Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-429

- (5 429« or*üágo« ülés ISt». február 12-én, kedden. lenebb gondolat. Most is a panaszok, félreértések, a pénzügyi közegek tévedésének legnagyobb oka épen az, hogy pénzügyi törvényeinket és szabályainkat úgyszólván minden második évben foltozgatják. Ez örökös módosítások, hatályon kívül helyezések tömkelegében alig ismeri ki magát a tanúit ember is, hát még a szegény laikus. Pedig a miniszter úr bizonynyal époly jól tudja, mint én, hogy az a törvény a legjobb, melyet mindenki megért, s melyet a pénzügyi közeg sem tud értelmében elcsavarni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úrnak elődjétől még egy nagy hagyatéki terhe van: a valutarendezés. Mily stádiumban van e művelet jelenleg, arról tiszta képet nem igen lehet nyerni amaz általános szólamokból, melyeket a volt pénzügyminiszter úr is csak néha-néha hangoztatott. Vájjon mikor kerül reá a sor, hogy az osztrákok részére a szükséges aranybeszerzés készen lesz? Vájjon az aranyázsióból származó bajok enyhítésére nézve a pénzügyi kormányzat mit gondol tenni ? Vájjon a"kereskedelmi mérleg javulása nélkül lehet-e kilátás a készpénzfizetések felvételére ? És tud-e egyáltalában a pénzügyi kormány expedienst a mérleg javulásának előmozdítására ? Mindezek oly kérdések, a melyek természetszerűleg vethetők fel az új pénzügyminiszter úrral szemben, a melyek tekintetében ha kellő megnyugtató felvilágosítást nem ad, aggodalommal kell olvasni a hírlapok azon hírét is, hogy az osztrák pénzügyminiszter a készpénzfizetések felvételére vonatkozó határidőt ki akarja tolni, sőt ugyancsak ő az ezüst kuránst a tervezettnél nagyobb mérvben akarja forgalomba bocsátani, a mi nézetem szerint egyenlő volna az aranyvaluta megrontásával. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mindezek, t. ház, oly kérdések, a melyek felett könnyedén elsiklani nem lehet, csupán csak azért, mert nincs deficzitünk, vagy mert az állami bevételeket a pénzügyi közegek a vidéken kellő szigorral és pontossággal be tudják hajtani. Mindez a külső előnyös látszat nem eléggé megnyugtató a pénzügyi helyzetre nézve, a mit eléggé mutat a volt pénzügyminiszter urnak azon ideája, hogy a szeszmonopóliumot is be akarta hozni. Minő előnye lesz ebből az adófizető közönségnek, vagy lesz-e belőle haszna a fogyasztóknak, azt valóban nem tudom, de sőt kétlem azt is, hogy a szesztermelők is ezen rendszerben megtalálják azt, a mit tőle várnak. Mindezek tekintetében kétségtelenül a részletes intézkedések fogják megadni a teljes tájékozást, és én részemről óhajtanám, ha e tekintetben több és részletesebb felvilágosítást adna a t. pénzügyminiszter úr, mint elődje, a ki e kérdésben az általános tárgyalásnál előadott aggodalmaimra a nála szokásos mosolynál többel alig válaszolt. Egyet azonban kétségtelenül tudok már előre is, és ez az, hogy még nem hozatott be a világon egy államban sem olyan monopólium, melynek nem az lett volna a czélja, hogy az állam pénzügyi czéljaira kiaknáztassék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felöl.) Vannak még többrendbeli más kérdések is, a melyek elődjének hagyatékát képezik, így nevezetesen a bankkérdés, ilyen a gazdasági hitel kérdése, a mely Magyarországra nézve kettős fontossággal bir és a mely a volt pénzügyminiszter úrnak egyik kedvencz igéreti témája volt. De én azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben nemsokára, előbb-utóbb törvényjavaslat fog a ház asztalára tétetni; most csupán az volna kívánatos, hogy ezen kérdésekben az alkudozásoknak azon stádiumát tudjuk meg, a meddig a t. pénzügyminiszter úr elődje jutott, hogy így meg tudjuk bírálni majd annak idején hogy e kérdésekben az érdemből mennyi essék az előbbi, és mennyi a jelenlegi miniszter úrra. A mi magát a költségvetés indokolását illeti, az eléggé rövid és szűkszavú, és sok oly kérdés felett könnyedén elcsuszamlik. a melyek pedig felvilágosítást igényelnének. (Igaz! Úgy van! a szélső balfelöl.) így nevezetesen tudjuk mindannyian, hogy a törvényhozásnak intencziója az volt, hogy minden törvényhatóságnak meglegyen a maga külön pénzügyigazgatósága, és noha a, pénzügyi adminiszfráczió szervezése óta, gondolom, már öt év telt el, ezen hosszú idő nem volt elég a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy a törvényhozás intenczióját a türelmes adófizető közönség érdekében megvalósítsa. Az indokolás e tekintetben semmi felvilágosítással nem szolgál, így a jelenlegi költségvetésben is egy új pénzügyigazgatóság felállítására bizonyos összeg irányoztatik elő, de hogy voltaképen miért nem állíttatnak fel egyszerre az összes hátralevő pénzügyigazgatóságok, ezen némán és hallgatással megy át az indokolás, pedig ez több megyében elkerülhetetlenül szükséges. (Igaz! Úgy van! a szélsőbal felöl.) így van ez például nálunk Csíkmegyében is. (Halljuk! Halljuk!) Itt, t. ház, olyan nagy e tekintetben és oly égető a szükség, hogy — gondolom — ezelőtt három vagy négy évvel egy huszonöt tagból álló deputáczió járt fenn a minisztereknél külön pénzügyigazgatóságot kérni. Pedig, t. ház, nagy dolog az, midőn a magyar ember finánczot kér. (Derültség.) De mégis szükség volt erre, mert Csíkmegyét Udvarhelymegyétől óriási vízválasztó hegyek választják el, és így a legközelebbi faluban levő embernek, ha az udvarhelyi pénzügyigazgatósághoz akar menni, napokig kell fáradnia, hogy utánanézzen vagy igazítson valamit, ha a sors véletlenül valamely pénzügyi közeg igaz-