Ez idő alatt Goricsáíiba menet közben a murakirályi Czár-féíe korcsmában Varga és Misterics Gábor plébánosok a néppárt programmját az ott jelenlevő három négy földuiívesnek magyarázta, a mibe néha én is beleszóltam és ajánlottam a néppártot.« Hát, igen tisztelt képviselőház, ebben mit ismer be dr. Premus? Beismeri azt — ennyit olvasott fel a belügyminiszter . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Az egész jegyzőkönyvet csak nem olvashattam fel! Isseklltz GyŐZÖ: Bocsánatot kérek! Az igen t. belügyminiszter úr felolvasta a jegyzőkönyvnek azt a részét, a melylyel bizonyítani akarta azt, hogy dr. Premus beismerése szerint beszédeket tartott. Én tehát, engedelmet kérek, másra, mint erre a belügyminiszteri tényre, a melyet tegnap beszéde keretében vázolt, nem hivatkozhatom. Hát, t. ház, ebben az van beismerve, hogy két plébános magyarázta a néppárt programmját a korcsmában, s hogy dr. Premus átutazva, abban a koresmában ezen magyarázat közben egy pár szóval a néppártot ajánlotta. Hát engedelmet kérek, ebből a beismerésből még azon két más plébánosnak sem lehetne imputálni, hogy beszédet tartottak, mert a néppárt vagy bármely politikai párt programmjának fejtegetése még nem képezi egy politikai beszéd tartását. Annak, hogy egyesek akármely politikai párt programmjának a nyilvánosság kizárásával magántársaságban propagandát ne csináljanak, annak megakadályozása jogállamban nem lehet és nem szabad, hogy feladata legyen a kormányzatnak. T. ház! Én a magam részéről azt hiszem, és úgy tartom, hogy az igen t. belügyminiszter úr ebben a kérdésben is, és mint kés r íbb szerencsés leszek kimutatni — a másik kérdésben, mely tegnapi felszólalásának tárgyát is képezte, abba a helyzetbe jutott, a melybe mindazok belekerül-
