Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-446

446. országos ülés 1895. márczius 3-én, szombaton. 403 nek, a kik munkásság s őszinte, egyenes gondolkozáshoz szoktak, a kik közéletöknek nagy részét ezzel töltötték, s egyszerre csak olyan körülmények előtt állunk, hogy csak két kiúfc van, vagy őszinte beismerése az elkövetett hibának, vagy pedig az a rabuíizmus, melylyel nagyon természetesen a hozzá hasonló természetű egyének élni nem tudnak. T. ház! Én a magam részéről ebben a tényben, a mit dr. Premus beismert, nem látom fenforogni az indokot arra nézve, hogy vele, mint olyannal szemben, a ki nyilvános gyűlésen hatósági engedély nélkül beszédeket tart, ilyen eljárás alkalmaztassák. De nem látom igazolva a t. belügyminiszter úr azon további fejtegetésének törvényes voltát sem, mintha — bár elismeri, hogy Horvátország állampolgársági tekintetben Magyarországgal egy törvényhozási intézkedés alá tartozik, — mégsem érzi magát hivatottnak, hogy prémiumot adjon azoknak a horvátoknak, kik Magyarország békéjét feldúlják, s Magyarországon izgatnak. S itt a belügyminiszter tovább ment, és azon nehéz helyzetben, melybe belekerült, további fejtegetéseiben még jobban eltér azon valódi alaptól, mely az ő egyéniségének, az ő tiszta felfogásának megfelel, mert a t. belügyminiszter úr saját tényének igazolására azután azt mondja: »Mióta a toloncz szabályrendelet fennáll, mindig meg lett téve a különbség a belföldi, stricto sensu magyarországi honosok között, a kik a szigorúbb értelemben vett Magyarország területén laknak, és azok között, kik Horvátorvátországban, vagy a kik a monarchia másik államának egyik országában laknak, és épúgy, a mint Erdélyből akárhányszor Bukovinába, a mint a felső magyarországi megyékből Gralicziába, a mint az ország nyugati széleiről Stiriába kitolonczoltattak egyesek, épúgy megtörtént ez Magyarországból Horvátországba, és viszont Horvátországból Magyarországba*. T. ház! Én a magam részéről azt hiszem, hogy legelőször is egy felfogási különbség van köztem és a t. belügyminiszter úr beszéde között, — nem a saját felfogása között, mert meg vagyok győződve, hogy az ő egyéni felfogása, jogi meggyőződése ugyanaz, a mi az enyém, — a különbség tudniillik az, hogy a közjogi és büntetőjogi disztinkcziófc az adott esetben nem teszi meg. Abból, hogy más büntető törvény van Horvátországban, akarja egy közjogilag törvénytelen intézkedésnek törvényes voltát igazolni, holott ez csak jogterűleti különbséget képez azon autonómiánál fogva, mely az 1868 : XXX. tcz. szerint fennáll. De ilyen jogterűleti autonómia nélkül van ma is külön jogterríílet magában a szorosabb értelemben vett Magyarországban is. Már több ízben fejtettem ki azon anomáliákat, a melyek épen e tekintetben fennállanak az ország erdélyi részeiben. A bűnvádi eljárás az erdélyi részekben ma is egészen más, mint a szorosabb értelemben vett anyaország területén. Hát engedelmet kérek, azért, mert, — arra nem is akarok reflektálni, hogy van külön magánjog, vannak különbirtokrendezési szabályok, — azért, mert a bűnvádi eljárás és a sajtó - rendtartás más, szóval, mert e tekintetben nem is külön jogterűleti viszony áll fenn, hanem külön törvény a külön jogterületen van érvényben, ezek nem lehetnek közjogi kivételes és különleges jogosultságnak indokai. Én azt hiszem, a t. belügyminiszter úr épúgy átérzi ezen igazságot, mint én. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, a t. belügyminiszter úr ezen indokolásában van még egy sajátságos felfogás, a mely arra tendál, és a mely úgyszólván a salus reipublice suprema lex esto elvét akarja igazolásul igénybe venni: hogy a miért a tolonczszabályzat helytelen, a miért Magyarországban ma más büntetőjogi szabályzatok vannak, ő nem engedheti, mint az állam rendjének megőrzője, hogy itt prémium mellett izgathassanak. Hát engedelmet kérek, itt a t. belügyminiszter úr ismételten a jogterületek különbözőségének a büntető törvények alkalmazására vonatkozó teljesen irreleváns voltát veszi alapúi. Ma már minden államban Európában a büntető törvény — és a magyar büntető törvénykönyv is — ebben a szellemben van tartva, az 1878. évi V. tezikk 5. § a és az 1879-iki kihágási törvény 4. §-a a bűntettekre és kihágásokra vonatkozólag az üldözésnek úgynevezett territoriálrendszerén alapszik. Tehát azért, s mert egy horvát alattvaló, illetőleg egy horvátországi illetőségű magyar állampolgár Magyarországba bejön és izgat, azért ő nem kap prémiumot, mert ha ő Magyarországon izgat, és Magyarországon ütközik a fennálló büntetőtörvényekbe, akkor Magyarországon magyar törvények'sűlya^alá esik, Magyarországon a magyar törvények súlya szerint büntettetik. (Úgy van/Úgy van! a ba'óldo^ Ion.) Hát engedelmet kérek, igaza van az igen t. közoktatásügyi miniszter úrnak, hogy ez közhely ; ez közhely, igaz, büntető jogász előtt. Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Egy szót sem szóltam közhelyről ! lssekutz GyÖZŐ: Engedelmet kérek, nekem kötelességem még közhelyekkel is foglalkoznom akkor, midőn ilyen megállapított,... Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hiszen én csak azt mondtam, hogy igaz! lssekutz GyÖZÖ: . . . ilyen, úgyszólván közkézen forgó, kétségbevonhatlan büntetőjogi 51*