Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

SS 114. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. azon fonalat, mely gyakran viszontagságos időben a maga egyházi szervezetével védbástyájává vált a nemzet alkotmányának. (Élénk helyeslés.) Ki az, a ki ily insütucziók gyarapításától tartózkodnék, ki soknak tartaná, ha ily nemzeti institucziónk van ? Mert én azt hiszem, hogy az egész katholikus világaak ily autonómikus védbástyába való bevonása megerősíti magát a nemzeti államot; (Helyeslés.) megerősíti annak tradiczióit, rendeltetését és jövőjét. (Élénk helyeslés.) Ezért, mikor köszönettel veszem tudomásul a miniszter úr ezen programmpontjának bejelentését, azt a tiszteletteljes kérelmet fíízöm hozzá, ne maradjon ez Ígéret is malaszt, mely a szavak jelentőségébe burkolódzik, hanem az ő erélyében, mely őt, mint férfit jellemzi, s melyet ismerek, bizom is, fogjon hozzá ezen kérdés megoldásához, rendezéséhez, s akkor hasznos munkát végez, s hálára fogja lekötelezni a nemzetet. (Helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) Még egy másik pontot kell érintenem, a melyről csak röviden kivánok nyilatkozni. A t. kultuszminiszter úr megemlékezett az állami kötelező oktatás kérdéseiről is. Valóban megvallom, hogy a kifejtett programmbeszéde után még kényesebb helyzetben vagyok, mert beszéde előtt legalább gondolkozhattam a felett, hogy melyiknek kivé a kettő közül, de beszédének elmondása után igazán nem értem, híve-e az állami oktatásnak vagy nem? A t. miuiszter úr beszédében érintette az állami oktatás kérdését is, de aztán hozzátette azt, hogy a felekezetek ennyi meg ennyi iskolát tartanak fenn, hogy a felekezetek szeretik az iskolát, és hogy fináncziális okok azok, melyek őt — úgy látszik — gátolják a végleges állásfoglalásban. Miután én azon szerencsések közé tartozom, sőt büszke vagyok arra, kik ezt az eszmét ismételten és számtalanszor pengették a képviselőház előtt és az országban, most is csak ismételhetem azon véleményemet, hogy a magyar állameszme igaz megerősödésének főbb tényezője, igazabb, nagyobb intézményes biztosítéka, mint az állami kötelező oktatás nem is lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Már most ott, hol egy nemzetnek messze jövőjére kiható alkotásokról van szó, a financziális érdekek nem korlátozhatnak bennünket abban, hogy ha azt helyesnek tartjuk, azt meg is valósítsak. T. képviselőház! Nagyon szép az, a mit a t. miniszter úr a programmjában kifejtett. Részint a tanfelügyelői intézménynek revíziója, részint a tanárképzés, a tanitó-oevelőmtézetek megfelelő átalakítása tekintetében oly czélból, hogy a nemzeti eszmének vizsgálatába állhassauak. Nagyon szép az, a mire a t. miniszter úr a házat ismételten is fölkérte, annak jelentőségét mi könnyen meg fogjuk érteni, hogy mit jelent a nemzeti irány oktatásának jelentősége. Mindez igen szép dolog, de valahányszor ezen magasztos állameszmének az életben való végrehajtásánál az egyes felekezeteknél, vagy sporadikusan álló iskolával szemben kell az állami hatalmat érvényesíteni, mindannyiszor nemzetiségi és felekezeti — nem mondom, jogosult — érzékenységnek a felkorbácsolásával találkozunk. Míg ellenben, t. képviselőház, ha a kötelező állami oktatás az egész vonalon egyenlő törvénynyel hajtatik végre, senkinek joga, senkinek oka panaszra nem lehet, mert egyenlően áll a törvény az egyikre úgy, mint a másikra. Nem szándékozom, t. ház, e kérdésnél bővebben immorálni; annyira életbevágó és fontos ez a kérdés, hogy fel kell tételeznem, sőt fel is tételezem, hogy nincsen a képviselőháznak egyetlen egy tagja sem, a ki abban már eddig is állást ne foglalt volná. Már most, t, képviselőház, a mit még a t. miniszter úr figyelmébe kell ajánlanom, az az, hogy meggyőződésem szerint akkor, a midőn ma is napról-napra sűrűbben találkozunk azon jelenségekkel, melyek Magyarország területén nem a jogosult szoezializmusnak, hanem az anarchizmus és kommunizmusnak jelszavaival kopogtatnak, midőn a társadalmi rend fölforgatása ellen irányzott törekvésekkel napról-napra találkozunk, és pedig úgy az iparos-osztály, mint a földmíves-osztály munkásrétegeiben, akkor abbm az államban, t. ház, azon törekvés mellett, hogy az emberi jogoknak egyenlőségi elve alapján igyekeztünk azon panaszokat, a mennyiben azok jogosultak, kielégíteni, de másrészt magát a népoktatást fejleszteni, hogy annak a népnek hozzáférhetővé tegyük az erkölcsöknek, a nemzeti önérzetnek és hazafiságnak tiszteletét, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ez legyen a mindenek fölött álló első feladat, és én s minden harmadik egyetem s minden más tudományos egyetemnél szükséges beruházásokon felül messze kimagasló (Helyeslés a szélső baloldalon.) feladatának tekintem az államnak, hogy addig a mig a népoktatáson, a mig az iparos-oktatáson gyökereden nem segített, addig semmiféle, milliókra menő beruházásokba ne menjen bele se a tudományos egyetemen, se a középiskoláknál, mert itt van a veszély, itt kell legsürgősebben intézkedni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Addig, t. ház, mig Magyarország tanítókara olyan minimális fizetéssel rendelkezik, mint a minőt Csáky Albin gr. volt kultuszminiszter, akkor is csak nagy megerőltetés révén, a pénzügyi okokra való tekintettel el tudott érni, addig, t. képviselőház, ne beszéljünk mi a magasabb oktatásnak nem tudom miféle követelményeiről; mig Magyarországon annyi az analfabéta, mint a mennyi tényleg van, addig, t. képviselőház, elsőrendű kötelessé-