Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. tíí) güuknek kell tekintenünk, hogy azon panaszokon segítsünk, mert csak így biztosíthatjuk a társadalmi rendnek, a nemzeti önérzetnek, a vallásosságnak és a hazafiságnak föntartását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, a középoktatás kérdésében a t. miniszter úr egy igen fontos kérdésről nem nyilatkozott, s ez a tandíjak leszállításának kérdése. A középoktatás ma Magyarországon olyan drága és annyi panasz tárgya, hogy a sűrűn emelt panaszok után, ha jól emlékszem, maga a volt kultuszminiszter, Csáky Albin gr. itt e házban ígéretet is tett arra nézve, íhogy a középoktatás tandíjait revízió alá fogja venni, és annak telhető méltányos csökkentését fogja eszközölni. Meglehet, hogy nem jól emlékszem, de igy emlékszem. Még egy kérdést, t. ház. A t. kultuszminiszter úr azt mondotta, hogy ne foglalkozzunk mi kultuszkérdésekkél, hanem foglalkozzunk az oktatás kérdésével, a nevelés kérdésével. Nagyon helyes, habár a kultuszkérdéseket az oktatásiaktól különválasztani nem ritkán nagyon bajos; mégis van egy terűlet, melyet maga a t. kultuszminiszter úr székfoglalójában egészen parlagon hagyott. A miniszter úr nem veszi észre, hogy a világ minden sarkában egy új társadalmi renddel találkozunk: a nőnek a társadalomban elfoglalt új helyzetével. A nő, t. ház, kibontakozva a renaissance-korbeli emlékekből, a rokka és a hímzőasztal mellől el van szólítva a társadalmi küzdés világába, hogy magának kenyeret keressen, és nem ritkán a család fentartására is a nő van utalva. (Igaz! Ügy van a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között, t. ház, midőn nincs parlament, nincs ország, mely a nőoktatás kérdésével programmszertíen ne foglalkoznék, a t. kultuszminiszter úrtól joggal elvárhattuk volna és elvárhatnók, hogy ezen kérdés tekintetében legalább nagy irányeszmékkel tájékoztatott volna bennünket az iránt: vájjon a női osztálylyal, a társadalomnak ezen integráns részével szemben például a középoktatás kérdésében milyen álláspontot foglal el? Mert hiszen, ha lehet is jogosált az a felfogás, hogy egyetemi kathedrához ne bocsássuk a t. nőket, mert esetleg ők is miniszterekké válhatnának, (Nagy derültség.) azért, t. ház, az talán mégis jogosult felfogás, hogy a népoktatás terén Dem tartja-e czélszerűnek a t. miniszter úr a nők számára legalább is az oly oktaiás biztosítását, mely a középosztálynak a megélhetés lehetőségét biztosítja. Általában véve, t. ház, — hiszen nekem nem feladatom e tekintetben programmal szolgálni, mert nem vagyok s nem is leszek kultuszminiszter, ... (Általános derültség.) KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET. Nánásy Ödön: Mindnyájunkat érhet baleset ! (Derültség a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: ... — hanem azt elvártam volna a kultuszminiszter úrtól, hogy ezen nagy szoeziális kérdés tekintetében az elméleti ismeretek alapján a gyakorlati szükségeknek megfelelőleg legalább irányeszméket pengetett volna meg. Befejezem beszédemet, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy a t. kultuszminiszter úrnak szívesen megígérem a magam részéről azt, hogy, ha komoly valóság az, hogy a felekezetek közötti béke helyreállítására institucziókkal kivan törekedni; ha komoly valóság az, hogy a korszellemnek megfelelő képviseleti alapon a katholikus autonómiának szervezésére vállalkozik, s ha ezen téren institucziói, konkrét törvényjavaslatai meg fognak felelni az általa hirdetett elveknek : az én támogatásomra mindig számíthat. T. ház! Azon nntlt, melyet onnan (A jobboldalra mutat.) tanultunk ismerni, nem biztató; és mert nem szoktuk, ez esetben sem teszszük, hogy feltétlenül előlegezzünk bárkinek is bizalmat, különösen nem azon táborral szemben, a melynél ami jólűedelmünkre, jóhiszeműségünkre annyi keserű csalódás lett a fizetés, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ennélfogva teljesen helyeslem Kiss Albert azon kijelentését, hogy igenis megszavazzuk a költségvetést az ország közoktatásügyének, de nem viseltetünk bizodalommal a kormány iránt, és ez fogja a mi cselekedeteinket irányítani, megszavazván a konkrét javaslatokat, hogy azokkal szemben állást foglalhassunk. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldolon.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kérek szót, a mennyiben Polónyi Géza előttem szólott t. képviselőtársam egy közbeszólásomra nézve kétféleképen méltóztatott reflektálni, tehát erre vonatkozólag kérem kimagyarázhatási jogomat, hogyan értettem a közbeszólásomat, és akkor azt hiszem, hogy ő is a kétféle, az egymástól különböző, utólagos konzequencziájára nézve egyet fog velem érteni. (Halljuk/ Halljuk/) Először azt méltóztatott Polónyi Géza t. barátom és képviselőtársam mondani, hogy mindenki elismerheti, miszerint a katholikus világi elem általában vagy egészben véve a vallásos türelmességnek példáját nyújtja a protestánsokkal szemben is, és nyújtotta ezelőtt is mindenkoron. Az első részét, hogy nyújtja, elismerem, és az újabb korban, jelenleg is, én az gondolom, hogy az összes protestánsság mindig hálával fog megemlékezni azokról a katholikus segítő társakról, a kik az 1859. évi gyászos emlékű, 12