Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414. országos Ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. Sl záradékában hangoztatott. Az a párt, melyhez tartozom, közoktatásunk és nemzeti művelődé sünk ezéljíiitól az anyagi segélyt e házban soha el nem vonta, meg nem tagadta. Ha nemzeti kultúránk fejlesztéséről lesz szó, bennünk a miniszter úr is inkább támogatókra, mint ellenzőkre talál. A párt határozata szerint most is kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetést a magyar kultúra részére általánosságban elfogadjuk. De ez nem azt jelenti, hogy ezzel a t. miniszter úrnak bizalmat szavazunk, de bizalmat ne i is szavazhatnánk, mert tanügyi politikáját tettekből még nem ismerjük, de működését figyelemmel fogjuk kísérni. (Helyeslés a a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Sréter Alfréd! Sréter Alfréd: T. ház! A miniszter úr imént elhangzott programnibeszéde, az abban nyilatkozott melegség és a nemzeti kultúra és közoktatás iránti lelkesültség engem és mindnyájunkat biztosítanak arról, hogy o, a ki gondolatban a közoktatási és vallásügyi politika egészét felölelni képes, egyszersmind irányítani és ellenőrizni fogja annak egész mezején a munkát is. Azt hiszem, hogy alapelve a n< mzeti irány megóvása, s feltéllen megóvása a nemzeti önre delkezési jognak a vallás- és közoktatásügyi politika egészében. Nem akarok kitérni a valláspolitikára, hanem foglalkozni óhajtok egyszerűen magával a közoktatással. T. ház! Előttünk fekszik a budgettel egyetemben a pénzügyi bizottság jelentése, és én készségesen elismerem, hogy ezen jelentés meg felel a pénzügyi bizottság azon feladatának, mely egyoldalról először tartozik megbírálni, vájjon a felvett tételek megengedhetők-e az államháztartás szempontjából más oldalról megbírálja, hogy helyesek-e azon szempontból is, vájjon e tételek a kulturális követelmények egész sorának megfelelnek-e? Sőt tovább megyek, a bizottság a saját inicziativájából a budgétnek több tételét tényleg emelte is. Daczára e ténykedésének s daczára annak, hogy a pénzügyi bizottság e feladatának tökéletesen megfelelt, mégis sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni azt, hogy ellenkezőleg az elmúlt évek gyakorlatával, a közoktatási bizottság jelentése előttünk nem fekszik, és én kénytelen vagyok, úgy mint Kiss Albert t. képviselőtársam jelezni azt, hogy a magyar közoktatási politikát teljesen megítélni és elbírálni csakis a miniszteri jelentésből és az abban elősorolt adatokból lehet. E kötelességet a múlt években a közoktatási bizottság helyesen és híven teljesítette, és én i*igy emlékszem, hogy mindazon törvényjavaslatok tárgyalásánál és legutóbb az egyházpolitikai törvényjavaslatok alkalmából is, ennek a bizottKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. ságnak tárgyalásai, a bizottság kebelében lefolyt viták elég magas nivón állottak és sem az ügy, sem a képviselőház vitája ennek kárát bizonyára nem vallotta. Csak természetes, hogy midőn ott a miniszter, az államtitkár és az Összes szakközegek jelen vannak, még akkor is, ha a holt, a nyomtatott betű magyarázatra szorul, a személyes érintkezés, a közvetlen felvilágosítás módot adott arra, hogy az eszmék tisztuljanak s a felfogások csoportosuljanak. Ma ez a bizottság egy mostoha gyermek, és nekem is be kell jelentenem, hogy a mióta Schvarcz Gyula mandátuma megsemmisíttetett, tényleg ennek a bizottságnak elnöke nincs, és azóta ülés nem lett összehíva. Elismerem, hogy ezt a mai politikai viszonyokkal némileg menteni lehet, és elismerem azt is, hogy ennek hiánya nem lehet visszahatássá^ a mai tárgyalás menetére. Áttérve már most magára a bndgetre, valóban a közoktatásügyi tárcza az, a mely a pénzügyi után, a mely mindennek alapjául szolgál, a legfontosabb. Hisz ez adja meg kultúránknak egész fejlődését, s a társadalom egyedeinek értelmi fejlődésén alapúi az állami élet, a társadalmi és közélet minden ágazatának fejlődése, ez biztosítja a nemzet megerősödését, jövőjét. És ha már ezzel szembeállítjuk azt, hogy mi fordíttatik évről-évre közoktatási ezélokra, el kell ismernünk, hogy határozottan mostohán van e tárcza dotálva. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha az utolsó években tetemes javulás nem mutatkozott volna, sőt határozottan állítom, hogy a pénzügyi konszolidácziónak, a pénzügyi reo-enerácziónak eredménve már az idei budiétben is kifejezésre jut. Felemlítette már a t. előadó iir azon tetemes emelkedéseket, melyek az egyes tételeknél előfordulnak, és valóban

r kiválóan meglepő ez a beruházások tételénél. Én nem akarom a beruházások egész összegét felemlíteni, de mint kiválót felemlítem azt, mely a népoktatásra vonatkozik, ez pedig maga 500.000 forinttal van felvéve. Ezenkívül a millénium alkalmából felállítandó népiskolákra első részletképen 200.000 forint van felvéve, tehát kétségtelen, hogy ez a haladás tetemes. De ezenkívül én a magam részéről még külön kívánok köszönetet mondani a pénzügyi bizottságnak azon tényéért, melylyel a felekezeti középiskolák segélyezésére szánt összeget emelte. Én tudom azt, hogy azok a felekezeti iskolafentartók igazán szerény anyagi viszonyok közt vannak, és mégis oly feladatokat teljesítenek, melyet különben az államnak kellene teljesítenie. Tudva azt, mily gyenge fizetésben részesülnek ezeknek tanárai, s mily nehezen juthatnak ők a szükséges tanerőkhöz, úgy mennyiség, mini minőség tekintetében, csak köszönettel fogadhatom azt, n