Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-436

á3ö. országos ülés 1895. felmutatni. Érezték, hogy hatalmuknak voltaképen két alapja van: egyik alapja a lemondás, lemondás mindazokról a nemzeti igényekről, a melyeknek keresztülvitele ezéljából ebben a monarchiában igen nagy befolyású tényezőkkel meg kellene mérkőzni; de puszta lemondásból nem lehet megélni még a mai Magyarországban sem; tehát kerestek egy más alapot hatalmuk megerősítésére keresték a presztízst és meg vélték találni az egyházpolitikai alkotásokban. Igen ám, de ez a presztízs a harez presztízse. A magyar közvélemény egy részét tagadhatlanúl magukkal vitték, a magyar közvélemény egy igen nagy részének szemét elkápráztatta a nagy és radikális és gyors alkotások dicsősége; de ezzel szemben a magyar közvéleménynek egy másik részét szintoly elkeseredett harczba és oppoziczióba vitték bele. (Igás! balfelöl.) Pedig, t. ház, engen nem vakítanak el az ilyen eredmények csillogó napsugarai. Én nem helyeselhetek olyan politikát, a mely a magyar nemzeti erőknek egy részét a nemzeti erők egy másik részének legyőzésére, lenyügözésére fordítja, a helyett, hogy a magyar nemzet számos külső és belső ellenségeivel szemben a nemzet összes erejének tömörítésével foglalkoznék. (Élénk helyeslés balfelöl.) De bármint legyen ex a múltban, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) ez a presztízs, a mely a harczból származott, nem az a presztízs, a mely a békének helyreállítására alkalmas. Ugyanazokból a fegyverekből, a melyeket a harezban sikeresen használtak, azokból most nem lehet ekevasat csinálni, a melylyel szántani és azután a barázdákat bevetni lehessen, a melylyel a kibékítésnek, az újból összeforrasztásnak munkáját sikeresen el lehessen végezni. Az ilyen fajta presztízs, uraim, a melylyel önök tagadhatatlanul birnak a lefolyt küzdelmek folytán, épen útjukban áll akkor, a mikor a mostani pillanat legsürgősebb munkáját, a kibékítés munkáját kellene végezni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ámde, t. ház, nemcsak arról van szó, hogy államférfiakban és pártokban meg legyen az a politikai presztízs, a mely nélkül a legnagyobb többségek sem képesek az alkotásra; nem elég, hogy meg legyen épen azon neme a prestizsnek, a mely a mostani feladatra: a kibékítésre, az újból való tömörítésre szükséges, de még más is szükséges. Szükséges, hogy meg legyen az a politika is, a mely a nemzeti életet ismét kivezeti ebből a mederből, melybe az ország kiszámíthatatlan kárára, belejutott. Szükséges az olyan politika is, a mely a nemzet elé ismét nemzeti ezélokat, egyesítő, nem pedig szétválasztó czélokat tfíz ki. (Ügy van! Úgy van ! balfelöl.) De, sajnos, a t. kormány minden egyébre előbb gondol, mint erre. Hiszen mindenki tudja, február 22-én, pénteken. J49 hogy a t. túloldalnál és a t. kormánynál — bizonyára igen jó szándékból — felmerült az az eszme, ho^y a jelen parlament meggyengített akezióképességén a közjogi alapon álló pártok összeállása és egységesítésével segítsenek. T. ház! Az én legbensőbb meggyőződésem szerint, — a magam egyéni álláspontjáról nem is akarok szólani, erről már nyilatkoztam más helyen, ha kell, nyilatkozom itt is, — de tisztán a sikeresség szempontjából legbensőbb meggyőződésem szerint ez a puszta ö-íszeállás, ez a puszta egy klubba egyesítése olyanoknak, kik eddig különböző klubokban tanácskoztak, semmivel, de semmivel sem fogná emelni a parlament akczióképességét. (É'énk helyeslés balról.) Nem emelné, sőt gyengítené, kivált akkor, ha a parlament alkotó részét képező egyes politikai tényezők erkölcsi reputáczióján csorba ejtetnék az ő jellemük lealacsonyítása szempontjából. (Úgy van! balfelöl.) De ha enehézségen túl lehetne is magunkat tenni,—hiszen voltam bátor rámutatni, hogy nem a többség hiányában, hanem a politikának, a rendszernek természetében rejlik az akczióképtelenség oka,—(Ügy van! balfelöl.) az a rendszer az, a mi a meddőség átkával súlyosul ránk, (Élénk helyeslés halfelöl.) az a rendszer, mely a többséget sohasem veszíti el és mégis saját legkiválóbb fiait Szaturnuszként egymásután felemészti. (Derültség és élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És ugyanez a rendszer, ennek a rendszernek folytatása az, mely hatalmi bázisát egyfelől a lemondásra, másfelől oly presztízsre alapítja, mely nem a nemzet organikus szükségleteinek kielégítéséből, hanem e ezélra előrántott kérdések erőszakolásából származik. (Úgy van! balfelöl.) Ez a rendszer és annak folytatása, bármily nagy többséggel is, csakugyan annak a meddőségnek, ugyanannak az eredménytelenségnek átkával lenne továbbra is sújtva, (Igaz! Úgy van! a balfelöl.) és egyetlenegy kérdésnek megoldására sem képesítene azok közül, melyek az ország előtt állanak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert, t. ház, hiába beszélnek a nemzetiségeknek akár kibékítésről, akár a nemzetiségi mozgalmak elfojtásáról, akár vegye azt kezébe báró Báuffy Dezső miniszterelnök, akár báró BánfFy Dezső a szolnok-dobokai és besztercze naszódi főispán a miniszterelnöki széken: ez mind hiábavaló meddő fáradozás mindaddig, míg a magyar nemzet külső állásának, a magyar államnak presztízsét kifelé meg nem erősítjük, (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt az összefüggést, t. ház, nem lehet eltagadni. Az a magyar államférfiú, és az a magyar politika., mely a magyar nemzet legszerényebb, a 67-iki kiegyezés keretén belül minden nehézség nélkül megvalósítható követelményeinek sem tud érvényt szerezni, az ne