Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-414
K2 414. országos ülés 1895. január M-én, csütörtökön. ha a szükséges vagy legalább részbeni emelést maga a pénzügyi bizottság kezdeményezte és ajánlotta. Én tudom, hogy az itt preliminált összeg nem kiadása az államnak, hanem közvetve valóságos meggazdálkodás, (Igen! Úgy van! a jobboldalon.) mert a felekezeti iskolák beszüntetésével, ugyanezt a kötelességet sokkal nagyobb költséggel feltétlenül az államnak kellene teljesítenie. Ezek után áttérek a néptanítókra. Méltóztassanak elhinni, hogy csak az a tanerő, csak az a néptanító képes hivatásának becsülettel megfelelni, a ki tudja azt, hogy a minimális fizetés, mely számára meg van állapítva, egyszersmind biztosított is, és a kiben megvan az a megnyugtató tudat, hogy majd akkor, ha többé nem lesz képes hivatását folytatni, egyszersmind nyugdíja, özvegyének segélyezése, gyermekeinek gyámolítása biztosítva van. És itt elérkeztem abhoz a laphoz, mely egyedül áll a mi közoktatásunk történelmében és ez a tanítói nyugdíj- és a gyámalap kezelésének állapota. Alig mutathat intézmény oly fellendülést, és alig nyer számadat oly beigazolást, mint az a számadat, melyen ezen intézmény alapúit, mert az eredmény ma az, hogy 1892-ben a tanítók nyugdíjintézete 9,668.444 forint tőkével rendelkezett és egy évre rá, a meddig a zárszám adások terjednek,vagyis 1893. végén ezen összeg már 10,689.150 forintra emelkedett, tehát egy év alatt több mint 870.000 forintnyi emelkedést mutat. Hozzáteszem még azt, hogy a kezelés helyes, az irányzat helyes, mert ebből, a több mint kilencz millió tényleges tőkéből hat milliónál több kölcsönképen az állam rendelkezésére bocsáttatott, mely azt kulturális befektetésekre fordítja. További három millió állami kötvényekben fekszik és csak egy kis rész takarékpénztári betétekben, hogy a napi fizetések teljesítése biztosítva legyen. Daczára annak, hogy kiemeltein, mily örvendetes előrehaladás mutatkozik ez alapnál, és mily konszolidált az, mégis kénytelen vagyok a t. kultuszminiszter úr figyelmét egyre felhívni, és ez az, hogy foglaltatik ott egy tétel, az úgynevezett cselekvő hátralékok czíme alatt és ez a tétel nem kicsiny mert az majdnem megközelíti az egy milliót, mely tiszta vagyonképen nem szerepelhet. Méltóztassék a legnagyobb kímélettel, de mégis oda hatni, hogy ezen hátralékok sürgősen behajtásának, mert ezek behajthatlansága ugyanazon arányban növekedik, mint azon időköz, mely a behajtás, és a kötelezettség között fennáll. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a mi közoktatás ügyünknél legtöbb pótolandó két irányban van. Az egyik hiány humanitárius intézményeink fejlesztése körül jelentkezik, erre azonban ma kiterjeszkedni nem kívánok ; a másik, a mi hiányos és pótlást igényel, népoktatási ügyünk. És én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igen sajnálatosnak tartom azt az arányt, hogy tudniillik még ma is mintegy 20%-a a tanköteles gyermekeknek nem részesül vagy nem részesülhet tényleges iskoláztatásban. Ezzel szemben nem mulaszthatom el annak a kijelentését, hogy népoktatásunk terén stagnáczió nincsen, hanem fokozatos haladás mutatkozik. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Sréter Alfréd : És ezt nem fogjuk akkor helyesen megítélhetni, ha csak az utolsó évek progreszivitását tekintjük, mert úgy járunk, mint ha valaki a templom lábához megy és onnan akarja a torony magasságát megítélni. Nekünk távolról kell szemlélnünk az állapotokat, nekünk vissza kell mennünk az 1869. évhez, hogy megítélhessük és helyes képét nyerjük népoktatásunk fejlődésének. És akkor oly számadatokat találunk, melyek meglepőek, melyek óriási haladást tanúsítanak, s akkor azt íogjuk mondani, hogy meghajlunk nemcsak e nemzet nagysága előtt, de meghajlunk azon emberek tevékenysége és munkássága előtt is, a kik ezen eredményt tényleges vezetésükkel előmozdították. Az adatok, t. ház, melyeket itt felsorolhatok, a következők: 1869-ben az országban 2,284 741 tanköteles gyermek volt, és ezeknek csak 50°/ 0-a nyert oktatást, az 1893. év végén pedig — mert statisztikai adataink csak eddig szólanak — volt 2,769.000 tanköteles gyermek, és ezekből már 80% és majdnem egy fél százaléknál is több nyert oktatást. Az iskolák tekintetében az adatok a következők: 13.798 iskolával rendelkeztünk akkor, ma pedig van 16.942 népiskolánk. És most következneka költségek: 3,600.000 forintot tettek ki akkor, és ma kitesznek 16,694.000 forintot. Thaly Kálmán : Most olvassa fel, hogy a közös hadseregnél hogy szaporodtak a költségek ! (Derültség a ssélső baloldalon.) Sréter Alfréd: Ez az, a miért azt mondtam, hogy meghajolhatunk nemcsak a nemzet nagysága, hanem azon férfiak munkaereje előtt is, a kik a közoktatást tényleg vezették. Thaly Kálmán: Most olvassa fel a francziaországi adatokat is ! (Derültség a szélső baloldalon.) Sréter Alfréd *. Tagadhatatlan, t. ház, hogy sokkal könnyebb annak a megállapítása, hogy mennyi világosság, tér, levegő kell egy iskolában egy gyermek részére, hogy mennyi gyermek zsúfolható össze egy tanteremben, hogy mennyit oktathat egy tanerő, mint annak megállapítása, honnét vétessék mind erre a szűk-