Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

429. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. d matot és járulékot meg kell fizetnie, ezen közbenső, másod- és harmadpénzintézeteknek jutalékát is fizetvén, valami olcsó hitelhez nem jut. De mégis kénytelen igénybe venni ezen vidéki pénzintézetek segítségét, mert hisz nálunk a gazdasági élet nem olyan, hogy tőkéje lenne a szegény embernek, sőt a vidéken ritka az az ember, a kinek felhalmozott tőkéje volna, és másnak hiján mégis a pénzintézettő! kap rögtönös segítséget, a mely vidéki pénzintézetek az uzus és belátás folytán az illető szegény földmívelő embertől két és fél, legfeljebb három év alatt követelik a kölcsön törlesztését. A kölcsön-felvétel akként történik, hogy ha valaki például 200 forintot akar felvenni, akár állatai szaporítására, akár más befektetésre, akár valamely csapás elviselésére, még két társával, tehát hárman együtt saját váltót állítanak ki, a melyre nézve ők a kamatot előlegesen kifizetik egy bizonyos időre. Már most midőn a váltó lejár, akkor egy bizonyos részt. — annyit, a mennyit épen az ő gazdasági termése feleslegesen jövedelmez — törleszt, fizeti megint egy bizonyos időre a kamatot és a vidéki pénzintézet várakozik tovább abban a tudatban, hogy neki megvan a joga a váltótörvény szerint, hogy három évig, a lejárt váltó alapján követelheti hátralékos követelését. És igy két, két és fél v

agy három esztendő alatt bizonyos apró részletekben kétségkívül minden földmívelő ember lefizeti tartozását, mert pontosabb és rendesebb fizető nincs, mint épen a földmíves. Már most a vidéken egyes fináncz-zsenik az ilyen vidéki pénzintézetek váltóit megvizsgálták és miután azokon négy-öt, esetleg nyolezszori részletfizetések is voltak, mindezen részletfizetéseknél azt a nézetet fejtették ki és állapították meg, hogy új váltót kellett volna kiállítani s beadni, miután az nem történt, leletet vettek fel s a váltóknál igen magasan kiszabott bírságot állapítottak meg. Törvény szerint a váltót bizonyos, már bélyeggel ellátott blankettára kell kiállítani. E váltó-blanketta a szerint különbözik a skála tekintetében, hogy vájjon a lejárat hat hónapon innen vagy hat hónapon túl van-e? De ha a váltó a váltóösszeg tekintetében helyesen és pontosan állíttatott ki, akkor annak a váltónak, ha le is járt, három évig megvan váltójogi hatálya, és hogyha a váltóhitelező él azon jogával, ha ugyan neki tetőzik, hogy három évig várjon.akkor a váltó újításnak nem kell megtörténnie. Egyébiránt ezen terminus-technikust, megjegyzem, nem is ismeri a váltótörvénykönyv, mert ha a váltótőkének összege és fizetés tekintetében változ's áll be, akkor rendesen új váltó állíttatik ki ; de mikor a váltóhitelező nem mond le azon jogáról, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 189S-97. XXIII KÖTET. a nála lévő váltó alapján követelését akkor követelje, mikor tetszik és a mikor a részlet-törlesztést a váltó hátára a váltóbirtokos a váltótörvénykönyv alapján reávezeti, akkor váltóújítás nem létezik és ilyen részletfizetések után felvett leletezések és bírságolások nézetem szerint csak növelik a szegény embereknek különben is magas fizetési kötelezettségét, de törvényen nem alapiUnak. Azért mondtam, hogy erről a t. pénzügyminisztérium jóakaró hallgatással tudomással bir, mert ez az eset egy közigazgatási bizottságban kérdés tárgyát képezte és valamely hivatalos hatóság, a mint kifejezte magát, utasításért a pénzügyminiszterhez fordult, hogy vájjon mit tegyen ilyen esetekben? Én nem tudom, hogy jött-e ebben a tekintetben határozat vagy sem, de uiidenesetre kérem a t, pénzügyminiszter urat, méltóztassék azt kellő igazsággal és részrehajlatlansággal eldönteni. A másik eset már fontosabb, mert egy nagyobb összegről van szó. Nálunk ugyanis a Székelyföldön a szegény embernek háza rendszerint két helyiségből áll. Az egyik helyiségben van ágya, jobb bútorzata, ágyneműje, ruházata, egyszóval ez a helyiség szolgál neki szobául. A másik helyiséget konyhául használja, ott főz, ott végzi a főzéssel kapcsolatos összes munkákat és ott mos is. 1894-ig az ilyen házak egy lakrészszel biró háznak tekintettek. mert csak az egyik helyiség: a szoba nevezhető lakrésznek, míg a másik helyiség konyhának tekintetvén, a törvény azon rendelkezése alapján, hogy a konyha adómentes, az ilyen házak után községekben 80 kr., rendezett tanácsú városok ban 1 frt állapíttatott meg és vettetett ki házadó gyanánt. Már. most 1894-ben egy pénzügyminiszteri utasítás folytán személyes revideálások után a Székelyföldön levő ilyen házak két lakrészszel biró házaknak jelöltettek meg, és igy euaek a szegény embernek adója 80 kr. helyett két-három forint lett. Azért jelöltettek meg HZ ilyen házak két lakrészével biroknak, mivel a konyhában, hol főz az asszony és végzi az összes konyhai munkálatokat, melyek a főzéshez szükségesek, valamint a mosást is, szóval, a mely helyiségnek legfőbb rendeltetése, hogy konyha legyen, ebben a helyiségben melegszenek tél idején a férfiak és a gyermekek is, mert csak nem lehetnek ők odakünn az utczán ; annyi pénze pedig nincs a szegény embernek, hogy másik szobáját is fííttesse télen át és ott tartózkodjék. Ez tehát tetemes összegekbe keni! a szegényebb vidékeken az embereknek, mert megduplázza, esetleg megháromszorozza az adót, miután a házadó ugyanennyi mellékköltségeket von maga után. Ha ezt következetesen alkalmazzuk, voltakép a szegényebb osztály részesül méltánytalanabb eljárásban a gazdagabbal szemben, mert ha a 2