Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

436. országos ülés 1895. február 22-én, pénteken. J5J olyan momentum volt az, midőn az el nem mondott szavak, el nem mondott beszédek többet használnak a uemzetnek, mint a legékesebben szóló dikczió. Vannak pillanatok, midőn az önlegyőzés, az egyéni érzelmek visszafojtása politikai erény, sőt politikai kötelesség. Mi okúltunk volt a tapasztaltakon, és tudtuk azt, hogy a legőszintébbben és a legigazabban kiejtett szavaink félreértésre, félremagyarázásra, sőt denuneziálásra is szolgáltatnak gyakran alkalmat, és mi meg akartuk óvni magunkat attól, hogy közvetve bár és akaratlanul árthassunk ily módon magának a szabadelvűség szent ügyének. Mi nyugodtak maradtunk, és némán hallgattuk Wekerle Sándor, akkor még az ügyek vezetésével megbízott kormányelnök úr feleletét, melyet az ellenzék azon felhívására adott: mondja meg, vájjon mi lett légyen a kormány lemondásának valódi oka? Mi az ő feleletét, mely egyszerű volt, igaznak, valónak tudtuk és ismertük. És mi nem tartottuk megengedhetőnek, hogy ez alkalomból Magyarország koronás királyának egyéni érzelmei, alkotmányos felfogása és az abból folyó ténykedések szőrszál hasogató kritika tárgyává tétessenek. Mi nyugodtan hallgattunk, mert elveink alapján állva, és bízva a koronás király alkotmányos érzületében, tudtuk, reméltük azt a megoldást, részben legalább, mely megoldást a válság tényleg nyert. De tagadhatatlan, hogy abban a mi akkori néma hallgatásunkban megnyilatkozott egy fájó érzés is; az az érzés, a mely a katonáé, ki győzelmes harczok után az ő kipróbált vezéreitől válni kénytelen, és benne volt ebben a mi némaságunkban az öntudatosság, és az abból származó elhatározás, annak az öntudata, hogy mi a két évi elvharczban híven álltuk meg helyünket régi vezérünk alatt, és ez szolgált akkor és szolgál ma zálogául annak, hogy mi épen oly híven fogjuk megállani és megálljuk helyünket a mostani kormány mellett, a midőn és a meddig ez ugyanazon elvek szolgálatában ugyanazon zászló alatt ugyanazon ezélok felé vezet. T. ház! Mi megvádoltattunk azzal, hogy azon magatartásunk közt, a melyei' a júniusi és a későbbi őszi válság alatt követtünk, óriási különbség van, hogy nein volt benne következetesség, sőt az utóbbiban határozott dekadenczia nyilvánult. T. ház! Nincsen ebben semmi igazság. Nem mi változtunk, egyedül a helyzet az, a mely változott. Júniusban, mi a harcz hevében, a midőn még az egyházpolitikai javaslatok kiküzdve nem voltak, mi, a kik két évi elvi harcz alatt mintegy összeforrtunk vezéreinkkel, mi nem láttuk akkor lehetőnek a győzelmet vezéreink nélkül,... Szalay Károly: Ez parentáczió! Sréter Alfréd t . . . mi azonban meg voltunk győződve, hogy ők ezen harczba egész hazafiságukat, szivük egész melegét, tudásuk egész hatalmát, logikájuk ellenálhatatlan erejét vitték bele, mi meg voltunk győződve, hogy ott, a hol ők találhatók, az csak a szabadelvűség tábora lehet, és a mi helyünk mindig csak ott lesz, a hol ők találhatók. Mi ezen elvi harezban követeltük magunknak ezen vezéreinket, de nem úgy, és csak akkor, ha mindig itt leendettek ezen miniszteri bársonyszékeken, de úgy is, ha már akkor ide lettek volna kényszerítve ezen egyszerű képviselői padokra. Ebből folyik az, t. ház, hogy nem mi változtunk, hanem csupán a helyzet volt az, a mely igenis megváltozott. A három egyházpolitikai alapvető törvényjavaslat azóta törvénynyé lett és királyi szentesítést nyert. Legyen dicsőség érte Magyarország alkotmányos királyának, dicsőség a nemzet előtt és a nemzet történelmében, a ki lehetővé tette, hogy e harcz kiküzdessék és győzelemre vezettessék; és legyen érte tisztelet annak a kormánynak és a mi hálánk, a mely ezt a győzelmet tényleg megvívta, a mienk pedig, a kik üljünk bármely helyén Magyarország törvényhozásának, a kik kitartással elősegítettük ezen harezban a győzelmet, a mienk legyen a becsületesen teljesített munkának felemelő öntudata. T. ház! A szabadelvű párt, mely úgy megállta helyét, megállta azért, mert az e két évi elvi harezban nemcsak megtisztult, nemcsak megaczólosodott. de meg is nemesűlt, mert megmaradt hűségesen elveinek alapján és ez volt oka annak, hogy a politikai és kormányválságnál ez a párt pán-válságot nem élt át. A kormányválság is hosszú vajúdás után véget ért. És mit tapasztaltunk, t. ház? Tapasztaltuk azt, hogy azok a férfiak, a kiket Magyarország királya bizalmával felruházott, azon helyzetben vannak ma, hogy ezen bizalomnak világos tanújelét szolgáltathatják is. Es mi tudjuk, hogy ők vérünkből való vér, testünkbül való test. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Mi ismerj ük, igenis, mi tudjuk azt, két évi együttműködés után ismerhetjük az ő irányukat, ismerjük egyéniségüket, ismerjük lelkesültségüket, ismerjük munkásságukat és ez az oka annak, hogy mi nekik a bizalmat már előlegezhettük, és e bizalmat megtartjuk irányukban és meg fogjuk tarthatni további ténykedésük iránt is. T. ház! Midőn a szabadelvű párt ténykedését és álláspontját ecsetelem, nem tagadom, hogy a szabadelvű párt önmagában előttünk sem lehet önezél, hanem alap és eszköz arra, — és merem mondani, ma egyedül biztos eszköz arra, — hogy a szabadelvűség czéljai megközelíttessenek és megvalósíttassanak, hogy a magyar