Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

74 414. országos filés 1895. január 24-én, csütörtökön. egyik a tálterhelés kérdése. Én a túlterhelés okát nem annyira a tanrenszerben, hanem bizonyos tanárok félreértésében találom, úgy, hogy ez inkább a methodika kérdése. A ki fáradságot vesz magának megjelenni a közönségesen mintagimnáziumnak nevezett intézet előadásain, a mit én gyakran megtettem, látni fogja, hogy bár ott ugyanazon tananyag van, mint egyebütt a gimnáziumban, de a módszernél fogva a fiák mégis jó kedvvel dolgoznak és nincsenek túlterhelve. Különös gondot akarok tehát fordítani arra, hogy ott, a hol az egyes tanárok túlterhelést idéznek elő, a bajon a főigazgató segítsen. Második czélom: a tanrendben való erősítése a nemzeti elemnek. Nem akarom ezt bővebben fejtegetni, hisz a t. ház úgyis tudja, miről van itt szó, a magyar történet, a magyar irodalomtörténet stb. oktatásáról. Á harmadik kérdés, mely rendezésre vár: a görög nyelv helyett választható tárgyak tanterve. Ma már a tanterv revízióját minden oldalról ég pedig a szakavatottak részéről sürgetik. Erre nézve végleges megállapodás még nincsen, de e kérdést megfontolás tárgyává fogom tenni. Középiskoláink főbaja a parcziális tanárhiány, másodszor a gyakorlati tanárképzés elégtelensége, A tanárhiány bizonyos szakokban igen nagy: a franczia nyelvre, a német nyelvre és irodalomra alig kapunk tanárokat. De az állami és a királyi középiskolákban nincs voltaképen tanárhiány. Tanárhiány van az autonóm felekezeti iskolákban; nagy tanárhiány van az erdélyi katholikus státus iskoláinál, de legnagyobb hiány van képesített tanárokban a szerzetes-rendek iskoláinál. A teendő tehát az lesz, hogy jelesképzettségű fiatal embereket megnyerjünk a tanári pályának, és azokat, a kik megélhetési nehézségekkel küzdenek, támogassuk. Igen t. hivatalbeli elődöm e tekintetben igen hasznos intézkedést tett: harmincz ösztöndíjat állapított meg 500 forintjával, a mi mindenesetre jelentékenyen elő fogja mozdítani, hogy többen lépjenek a tanári pályára. A tanárképzésnek két oldala van: a szakképzés és a gyakorlati képzés. A szakképzés az egyetem filozófiai fakultásán történik, a hol a hallgatók a bölcsészeti kar kiváló egyéniségeivel érintkezésbe lépvén, ezek szemináriumában oktattatnak. A tanárképzés e része ellen, merem mondani, kifogást tenni nem lehet. De más a gyakorlati kérdés. Távol áll tőlem, hogy szemrehányást tegyek, de a tanárnak nagyon fontos az általános műveltség, a tapintat, a modor, (Úgy van! Úgy van!) az emelkedettség, (Igaz! Ügy van!) erre pedig nevelés kell, s erre kell a súlyt helyezni. (Helyeslés.) És erre nézve örömmel jelenthetem, hogy b. Eötvös Loránd igen t. elődöm megtette a kesdeoiényező lépést egy szabadszellemű internátus felállítása által. Úgy értem ezt, hogy nem valami vaskalapos intézményről, hanem bizonyos modernebb irányú internátus felállításáról van szó, a hol nyelvi ismereteket szerezhetnek, s a kölcsönös érintkezés folytán csiszolódhatnak. (Helyeslés.) De nem akarom felsorolni azt, hogy mennyi jó eredménye van és lehet egy internátusnak, ha az jó kezekbe van letéve. (Igaz! Ügy van!) T. ház! Nem tartozik szorosan ide, de általában az egyetemekre nézve nekem egy régi kedven ez eszméin van. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor láttam magam előtt az ifjakat, bizony sokat elsárgult, fonnyadt arczezal, s én sokszor kérdeztem magamban, hogy vájjon hol töltik el ezek a nap legnagyobb részét? Én az internátusokat nagyobb mérvben óhajtanám az egyetem mellett felkarolni, és pedig megmondom, még magánvállalkozás útján is helyes volna, ha több ily internátus keletkezhetnék, a hol az egyetemi ifjak elhelyezést nyerhetnének. És itt nem gondolok úgynevezett jótékonysági intézetekre, hiszen még a vagyonosabbak számára is mennyi megnyugvás a szülőnek az, ha egy jó internátusba helyezheti el gyermekét. (Igaz! Igás!) Az állam azután azt tehetné, hogy a szegényebb sorsúaknak bizonyos internátusi helyeket állapítaná meg, s a magánjótékonyság is tehetne valamit ily helyeknek megállapítására. (Helyeslés.) T. ház! Az országos közoktatási tanácsról szintén szükséges e t. háznak tudomására hoznom azt, hogy a szakkörök az országos közoktatási tanács szervezetét hiányosnak és kárhozatosnak tartották, s azért ennek reformálását sürgetik. Magam is úgy vagyok meggyőződve, hogy szervezete, a mennyire eddig tájékoztam magamat errőlj az intézményről, nem felel meg azoknak az igényeknek, melyeket a közoktatási tanácshoz fűzünk, s hivatalbeli elődöm a közoktatásügyi tanács működését meg is szüntette. De az ő császári és apostoli királyi Felségének szabályzatán nyugszik, és mivel ő Felsége még ezt a szabályzatot meg nem változtatta, én ezt fennálló intézménynek tekintem, s úgy tekintette hivatalbeli elődöm is. S mivel, t. ház, még eddig nem tudtam a közoktatásügyi tanács helyébe egy más czélszertíbb intézményt tenni, és mivel nem nélkülözhetem azt, hogy az iskolával eleven Összeköttetésben álló tanférfiak tanácsával éljek, mert — bármily tisztelettel vagyok is az adminisztratív hivatalnokok munkássága iránt — az a fődolog, hogy a gyakorlati életben működők tanácsát a kormányzatban kikérjük; én tehát intézkedtem, hogy a közoktatásügyi tanács működését újra vegye fel. De, hogy jelezzem, mennyire ideiglenesnek tartom én is, ankét elé akarom bocsátani egész szervezetét és ennek eredményétől teszem függővé, hogy azután mivel