Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-444

3gQ ÍM. országos ülés 1895. márczius 7-én, csütörtökön. nagyobb gondossággal, a lehető legnagyobb előtekintéssel, a lehető legkedvezőbb helyzetek teremtése által kell életbeléptetni. Már most önök, t. uraim, életbe akarják léptetni azokat megbízhatatlan és a nép előtt kellő tekintélynek nem örvendő közegekkel; a községi elöljárók mellett kénytelenek lesznek sok helyen olyan egyéneket alkalmazni, a kik semmiféle hivatali kötelékben nem állanak. Rettentő nehéz lesz a népet hozzá szoktatni, hogy ezekhez az egyénekhez minden oly egyes alkalommal elmenjenek jelentést tenni, a mely az anyakönyvvezetés körébe tartozik. Ennek következtében számos esetekben fenyítés és bírságolás fog alkalmaztatni. Megállapítják az anyakönyvi kerületeket, a mint már az eddigi előmunkálatokból látom, egy kicsit túlnagyokká, de ezen túlnagy anyakönyvi kerületekből még nagyobb házassági anyakönyvi kerületeket alkotnak. Ennek folytán a házasságkötés annyi szekatúrával, annyi kellemetlenséggel lesz a népre összekötve; azonkívül az eljárásra vonatkozó szabályok életbeléptetése előtt, — ha ugyan beválik az, amit az igazságügy miniszter úr mond,— akarják életbeléptetni az anyagi jogot, úgy hogy jogi téren is azok a törvények, melyeknek egyik főczélja volt a jogi zavart megszűntetni, újabb ég újabb jogi zavart fognak elő dézni. T. ház ! Szabad-e e törvényeket, melyek a maguk természeténél fogva nyugtalanító anyagot tartalmaznak, ilyen, az izgatásnak tág tért és tápot nyújtó mellékkörülmények közt életbe léptetni: igen, vagy nem ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én azt tartom, t. ház, hogy csak úgy, csak olyan előfeltételek mellett szabad azokat életbeléptetni, a melyek a lehető legsimább lefolyást biztosítják, a melyek a lehető legkevesebb ellenállásra buzdítják a kedélyeket. És azért, ha szembe állítjuk a két bajt, azt a bajt, mely az életbeléptetés elhalasztásából származik, és azt a bajt, mely olyan életbeléptetésből származik, mely önmagában is az ellenizgatásnak számtalan tápszert nyújt, akkor nem lehet habozni abban az ítéletben, hogy a két baj, a két rossz között melyik a kisebbik baj. De ha, t. ház, a ki ezekre a veszélyekre figyelmeztet, arról azt mondják, hogy az szuggerál, hogy ő elő akarja idézni ezeket a veszélyeket, hogy ő tulajdonkép azzal a ezélzattal szól így, hogy tápot adjon az izgatásnak; ha, t. ház, ilyen gyanúsítások terére lépünk, ha ebből a szempontból fogjak fel a dolgokat, akkor szűntessünk meg minden parlamenti tanácskozást, (Ügy van! bal/elől.) mert minden parlamenti tanácskozás a körűi forog, hogy a tervbe vett rendszabály jó és rossz következményeire, annak előnyeire és veszélyeire figyelmeztessünk, és akkor mindig azt lehetne mondani, hogy a ki az elhatározás előtt kötelességszerűi eg a veszélyekre figyelmeztet, az szuggerál, az előidézi azokat a veszélyeket. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Egyáltalában itt valóban sajátságos tünettel állunk szemben, valahányszor itt, ebben a képviselőházban az egyházpolitikával kapcsolatos rendszabályokról van szó. Általános törvénye nemcsak a törvényhozói munkásságnak, de az emberi cselekvésnek egyáltalán az, hogy mindent a lehető legnagyobb körültekintéssel, a következmények mérlegelésével, az eszközöknek gondos nieglatolásával és lelkiismeretes kiszemelésével kell cselekedni. Általános törvénye az emberi cselekvésnek, hogy minél fontosabb valamely tett, minél életbevágóbb valamely kezdeményezés, annál nagyobb mértékét kell alkalmazni az előrelátásnak, a gondos körűitekintésnek, a következmények mérlegelégének, az eszközök lelkiismeretes kiszemelésének, Csak akkor, midőn egyházpolitikáról van szó, csak akkor — úgy látszik — az okos emberi cselekvésnek mindezen törvényei fel vannak függesztve ; (Élénk tetszés balfelől.) akkor az, a ki veszélyekre figyelmeztet, az szuggerál; akkor az, a ki a kellő időpont kiszemelését ajánlja, az ad graecas calendas akarja elhalasztani a végrehajtást; akkor, t. ház, rögtön a világtörténelem összes bölcsei mint példák letűnnek és kitépetnek a világtörténelem lapjaiból, és mint államférfiúi ideál, egy madár van előttünk: a siket fajd, — ez a politikai minta. (Élénk tetszés és derültség balfelől. Sálijuk! Halljuk!) De hát, t. ház, nem akarok ezzel a thémánal tovább foglalkozni. Én megtettem kötelességemet, midőn most az utolsó órában azokra az újabb veszélyekre figyelmeztetek, a melyekbe az országot belevinni készülnek. Súlyos kötelességmulasztás lett volna, ha ezt nem tettem volna. (Igaz! Úgy van! balfelől.) A többiekért most a felelősség kizárólag az önöké, a kormányé, mely ezt keresztül viszi, a többségé, mely ezt pártolja. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, azért emelem ki ezt bizonyos hangsúlyozással, mert a t. túloldal részéről a felelősségek összevegyítésének egy bizonyos tendencziájával találkoztam az utolsó napokban. Sűrűen hangzottak fel velem szemben azok a nem akarom mondani kifogások, hanem azok a hangok, melyek az összes egyházpolitikai görgetegnek a megindulásáért engem akarnak felelőssé tenni. Ha valaki, t. ház, hát én vagyok a legnagyobb mértékben áthatva annak a súlyos felelősségnek érzetétől, mely mindnyájunkat, és kii-