Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

72 414. országos iiló.s 189S. január 24-én, csütörtökön. is intézkedhessek, és ezt ő Felsége megengedvén, a szabályzatot elkészítették úgy 3 nagyobb, mint a kisebb javadalmasok összeírására nézve. Ez ö Felsége elé terjesztetett, és mihelyt ő Felsége helybenhagyja e szabályzatot, határozottan igérem, hogy az összeírás iránt intézkedni fogok. (Élénk helyeslés.) Hock János: Csak az összeírás iránt? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Először, t. képviselő úr, az első lépést kel] megtermi, nem a másodikat. (Tetszés jobbfelöl.) És most, t. ház, nagybecsű engedelmével a ktiltuszpolitika terét otthagyva, áttérek a közoktatásügyi politika terére, és itt különösen arra kérném a t. képviselőházat, méltóztatnék talán, — és ez csak tiszteletteljes kérés — ebben a vitában inkább a közoktatásügyi politika kérdéseire kiterjeszkedni. (Egy hang balfelöl: Azt mi határozzuk el!) Ez csak kérés, a mit azzal indokolok, hogy néhány éven át a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával bizony inkább csak a kultuszpolitika kérdésével foglalkoztunk. Thaly Kálmán: Voltunk, a kik másról is beszéltünk! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Elismerem, hogy Thaly Kálmán mindenesetre dicséretes kivétel. A közoktatásügyi politika terén legjobb lesz talán azt a sorrendet követnem, hogy először szólok a népoktatásról, aztán a közép-oktatásról és végül a felsőbb oktatásról. (Halljuk! Halljuk!) A népoktatásra vonatkozó területen legelőször azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, a melyet ebben a házban már annyi képviselő úr felvetett, — és, mondhatom, erős argumentumok kíséretében és hazafias szellemtől vezérelve, — értem a népoktatás államosításának kérdését. (Halljuk ! Halljuk !) Tudom, t, képviselőház, azt is, hogy ez nem izolált kívánság; ez a sajtóban és tanító-körökben is élénk kívánságok tárgyát képezi. Azonban, t. ház, ez a kérdés nem oly egyszerű s különösen nem oly egyszerű erről a felelősségteljes állásról, mint az első pillanatban látszik. Polónyi Géza: A szászok ellene vannak! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem azok vannak ellene, hanem az, hogy 14.125 felekezeti népiskola van, és ezeknek állomosítása oly pénzáldozatba kerül, a melyre alig leszünk képesek. (Igaz! Igaz!) Egyébiránt, t. képviselőház, azt hiszem, hogy az iskola lényegében nem az a kérdés, hogy ki az iskolafentartó, hanem az, hogy jó-e az az iskola; (Helyeslés.) az a kérdés, hogy a kor színvonalán áll-e az iskola ; az a kérdés, hogy a magyar állameszme követelményeinek megfelel-e. (Helyeslés.) S ha, t. képviselőház, módunkban van ezt elérni más eszközökkel is, akkor nem volna helyes népoktatási politika épen az egyik legnagyobb iskolafentartó elemet, az egyházat és felekezeteket megfosztani ettől a jogtól, és ez által valóban igen kényes érzéseket megbolygatni, mert akárhogy méltóztatik is Madarász József képviselő úrnak tagadni, de a felekezet szereti iskoláit. Madarász József: Tudom! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt hiszem, t. ház, hogy vannak a czél elérésére alkalmas módok és eszközök, és ezekre vonatkozólag igen rövid előterjesztést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ez eszközöket, t. ház csak az 1868dki népoktatási törvény revíziójával lehet elérni. Nekem régen elmélkedésem tárgyát képezte épen a népoktatás ügye, és szándékomban is volt, mint képviselőnek, ezen budgettárgyalás alatt a revíziót sürgetni (Helyeslés.) annál iakább, mivel ez teljesen megérlelt meggyőződésem;, és mivel tudom, hogy ez nemcsak az én nézetem, de a szakköröknek és talán az egész közvéleménynek már majdnem megérlelt kérdése; talán nem tettem elhamarkodott lépést, midőn már is intézkedtem, hogy a népoktatási törvény revíziója munkába vétessék. Az előadói tervezet megkészíf égével megbíztam egy ahhoz értő egyént, az előadói tervezetet közzé fogom bocsátani, és csak ha azt a széles közvélemény megbeszélte, akkor fogom törvényjavaslat alakjában a ház elé terjeszteni. (Élénk helyeslés.) Mert, t. ház, ez a népoktatási törvény több irányban hiányos. Nem fogok a részletekre kiterjeszkedni, de néhányat kénytelen vagyok megjelölni. (Halljuk! Halljuk!) Először is semmi tüzetes intézkedést nem tartalmaz arra nézve, hogy mi történjék az olyan iskolával, — én csak a felekezeti iskolákról beszélek most, — mely az előírt feltételeknek megintés daczára sem felel meg vagy mely a magyar állameszme ellenére dolgozik. Ez olyan hézag, a melyen segíteni kell. (Helyeslés.) A másik, a mi nagyon lényeges, az, hogy a törvény a felekezeti tanítóképezdéknél az ott alkalmazott tanárok képesítése iránt nem is intézkedik. Ezek némelyike — bocsánat a kifejezésért — igazán botrányos állapotban van. Előfordul, hogy csak az igazgató állandó, a többi tanár ambuláns. Ha tehát így áll a dolog, hogy törvényünk, még a képesítés tekintetében sem intézkedik, azt hiszem, az első, a mi revízióra szorul, a tanítóképzés és képesítés ügye. (Helyeslés. Úgy van!) S ezt úgy gondolom elérni, — talán kissé a részletekbe vág, de azt hiszem, nem untatom vele a t. házat,