Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országos ülés 1895. j annál' 24-én, csütörtökön. 87 volunías regis, hanem a pium desiderium formájában jelezze bizonyos irányban, hogy az a liberális kormány milyen alakban kívánja a katholikus autonómia létesítését. E téren hallottuk ma a miniszter úr egy enuncziáezióját, mely megint bizonyos félhomályt borít e dologra. Azt mondja a miniszter úr, hogy az autonómia megzökkent és ez ügy csak 1893. óta van ismét folyamatban, 1894 ben pedig a püspöki kar, bár részt vett a konferenezián, ő Felségéhez más felterjesztést tett. Már másodszor hallom ez állítást, a nélkül, hogy megmondanák azt is, hogy miféle ellenkező felterjesztést intézhetett 8 Felségéhez néhány nappal a konferenczia után az a püspöki kar, a mely nemcsak részt vett a prímás elnöklete alatti koníerenczián, hanem annak határozataihoz egyhangúlag hozzá is járult. Nem akarom feltételezni Magyarország püspöki karáról, még kevésbbé annak prímásáról, hogy képesek volnának ily játékra, hogy előbb részt vesznek a laikus elem tanácskozásain, annak határozatait minden tiltakozás nélkül elfogadják, aláírják s azután, nem is politikai játékot űzve, hanem a macehiavellizmus fegyverével küzdve, e határozatokkal homlokegyenest ellenkező följelentést intézzenek ő Felségéhez. De bármint álljon a dolog, lehet, hogy ez öröklött hagyományos kabinettitok, melyet a kormány, talán még ismételten, mint szórólöveget kivan felhasználni bizonyos főrendiházi tárgyalásokra való tekintetből, nem kutatom, de bármiként álljon is a dolog, annak a liberális pártnak és az abból alakúit liberális kormány^ nak, mely a kötelező polgári házasság kérdésében sem hallgatott a püspökökre, legalább annyi konzeqnencziával bírnia kell, hogy a katholikus autonómiát, ha ennek szükségét érzi, megcsinálja a püspökökkel, ha lehet, de megcsinálja nélkűlök is, mert kell. (Helyeslés a szélső báloldalon.) T. ház! A katholikus autonómiának létesítését nem holmi pbitonikus, nem holmi kézzel nem fogható érdekek szempontjából követelem; követelem a római katholikus autonómiának, még pedig képviseleti alapon való tisztán szervezett katholikus autonómiának létesítését, s ezt a világi elemnek preponderancziája és dominál ása mellett egyik leghathatósabb biztosítékául tekintem a felekezeti béke és türelmesség igaz érvényesülésének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert beszélhetnek önök, t. ház, akármit legyen bárkinek meggyőződése bármi, azt az egyet el kell ismernie mindenkinek Magyarországon, hogy a magyar katholikus laikus hívők nemcsak az állameszme szolgálatában voltak mindig hívek és kitartók, de a tiirelmességben is mindig példaadók. Thaly Kálmán: Nem mindig! Polónyi Géza*. A laikus hívek mindig! (Zaj a szélsőbalon. Elnök csenget.) Thaly Kálmán: Hát Esterházy Miklós nádor ! ? A históriát nem lehet meghamisítani! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: (Csengd. Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak meghallgatni a szónokot. Polónyi Géza: Én készségesen megvallom, hogy a vallási és felekezeti türelmesség kérdésében én és igen t. Thaly Kálmán barátom sohasem leszünk egy véleményen. Thaly Kálmán: Pedig a magyar história velem tart! (Z>j és mozgás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. ház! Hogyha az egyesekről kellene az összességre következtetést vonnunk, akkor jogos és méltó lenne az, hogy c^y ezredéves vagy, mondjuk, 400 éves történelemnek lapjaiból ki lehessen hasítani egyes sorokat, a hol az egyesekről a nagy összegre következtetni lehet, de az én ismereteim szerint az összességről szokás az egyesekre, s nem megfordítva következtetni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) A ki tehát azt akarja előttem vitatni, hogy Magyarországon a katholikus elem laikus része nem az igazi vallásos türelmesség és a felekezetek közötti békesség apostola és híve, az nem mond valót. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Nem mostanról beszélek. A múltról beszélek! (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Sőt a felekezeti türelmességnek egyik bizonyítékát nyújtom most is, midőn t. barátomnak ilyen természetit közbeszólására más hangon nem felelek, (Helyeslés a szélső baloldalon) S nem hiszem, t. ház, hogy a felekezeti békének bárki is használ, ha ily természetű közbeszólásokkal egyikünket vagy másikunkat ingerelni kivan. (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Az történeti igazság! Azt nem lehet meghamisítani! (Zaj.) Polónyi Géza: Ha egyszer felismertük egy instituczió . , . (Vajay István Thaly Kálmánhoz szól, Thaly Kálmán elutasító mozdulatot tesz. Zajos derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Polónyi Géza: Ha egyszer felismertük e törvényhozás termében a hosszú történeti múlt példái által egy instituczió hasznos voltát, és annak épen a felekezetek közötti béke és közművelődés tekintetében áldásos és eredményes működésén, akkor nem kell az idővel pazarolnunk, hogy azt mentül előbb életbe léptessük. (Élénk helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Én a protestánsok autonómiájának szervezetében láttam és látom a történelmen végigvonuló