Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

10 429. országos ülés 1895. február 12-én, kedden. gazdagabb embernek négy-öt szobája és konyhája van, házadó alá esik a négy-öt szoba, a konyha ellenben adómentes, mig a szegény embernek nincs adómentes konyhája. Pedig a szegény embernek általam említett helyisége is ugyanazt a szolgálatot teszi, mint a gazdag embernél a konyha, és ha a gazdag embernél a konyhának e minőségét nem semmisíti meg~ az a körülmény, hogy ott eszik és alszik a cseléd, ugyan miért van az, ha a szegény ember ugyanazt teszi, hogy ezen körülmény megsemmisíti az illető helyiségnek konyhai jellegét? Nem tudom, hogy e kérdés mikép dőlt el eddig, mert arról tudomásom van, hogy egy megyének közigazgatási bizottsága e tárgyban a pénzügyminiszterhez feliratot terjesztett. Úgy hallottam, — de még nincs tudomásom róla, — hogy a pénzügyminisztérium talán kedvezően is intézte el a panaszt, arra kérem tehát a pénzügyminiszter urat, hogy ha kedvezően intézte el, igyekezzék egy rendeletben meghagyni közegeinek, hogy az ily kivetett házadó-erneléseket hivatalból revideálják, és ne csak ott engedélyezzék a konyha házadómentességét, a hol esetleg jogorvoslat adatott be, mert hisz a szegényebb ember nem is tudja, hogy hol és mikor kell jogorvoslattal élni, de nincs is meg a szükséges költsége az ily jogorvoslatokhoz. Végül azon párt nevében és megbízásából, a melyhez szerencsém van tartozni, bátor vagyok egy határozati javaslatot benyújtani, mely a miniszterek, államtitkárok és főispánok nyugdíjának eltörlésére vonatkozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne vegye rossz néven a t. ház, ha e határozati javaslatomat néhány szóval indokolom. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, a midőn a nyugdíj-törvény behozatott, a politikai állások, nevezetesen a miniszterek, államtitkárok és főispánok nyugdíjazása főleg demokratikus szempontból szavaztatott meg, hogy -— mint az akkori előadó magát kifejezte — minél kevesebb akadály gördüljön az egyénitehetségek érvényesülésének útjába. A volt előadó úrnak ezen nézete azonban a gyakorlati életben nem vált be, mert nem volt reá eset, hogy ezen politikai állások bármelyikére is olyan egyén neveztetett volna ki, a ki nem foglalta volna el állását a nyugdíj nélkül, viszont nem volt reá eset arra sem, hogy ezen politikai állásokra kinevezett egyének közül bárki is lelépése után nyugdíj nélkül anyagi gondokkal küzdött volna. A nyugdíjigénynek a törvényjavaslat tárgyalásakor ezen theoretieze felállított szüksége tehát a praxisban nem állt elő. Előállt azonban e helyett a törvényjavaslat tárgyalásakor ezen kérdésnek eléggé nem méltatott azon oldala, mint súlyos teher, a melyet pénzügyi szempontnak nevezhetünk. Aggasztóan növekedik a politikai állásokat elfoglalt egyéneknek nyugdíjösszege, úgyannyira, hogy oly szegény állam, a minő a magyar állam, nem bit ja meg az egymásután következő kormányválságoknál feltűnő nagyszámú államférfiak nyugdíjazását. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbalon.) Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy már 1895-re is a nyugdíjak összege 7,902 000 forinttal van előirányozva, pedig ebbe még nincsen beszámítva a legutóbb lelépett minisztérium nyugdíja. És ha talán ez a nagy összeg a t. többség előtt nem válik aggasztóvá, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a politikai állások nyugdíjigénye egy államban sem emelte a politikai erkölcsöket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért ajánlom elfogadás végett határozati javaslatomat, magát a költségvetési tételt pedig nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A határozati javaslat a következő: (Olvassa.) »Utasítja a ház a kormányt, hogy az 1885. évi XI. törvényczikk olyan irányú módosításáról terjeszszen be még ezen ülésszak alatt törvényjavaslatot, mely szerint a miniszterek, politikai államtitkárok és főispánok e minőségükben való szolgalatjuk után nyugdíjra igényt nem tarthatnak.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Bartók Lajos jegyző: (Olvassa a határozati Javaslatot.) Ugron Ákos ! (Felkiáltások a balés szélső baloldalon: Halljuk a minisztert!) Lukács Lászlő pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy nincs szándékomban általános természetű, nagy politikai kérdések vitatásába bocsátkozni, csak arra kérek engedélyt a t. háztól, hogy megtehessem észrevételeimet az imént elhangzott beszédben foglaltakra, és hogy válaszul hassak azokra a kérdésekre, a melyek hozzám intéztettek. (Halljuk! Halljuk!) Előre is kérem a t. ház kegyes elnézését, ha nem leszek abban a helyzetben, hogy oly hangosan beszélhessek, hogy szavaim a ház minden részén kellően hallhatók legyenek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Molnár József t. képviselő úr mindenekelőtt azt a kérdést intézte hozzám, miután az iránt nem nyilatkoztam, hogy vájjon magamévá teszem-e az előbbi kormány pénzügyi politikáját. Azt hiszem, t. ház, hogy erre a kérdésre a válasz már benfoglaltatott a miniszterelnök úrnak nyilatkozatában, melyet a kabinet bemutatkozása alkalmával itt tett, és a melyben meg volt jelölve, hogy az új kormány egészben magáévá teszi az előbbi kormány pénzügyi politikáját, ugyanazon programmot tartja szeme