Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-436
150 436. országos ülés 1895. február 22-éu, ^eliteken. lépjen országunknak szivük belsejében a magyar [ államhoz tán nem annyim ragaszkodó polgárai j elé és ne kívánjon feltétlen meghódolást és meg- • adást oly állam előtt, mely oly gyenge, hogy ily kis nehézségeket sem tud leküzdeni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, a felekezeti viszályok kiegyenlítését ne várjuk attól, hogy az egymással szemben álló két irányzat küzdelmét továbbra is folytassuk és kihegyezzük. A felekezeti küzdelmek kiegyenlítésére, ha nem is rögtön, de nem is nagyon hosszxí idő alatt a legjobb, az egyedül biztos óvszer az, ha Magyarországon a magyar nemzetet visszavezetjük nemzeti ideáljainak kultusza felé, ha a magyar nemzetnek nagy és egységesítő, czélokat tudunk mutatni, (Élénk helyeslés a b.dés szélsőbalon. Félkiáltások a szélsőbalon .- Igaza van !) ha nem viszszük a magyar nemzetet oda, hogy azt az erőt, a melyet a legkisebbnek, vélt közjogi természetű akadálylyal szemben nem tudunk érvényesíteni, polgárai egy részén töltsük ki, hogy megmutassuk, milyen erős legények vagyunk mégis. (Zajos tetszés balfelöl.) Én, t. ház, a t. kormánynak egész politikai irányzatában, egész parlamenti helyzetében semmi támpontot nem találok arra, hogy az országra nehezedő súlyos bajokkal megbirkózni képes legyen; sőt azt az aggodalmat táplálom, hogy az ő politikai irányzata ezen súlyos jelenségeknek kihegyezésére és kiélesítésére fog inkább vezetni, mint azoknak elhárítására. Én semmi támpontot nem találok arra, hogy ennek a kormánynak és ennek a politikának érvényesítése mellett a parlamentnek akczióképessége helyre álljon, sem ezen képviselőházban, sem, más ezen a bázison létrejött, akármilyen erőszakosan keresztül vitt, és akármilyen többséget eredményező választások után az új parlamentben. Én magában ebben a politikai rendszerben látom a hibát, magában ebben apolitikai rendszerben látom egyfelől aviezszavonás magvait, melyeket ki kell pusztítanunk, ha azt akarjuk, hogy mérges gyümölcs ne nőhessen ki belőlük; ebben a rendszerben látom a meddőség átkát; ezzel a rendszerrel kell szakítanunk, ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet a maga parlamentjében akczióképes legyen, és a normális, egészséges haladás útjára visszatérjünk. Azért én ezen rendszer folytatására az eszközöket meg nem szavazom, hanem úgy a magam, mint elvbarátaim nevében a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és ezt ellenindítványban vagyok bátor előadni. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon. Zajos felkiáltások balfelől: Éljen Apponyi!) Elnök : A határozati javaslat fel fog olvastatni. Hoct JáttOS jegyző (olvassa): »Eilenindítvány. Beadja gróf Apponyi Albert. A pénzügyi bizottságnak az 1895dk évi költségvetési törvényre vonatkozó javaslatával szemben: Minthogy a kormány politikája semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy az országnak súlyos bajai orvoslást nyerjenek, és a nemzet az egészséges haladás útjára térhessen, a képviselőház nem szavazza meg az eszközöket az ily politikának folytatására, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és ezért az 1895-ik évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el.« (Élénk helyeslés a báloldalon.) Molnár Antal jegyző: Sréter Alfréd! (Derültség balfelöl. Felkiáltások: Öt peres!) Sréter Alfréd: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Sréter Alfréd: T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Az 1895. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat azon felhatalmazásánál fogva, a melyet a kormánynak ad, természetszerűleg felveti a bizalmi kérdést, és én, midőn az e javaslatra adandó szavazatomat megokolom, egyszersmind megokolom azt a bizalmat, a melylye! a kormány iránt viseltetem. És midőn ezt teszem, felhasználom egyszersmind alkalmul arra, hogy megfeleljek az ellenzék egy némely támadására, (Halljuk! Halljuk!) és felhasználom alkalmul arra, hogy érvényesüljön az, a mit én igazán szükségesnek tartok, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy ezen helyről, ezen teremből megnyilatkozzunk maga a nemzet előtt, megnyilatkozzék az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, úgy, hogy az a nemzet, mely elveinket és czéíjainkat ismeri, tisztában lássa és megítélhesse összes ténykedésünket, eljárásunknak öszszes mozzanatait. Az elmúlt, hosszú válság alatt sokan voltak, kik nem érintkezve a központtal, nem nyerve felvilágosítást mérvadó politikai faktoroktól, nem voltak képesek felfogni, s helyesen megítélni ami magunktartását, melyet a Wekerlekormány lemondásával pzemben tanúsítottunk. Sokan hidegségnek tartották azt, sokan gyengeséget láttak ebben, ellenfeleink pedig önmagánkhoz való hűtlenségnek, önmagunkkal való ellentétbe jutásnak mondották. Igaz, mi azon a napon, mikor a Wekerle kormány lemondásának elfogadása itt bejelentve lett, némán hallgattunk. Hallgattunk szemben az ellenzék támadásaival, hallgattunk és türelmünket megőriztük Ugron Gábor képviselő úr az napra — mert hisz az nap neki ünnep számba ment — tartogatott gúnyolódásaival és válogatott kifakadásaival szemben is. Ennek a mi hallgatásunknak nem eröérzetünk, nem öntudatosságunk és igazságunk tudatának hiányossága volt az oka. Vannak momentumok a politikai életben, és
