Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

98 432. országos ülés 1895. február l(5-án, szombaton. Ezen állításom igazságát elismerte az igen t. pénzügyminiszter úr előde is, midőn 1892. Julius 15-én tartott beszédében a többi között a következőket mondta : »Régóta törekszünk már erre, tárgyalásokat folytatunk, és kompenzácziót keresünk, hogy a sörfogyasztási adót eltörölhessük.*; Az 1893. évi költségvetés tárgyalási alkalmával ismételve felhívtam a pénzügyi kormány figyelmét erre, és ismételve sürgettem a sörfogyasztási adónak leszállítását, illetőleg eltörlését, és utaltam arra, hogy azóta megtaláltuk a kompenzácziót, a sörtermelési adónak időközben beállott természetszerű fokozásában. Kiemeltem különösen azt, hogy mily káros befolyással bir a sörgyártásra maga a söritaladó. Egyúttal indítványoztam, hogy térjünk át a megadóztatásnak Ausztriában, vagy Németországban dívó módjára, tudniillik a malátaadóra. Az igen t. pénzügyminiszter úr elődje elismerte ezen tétel helyességét is, a mennyiben hangsúlyozta, hogy a sörital-adóra vonatkozó kiszolgáltatásokat olyanoknak tekinti, a melyeket mérsékelni, esetleg eltörülni szükséges, csakhogy ez, mivel a söritaladó az 1895. év végéig a legtöbb községben ^biztosítva van, ezen idő lejárta előtt nem vihető keresztül. A pénzügyminiszteri székből történt ezen kijelentések feljogosítanak engem arra, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrhoz azon tiszteletteljes kérdést intézzem: vájjon hajlandó-e a sörital-adó leszállítására szükséges lépéseket folyamatba tenni. Nagyon jól tudom, hogy e kérdés elbírálásánál az állam financziális érdeke nem hagyható figyelmen kivííl. És ámbár a sörital-adó leszállítására vonatkozó kérdés, nézetem szerint, elkülönítve is eldönthető a sörtermelési adóra vonatkozó reformjavaslatoktól, mégis szükségesnek és czélszeríínek tartom, hogy mindkét kérdés egy szakférfiakból álló összehívandó anketten tüzetesen és alaposan megvitattassék, A mi különösen a sörtermelési adót illeti, ez tudvalevőleg a fennálló törvényeink szerint a sörfok tartalma után vettetik ki. Annak idején kimutattam azt a káros hatást, melyet a megadóztatásnak ezen módja, kivált a söriparra gyakorol, és indítványoztam volt a maláta-adó behozatalát. Azóta Ausztriában a szakkörök figyelme szintén ezen kérdés felé fordult, a magyar serfőzők egyesülete pedig több ízben felhívta a kormány figyelmét ezen kérdésre, sőt Ausztriában mozgalom is indult meg a sörtermeíési adó megszüntetésére, és méltányosabb adózási mód behozatalára. Nem akarom a t. házat ezen megadóztatási mód előnyeinek részletes felsorolásával untatni; remélem, lesz alkalmam ezen kérdéssel tüzetesen foglalkozni, s most csak röviden akarom indokolni azon előnyöket, a melyekkel a megadóztatásnak ezen módja, kivált a mezőgazdaság szempontjából jár. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a maláta-adó behozatala esetén a sörgyárosok figyelme főleg oda lenne irányozva, hogy minél jobban kihasználtassák a maláta, egyrészt gyáraik czélszerű berendezése, a technika előnyeinek kiaknázása, és másrészt jobbminőségű árpa felhasználása által; a mi megint természetszerűleg a mezőgazdákat serkentené arra, hogy az árpatermelésnél ne annyira a mennyiségre, mint inkább a minőségre fektessenek súlyt. Amerika, Anglia, Dán- és Svédország e tekintetben igen nagy tevékenységet fejt ki. Nálunk ez kettős jelentőséggel bir. Tudvalevő dolog ctgyanis, hogy árpatermésünk egy része külföldre megy ki; ha tehát e tekintetben nem tartunk lépést a külfölddel, megeshetik az, hogy bennünket erről a térről leszorítanak. Ezeket tartottam szükségesnek a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, s őt különösen arra is kérni, hogy a magyar sörfőzők egyesülete által fölterjesztett memorandumot alapos megfontolás tárgyává méltóztassék tenni. A tételt különben megszavazom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Legyen szabad egy pár szóval reflektálnom azokra, a miket az előttem szólott t. képviselő úr mondani méltóztatott. Nem vonom kétségbe, t. ház, hogy a magyar söripar hátrányban van az osztrák söriparral szemben, a nálunk létező italmérési adó folytán, mert míg Ausztriában a sörtermelési adó két forintos adótételű, s azonkívül van egy országos pótlék, mely egy forintot tesz és nagy városokban, például Bécsben, van egy helyi pótlék, mely szintén egy forint, tehát összesen négy forint, addig Magyarországon a termelési adón kívül 1 forint 60 krajczár fővárosi adópótlék van, s azonkívül az italmérési adó öt forint, úgy, hogy körülbelül 8 forint 60 krajczárt tesz azon adó, a mely mellett nálunk sört termelni lehet. Miután azonban azon összegeket, melyeket nekünk a söritaladó szolgáltat, államháztartásunk ez idő szerint nem nélkülözheti, én sem foglalhatok el e tekintetben más álláspontot, mini azt, melyet hivatalbeli elődöm elfoglalt, tudniillik, hogy csak az esetben lehet szó a sör italadó mérsékléséről, hogyha erre megfelelő kompenzácziót találunk. És e tekintetben magam is kijelentem, hogyha sikerűi oly intézkedéseket létesíteni, — mire nézve a lehetőség nincs kizárva — hogy minden sör adó alá kerüljön, a mi ma nem történik, mert sok sör az átalányozási rendszer folytán adózatlanul marad, mondom, a mennyiben az ebből származó bevételi többlet fedezni fogja a különbö-