Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-444

444. országos ülés 1895. márczíus 7-én, csütörtökön. 359 tartozó szakasza nem vonatkozik az anyakönyvvezető' hivatalra, semmi sincs nyerve; hacsak a t. belügyminiszter úr törvényismerete nem terjed odáig, hogy a törvény hiteles ínterpretácziója két miniszternek egymás közt kedélyesen elvégzendő házi ügyét képezi. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső balfelöl. Egy hang balról: Botrány!) Ép oly kevéssé szerencsés volt — de az már komolyabb dolog — a t. belügyminiszter ár azon intézkedésnek védelmében, a meíyet a zágrábi érsek titkárával szemben Csáktornyán alkalmazott. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ne is mondják, előre tudom, önök azt fogják mondani, hogy én a néppártnak védelmére kelek. (Felkiáltások jobbfelöl: Hát nem azt akarja ? Nagy zaj a baloldalon.) Előre tudom; hanem ez engem egy pillanatig sem tartóztat vissza azon kötelességem teljesítésétől, hogy a jogtalanság és törvénytelenség ellen felszólaljak, akárki ellen követtetett is az el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hodie mihi, cras tibi. Ha törvénytelenség követtetett el, ránk nézve egyáltalán nem határozhat, vájjon rokonszenvvel viseltetünk-e vagy sem azon egyén, vagy azon ügy iránt, a melylyel szemben a törvénytelenség elkövettetett. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Itt nekünk más kötelességünk nincsen, mint a törvénynek érvényt szerezni, és vége volna a törvényes állapot biztonságának akkor, ha a parlament a törvények fen tartásánál, a törvénytelenség kárhoztatásánál azáltal vezettetné magát, vájjon szereti-e azt, vagy nem, a ki ellen a törvénytelenséget elkövették. És a jelen esetben ez a törvénytelenség annál súlyosabb, mert a mi közjogi viszonyainkra olyan árnyékot vet, a mely Magyarország és az egész magyar korona területének állami egységét veszélyezteti. (Úgy van! balfelöl.) Hivatkozni egy rendeletre, a mely kizárólag csak külföldiekre vonatkozik, egy horvátországi illetőségű magyar állampolgárral szemben, ez oly veszedelmes baklövés, a melyet semmiféle minisztériumnak a fen tartága érdekében a többség nem szankczionálhat, (Élénk tetszés balfelöl.) vagy ha szankczionál, nekünk, kisebbségnek kötelességünk ez ellen a legerélyesebben felszólalni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Épúgy nem tartalmaz ugyan magában törvénytelenséget, hanem mindenesetre a helyes törvényhozási praxisnak és a törvénytiszteletnek szempontjából igen aggályos az a nyilatkozat, a melyet a t. igazságügyminiszter úr az ő tárczájának a megvitatása alkrdmával tett, hogy ő a házasságjogi javaslatot a házasságjogi eljárásról szóló törvénynek megalkotása előtt is életbeléptethetonek tartja. Már most, akárhogyan értelmezzük ezt a nyilatkozatot, akár úgy, hogy a t. igazságügyminiszter úr rendeleti úton véli az eljárási szabályokat életbeléptethetni, a mi hallatlan dolog volna akkor, mikor a törvényhozásnak minden faktora együtt van, és így a törvény alkotásával foglalkozhatik, akár úgy érti, hogy egyáltalában semmiféle rendszabály nem szükséges az eljárásra vonatkozólag, és igy az ilyen rendszabályok megalkotása nélkül is életbeléphet a házassági jog: ez a házassági jog életbelépésének jogi előfeltételei, jogi következményei iránt oly tájékozatlanságot árúi el, (Úgy van! a baloldalon.) a mely igenis megmagyarázza azt a merész vállalkozást, hogy hat hónap, illetőleg kilencz hónap alatt az egész életbeléptetéssel elkészüljenek, a mi azonban, egybevetve a t. belügyminiszter úr által védelmezett nyilt törvénytelenségekkel, élénk világításba helyezi azt az alaposságot, azt a megfontoltságot és azt a törvényhozói és kormányzati lelkiismeretességet, a mely a t. miniszter uraknak kalendárium szerinti vállalkozásába beleillik. (Derültség és helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A miket én mondok, azokat utógondolat nélkül szoktam mondán; ha én azt mondom, hogy a meghozott törvényeket életbe kell léptetni, akkor én azt minden utógondolat nélkül mondom. Ez annyit jelent, mint a mennyi ezekben a szavakban benfoglaltatik. De, t. képviselőház, az a kérdés, mi a fő: gyorsan életbeléptetni, vagy jól életbeléptetni ? Én megengedem, hogy az életbeléptetésnek elhala&ztása hátrányokkal jár; ezt minden szó nélkül megengedem. Megengedem, hogy a jelenlegi helyzetben egy dilemma áll előttünk; a halasztás hátránynyal jár; kétségkivííí magában az elhalasztás is az izgatottságnak a lecsillapítására kevésbbé alkalmatos, mint egy helyes és jó életbeléptetés, sőt az izgatásnak bizonyos bátorítást nyújt; ezt én szó nélkül elismerem. De már most, ezzel szemben áll a másik veszély, a kellő előkészítés nélküli, a rossz, a helytelen életbeléptetés. (Ügy van! Úgy van ! a baloldalon.) Mert ezek a törvények, a melyeket némely poutjukra nézve a mi ellenzésünk daczára megalkottak, a melyeket a törvényhozás összes faktorai magukévá tettek, ezek a törvénvek önmagukban véve is, minden mesterséges izgatás nélkül izgató anyagot tartalmaznak, ezt el fogja ismerni mindenki. A népnek évszázados, lehet mondani évezredes szokásaival olyan szakítást jelentenek, a melyre a kedélyek, az elmék sehogysem voltak elkészülve. így tehát az izgató anyag magában a törvényben rejlik. Mi következik ebből? Az, hogy az életbeléptetésnél mindentől óvakodni kell, a mi magában az intézményben rejlő ezen izgató anyagot növeli, annak több erőt, több hatályt ad; hogy tehát ilyen természetű törvényeket a lehető leg-