Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

432. országos ülés 1895. február 16-án, szombaton. 99 zetet, akkor nem fogok elzárkózni az elől, hogy a söritaladó leszállítását proponáljam. A mi a sörmegadóztatás jelenlegi rendszerének megváltoztatását, tudniillik a sörlé alapján való adóztatás helyett a maláta adóztatásra való áttérést illeti, azt hiszem, t. képviselőház, theoreticze tekintve, ez nem volna előrelépés, hanem visszalépés, a mennyiben a fogyasztási adóknál lehetőleg arra kell törekednünk, hogy lehetőleg a kész termény érintessék az adóval, vagy ha ez nem lehetséges, a termény oly stádiumában, a mely minél közelebb álljon a kész terméshez, nem pedig minél távolabb. Ez tehát elméletileg határozottan visszalépés volna, s az körülmény, hogy Bajorországban a malátaadó alkalmazva van, még nem egészen döntő a tekintetben, hogy az nálunk is kedvező eredménynyel volna alkalmazható. Más államokban más rendszer van. Például Angliában a sörlé megadóztatására történt az áttérés. Én elismerem azt, hogy a sörgyárakra kedvező volna a maláta alapján való megadóztatás, a mennyiben a malátát tökéletesebben kihasználhatnák, de vannak más szempontok, a melyek kérdésessé teszik, hogy vájjon helyes volna-e az erre való át térés, így példáúí a mezőgazdasági szempont, mert a maláta-adó behozatala esetében kétségtelenül a gyárak csak a legkiválóbb minőségű árpát vásárolnák, a többinek pedig az ára természetesen ezáltal csökkenne. Kétségtelen, hogy az ellenőrzést nem könnyítené a gyárakra nézve a maláta-adó behozatala, mert ugyanazok a szigorú ellenőrzési intézkedések volnának szükségesek akkor is a kincstár érdekében, mint a milyenek szükségesek jelenleg. Mindazonáltal, t. képviselőház, én nem akarok ebben a kérdésben ez alkalommal állást foglalni. Eléggé fontosnak ismerem el az ügyet arra, hogy azzal foglalkozzunk, és tekintettel arra, hogy ez a kérdés Ausztriával együttesen oldandó meg, a mennyiben — a miről nincsen tudomásom — van ilyen mozgalom Ausztriában, ha ez csakugyan létezik, én készséggel járulok hozzá, hogy a kérdés nálunk is beható tanulmányozás tárgyává tétessék; azon kérvényt pedig, a melyet a sörtermelők országos értekezlete nyújtott be, szintén tanulmány tárgyává fogom tétetni. Előre is megjegyzem, hogy egyik pontra nézve már most hozzájárulásomat jelenthetem ki, a mennyiben semmi kifogásom az ellen nincs, hogy egy úgynevezett fogyasztási adótanács léptettessék életbe nálunk is úgy, a mint az más helyeken életbe van léptetve. Ezekkel kapcsolatosan, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy a fogyasztási adók egyes tételeinek felemelésére nézve megtegyem indítványomat. (Halljuk!) A mint méltóztatnak tudni, a költségvetés tárgyalása folyamán több kiadási tétel emeltetett, nevezetesen a képviselőház kiadásai emelkedtek 10.000 frttal, a honvédelmi tárcza átmeneti kiadásai 600.000 frttal, a honvédsegélyezés 100.000 frttal; összesen 710 000 frtvolt az emelés, és ezzel szemben a honvédelmi tárczánál történt egy apasztás 8.287 frt erejéig, úgy, hogy a tiszta emelkedés 701.713 forintot tesz. Hogy ezen emelése a kiadásoknak ne zavarja meg azt az egyensúlyt, a mely költségvetésünkben kezdettől fogva kontempláltatok, bátor vagyok javaslatba hozni, hogy itt a fogyasztási adók egynémelyikénél a bevételek emeltessenek, a mire indokot merítek abból a körülményből, hogy az 1893. és 1894. évi^ bevételi adatok ismerete alapján megnyugvással merem állítani, hogy a felemelt tételek bevételezése remélhető és be fog következni. E tekintetben nem fogadhatom el azt a vádat, a melyet Helíy t. képviselő úr a tételeknek ilyetén emelése ellen felhozott, mert akkor, mikor a költségvetés készíttetett, a múlt év június havában, csakugyan nem lehetett tudni, hogy az 1894. évi bevételek miképen fognak alakulni; ma már ismerjük az 1894. évi bevétel eredményeit és így ma megnyugvással hozhatom javaslatba ez összegeket, a miket a múlt évi júniusban egyáltalán nem lehetett javaslatba hozni. Ennélfogva bátorkodom indítványozni, hogy a fogyasztási adók 18. címénél a söradó fejében előirányzott összeg, a mint az a nyomtatott költségvetésben van, 250.000 frttal emeltessék; a 19. czímnél, melyre nézve bátor vagyok indítványomat szintén itt előadni, — hogy ne kelljen többször felszólalnom — a czukoradó fejében előirányzott összeg emeltessék 200.000 forinttal; a 22. czímnél a czukorfogyasztási adónál előirányzott összeg emeltessék 50.000 forinttal, és a 24. czímnél sörital adó fejében előirányzott összeg 250.000 frttal emeltessék. Ezt az indítványt bátor vagyok írásban is beterjeszteni. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Felteszem a kérdést. A pénzügyminiszter úr indítványozta, hogy a söradó fejében ne 2,250.000 forint szavaztassák meg... Péchy Tamás: T. ház! A kérdéshez kívánok szólani. Nekem az ellen tulajdonkép semmi ellenvetésem nincs, hogy a fogyasztási adóknak az igen t. miniszter úr által indítványozott felemelése megfontolás után esetleg meg is szavaztathassák, de az én vélekedésem szerint oly mérvű felemelést, mint a minő itt kontempláltatik, rögtön itt a ház ülésében véglegesen eldönteni nem lehet, mert a ház régi gyakorlata szerint az ilyen felemelésekre vonatkoÍÍ"