Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-414
414. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. 73 (Halljuk! Halljuk!) — hogy megállapítandó a minősítés — mindig a felekezeti tanítóképző-intézetekről beszélek — és a fizetések minimuma s egyenlő feltételek alá helyezendők az állami tanintézetekkel ágy a tanfolyamok, tantárgyak, tanterv, tanórák, mint a minősítés tekintetében. És a mire legnagyobb súlyt helyezek, be kell hozni ezen intézetek tanáraira nézve a valóságos képesítő államvizsgálatot. (Élénk helyeslés.) Az országos képesítést állami vizsgálat adja meg. Mert, t. ház, az a felekezet érdeke, hogy képezze a tanítóit; de midőn a minősííés kiterjed az egész ország területére, nem csak a felekezeti iskolákra, akkor sonkisem vonja kétségbe, hogy ez állami ügy, országos ügy. (Élénk helyeslés.) Es ezzel rendkívül sokat érünk el, mert végtére is az iskola a tanítótól függ. Ha a tanító hazafias, szakértő, ezzel sokkal többet el lehet érni, mint gyakran bizonyos kényszerintézkedésekkel, melyek reakeziót szülnek. (Tetszés johhfélől.) A népoktatási ügynek egy másik nagy fogyatékossága a felügyelet hiánya, elégtelensége. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az adatokat nem elhallgatni, hanem a t. ház előtt feltárni kell. (Helyeslés.) Különben is meg lehet olvasni, gondoiom, a jelentésben is, hogy milyen elégtelen ez a felügyelet. Mutatja ezt az a tény, hogy 16.942 népoktatási intézet közííl a tanfelügyelők — az í89 2 /s. évet véve alapúi — 6.288 iskolát, tehát 37°/o-ot vizsgáltak meg, a jobbadán román görög-katholikus iskoláknak csak 22°/o-át; a görög-keleti iskoláknak 31°/o-át. Tehát nem csak közművelődési, hanem állami szempont is azt kivánja, hogy a tanfelügyelők sűrűbben érintkezzenek a tanítókkal. Mert semmi sincs, a mi inkább hatna egy tanítóra, mint az, ha tanfelügyelőjével — föltéve, hogy ez hivatása magaslatán áll — közvetlenül énntkezhetik, ha ez eszméit, elveit közli vele. Ez a közvetlen hatás az, a mitői igen sokat lehet várni, (Helyeslés.) Itt ismét mélyen tisztelt elődöm, gr. Csáky látta, hogy az pénzkérdés, hogy a tanfelügyelőket szaporítsuk, de bizonyára nem volt módjában az erre szükséges pénzt beállítani a budgetbe s így ő az iskolalátogatók nagyobbmérvű alkalmazásával tett kísérletet. Én nem tudom megítélni, hogy ez milyen eredményre vezetett, de azt hiszem, nagyon sok eredményt nem fog felmutathatni. Annyi bizonyos, — ismét adatot tárok fel, — hogy az ország 64 tankertíletéből 18-ban csak egy tanfelügyelő és egy díjnok van, tehát tollnok sincs. Ezeknek fokozatos szaporítására nézve csak azért nem teszek ma kötelező ígéretet, bár mégis iparkodni fogok itt-ott az égető bajokon segíteni, mert én magát a tanfelügyelői szervezetet tartom egy kissé elhibázottnak, a mennyiben nincs juriszdikczióval elKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTET. látva. Majd a közigazgatás reformjánál lehet gondoskodni arról, hogy esetleg ez beillesztessék a megyei szervezet keretébe, úgy, hogy bizonyos juriszdikczióval felruháztassák. (Helyeslés.) A polgári, kereskedelmi és ipari szakoktatásról nagyon keveset kell szólanom, mert a szakköröknek csaknem egyhangú véleménye az, hogy a polgári iskolák mai helyzete tűrhetetlen, — a kereskedelmi iskolák szervezete pedig ma még megállapítva nincs, itt ismét gr. Csáky Albin mélyen tisztelt elődöm hagyott egy beesés tantervet a közoktatásügyi minisztérium számára, a melyet én mindenesetre ankét elé fogok bocsátani, és ennek alapján a kereskedelmi iskolák szerkezetéről is — az illető szakminiszterrel egyetértve — fogunk intézkedni. Az ipari szakoktatásról pedig ismét megjegyzem, a mit kifogásolandónak tartok, hogy három ilyen középiskolánk van, melyek közííl egy a keresdelemügyi, kettő a közoktatásügyi minisztérium alá tartozik ; itt is bizonyos egységes vezetésre szükség van. A kisdedóvás nagyfontosságú területén, a hol ismét az érdem nagynevű elődömet, gr. Csáky Albint illeti, a ki annyi lelkesedéssel karolta fel ezen ügyet, én hu akarok lenni ahhoz és a törvény végrehajtására, a kisdedóvó menhelyek szaporítására a módomban levő eszközökkel hatni akarok, mert hiszen kétszázezer óvóköteles gyermek van, a ki óvóba nem ját hat. Áttérek a középoktatás kérdésére. (Halljak! Halljuk!) T. ház! Az utolsó években a közvéleményt egy nagy kérdés foglalkoztatta: az egységes középiskolának kérdése. Nincs ezen háznak talán egyetlen tagja sem, a ki a legmelegebb szimpátiával ne üdvözölte volna e tekintetben itt a házban gr. Csákynak magvas és meleg fejtegetéseit, és én magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a jövő iskolája okvetlen az egységes középiskola, sőt tovább megyek: parcziális reformjainkban mindig, mint ezért, kell követnünk ezt az irányt; de azért mégis azt gondolom, hogy a század végének művelődési elemei és iránya nem olyan megállapodottak, hogy mi ehhez szabjuk a mai középiskolának gyökeres reformját, hogy ezen művelődési elemek és irány mellett szakíthassunk a középiskolának mai szervezetével. Méltóztatik tudni, hogy a latin nyelv kérdése van ezzel szoros összefüggésben, e nagyon nehéz és kényes kérdéssel, s épen azért én ma aktuális kérdésnek az egységes középiskolát még nem tartom. A középiskola bajainak főforrása nem annyira a tanrendszer, melynek oknélktíli bolygatását egyáltalán nem tartom helyesnek, mert e téren a folytonos fluktuáczió egyaránt rossz a tanárnak és a tanúlónak. De három kérdést mégis érettnek tartok a megoldásra; az 10
