Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. tíí) güuknek kell tekintenünk, hogy azon panaszokon segítsünk, mert csak így biztosíthatjuk a társa­dalmi rendnek, a nemzeti önérzetnek, a vallá­sosságnak és a hazafiságnak föntartását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a középoktatás kér­désében a t. miniszter úr egy igen fontos kér­désről nem nyilatkozott, s ez a tandíjak leszál­lításának kérdése. A középoktatás ma Magyar­országon olyan drága és annyi panasz tárgya, hogy a sűrűn emelt panaszok után, ha jól em­lékszem, maga a volt kultuszminiszter, Csáky Albin gr. itt e házban ígéretet is tett arra nézve, íhogy a középoktatás tandíjait revízió alá fogja venni, és annak telhető méltányos csökkentését fogja eszközölni. Meglehet, hogy nem jól emlékszem, de igy emlékszem. Még egy kérdést, t. ház. A t. kultuszmi­niszter úr azt mondotta, hogy ne foglalkozzunk mi kultuszkérdésekkél, hanem foglalkozzunk az oktatás kérdésével, a nevelés kérdésével. Nagyon helyes, habár a kultuszkérdéseket az oktatá­siaktól különválasztani nem ritkán nagyon ba­jos; mégis van egy terűlet, melyet maga a t. kultuszminiszter úr székfoglalójában egészen par­lagon hagyott. A miniszter úr nem veszi észre, hogy a világ minden sarkában egy új társa­dalmi renddel találkozunk: a nőnek a társada­lomban elfoglalt új helyzetével. A nő, t. ház, kibontakozva a renaissance-korbeli emlékekből, a rokka és a hímzőasztal mellől el van szólítva a társadalmi küzdés világába, hogy magának kenyeret keressen, és nem ritkán a család fen­tartására is a nő van utalva. (Igaz! Ügy van a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között, t. ház, midőn nincs parlament, nincs ország, mely a nőoktatás kérdésével programmszertíen ne foglalkoznék, a t. kultuszminiszter úrtól joggal elvárhattuk volna és elvárhatnók, hogy ezen kérdés tekintetében legalább nagy irányeszmékkel tájékoztatott volna bennünket az iránt: vájjon a női osztálylyal, a társadalomnak ezen integráns részével szemben például a középoktatás kérdésében milyen állás­pontot foglal el? Mert hiszen, ha lehet is jogo­sált az a felfogás, hogy egyetemi kathedrához ne bocsássuk a t. nőket, mert esetleg ők is miniszterekké válhatnának, (Nagy derültség.) azért, t. ház, az talán mégis jogosult felfogás, hogy a népoktatás terén Dem tartja-e czélszerű­nek a t. miniszter úr a nők számára legalább is az oly oktaiás biztosítását, mely a középosz­tálynak a megélhetés lehetőségét biztosítja. Álta­lában véve, t. ház, — hiszen nekem nem feladatom e tekintetben programmal szolgálni, mert nem va­gyok s nem is leszek kultuszminiszter, ... (Álta­lános derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. Nánásy Ödön: Mindnyájunkat érhet bal­eset ! (Derültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: ... — hanem azt elvártam volna a kultuszminiszter úrtól, hogy ezen nagy szoeziális kérdés tekintetében az elméleti isme­retek alapján a gyakorlati szükségeknek meg­felelőleg legalább irányeszméket pengetett volna meg. Befejezem beszédemet, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy a t. kultuszminiszter úr­nak szívesen megígérem a magam részéről azt, hogy, ha komoly valóság az, hogy a felekezetek közötti béke helyreállítására institucziókkal kivan törekedni; ha komoly valóság az, hogy a kor­szellemnek megfelelő képviseleti alapon a ka­tholikus autonómiának szervezésére vállalkozik, s ha ezen téren institucziói, konkrét törvény­javaslatai meg fognak felelni az általa hirdetett elveknek : az én támogatásomra mindig szá­míthat. T. ház! Azon nntlt, melyet onnan (A jobb­oldalra mutat.) tanultunk ismerni, nem biztató; és mert nem szoktuk, ez esetben sem teszszük, hogy feltétlenül előlegezzünk bárkinek is bizal­mat, különösen nem azon táborral szemben, a melynél ami jólűedelmünkre, jóhiszeműségünkre annyi keserű csalódás lett a fizetés, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ennélfogva teljesen helyeslem Kiss Albert azon kijelentését, hogy igenis meg­szavazzuk a költségvetést az ország közoktatás­ügyének, de nem viseltetünk bizodalommal a kormány iránt, és ez fogja a mi cselekedeteinket irányítani, megszavazván a konkrét javaslatokat, hogy azokkal szemben állást foglalhassunk. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldolon.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr szemé­lyes kérdésben kér szót. Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kérek szót, a mennyiben Polónyi Géza előttem szólott t. képviselőtársam egy közbeszólásomra nézve kétféleképen méltóztatott reflektálni, tehát erre vonatkozólag kérem kimagyarázhatási jogo­mat, hogyan értettem a közbeszólásomat, és akkor azt hiszem, hogy ő is a kétféle, az egymás­tól különböző, utólagos konzequencziájára nézve egyet fog velem érteni. (Halljuk/ Halljuk/) Elő­ször azt méltóztatott Polónyi Géza t. barátom és képviselőtársam mondani, hogy mindenki el­ismerheti, miszerint a katholikus világi elem általában vagy egészben véve a vallásos türel­mességnek példáját nyújtja a protestánsokkal szemben is, és nyújtotta ezelőtt is mindenkoron. Az első részét, hogy nyújtja, elismerem, és az újabb korban, jelenleg is, én az gondo­lom, hogy az összes protestánsság mindig hálá­val fog megemlékezni azokról a katholikus segítő társakról, a kik az 1859. évi gyászos emlékű, 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom