Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

414- országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. haladni azon népeket, a melyekkel együtt az országban lakunk és élünk. Ez a költségvetés, t. képviselőház, csak egyszerűen egy mágnestű, a mely a hajónak csak irányt mutat, de magát a hajót előbbre vinni nem képes; arra van hivatva a bölcs kormányzási politika, erre van hivatva egy kulturprograrnm, annak erőteljes, szigorú végrehajtása ; s minthogy úgy értesültem, hogy ezen kulturprograuimot az igen t. miniszter úr a mai napon akarja e házban megismertetni, a magam részéről befejezem felszólalásomat, egyszerűen annak kijelentésére szorítkozva, hogy míg egyfelől teljes készségget állok a t. ház rendelkezésére, ha velem bármely czímnél, mint előadóval, parancsolni méltóztatik, másrészről pedig ezen költségvetést, mint kultúránk, előrehaladásunk, czivilizáeziónk eszközeit, még egyszer kérem a képviselőházat, hogy a részletes tárgyalás alapjául elfogadni kegyeskedjék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Molnár Antal jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter! (Halljuk! Halljuk!) v Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad kijelentenem, hogy az igen tisztelt, kitűnő hivatalbeli elődöm által előterjesztett költségvetést magamévá teszem, és az ezen költségvetés számtételeiben kifejezésre jutott kultúrpolitikáért a felelősséget elvállalom, (Helyeslés jobbfelől). Ámbár a t. ház, hagyományos méltányossági érzete alig kívánja tőlem, a ki csak néhány napja, hogy vezetem ezen tárczának az ügyeit, hogy minden részletre kiterjedő programmot adjak, és habár azt sem várná tőlem, hogy az egyes budgettételek megett rejlő adminisztratív intézkedéseket oly részletességgel ismerjem, mint a hogyan ezt ismernie kell annak a miniszternek, a ki a költségvetést előterjesztette, vagy annak a miniszternek, a kinek több ideje volt ezzel foglalkozni: mégis, t. képviselőház, érzem és tudom, hogy a parlamenti kötelességek egyike elől sem szabad kitérnem. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselőháznak joga, sőt kötelessége számon kérni azt, hogy az, a ki Magyarország legféltékenyebben őrzött kincsének, Magyarország kulturügyének vezetésére hivatott ez idő szerint, közölje azokat a főbb elveket és irányokat, a melyeket követni óhajt, hogy azonnal bírálatot mondhasson a képviselőház arra nézve, hogy helyes, czéltudatos, a nemzet nagy, egyetemes érdekeinek megfelelő módon folytatják-e és vezetik-e e szépen megkezdett kulturmunkát. De mert egyúttal semmi egyéni, semmi szubjektív körülmény nem ok arra, hogy a parlament budget-ellenőrzósének joga csorbulást szenvedjen, azért én ezen igen rövid idő alatt is, tőlem telhetőleg, igyekeztem ezen budget-tételekkel megismerkedni, de mégis, ha erre szükség lesz, a t, képviselő urak rendelkezésére bocsátom a minisztérium szakközegeit is a részletes tárgyalásnál adandó felvilágosítások ezéljából. És most engedje meg a t. ház, hogy kerülve minden hangzatos szólamot, kerülve még az úgynevezett theoretikus okoskodásokat is. a legmtgyobb tárgyilagossággal és egyszerűséggel fejtsem ki azokat az alapelveket, és jelöljem meg azt az irányt, melyeket követni óhajtok. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel kérem a házat, hogy azokat szigorú, de igazságos és jóakaratú bírálatában részesíteni méltóztassék. (Helyeslés.) Talán helyesen cselekszem, t. ház, ha beszédem rendjében először foglalkozom a kultusz kérdéseivel s azután áttérek a közoktatás kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) A kultuszpolitika terén eddig elintézetlenül maradt két egyházpolitikai törvényjavaslatra vonatkozólag az igen t. miniszterelnök úr a kormány általános programmjának kifejtése alkalmával már tüzetesen és határozottan nyilatkozott. Én csak ismételhetem, hogy az ezen törvényjavaslatokban lefektetett alapelvek integritásához feltétlenül ragaszkodunk, (Helyeslés.) De ha a kedélyek izgalmát, az annyira szükséges és kívánatos felekezeti békének érdekében és az országgyűlés másik t. házával a konfliktust megszüntethetjük oly módosításokkal, (Halljuk ! Halljuk!) melyek az elvek integritását nem érintik, igen természetes, hogy végzetes politikai hibának tartanám a szavakhoz való merev ragaszkodást. (Élénk helyeslés jobbfelől. • Derültség és felkiáltások balfelől: Miért helyes ?) Erre azt válaszolom a t. közbekiáltó képviselő uraknak, hogy azért, mert a kérdés mai fejlődése stádiumában egészen czéltévesztett a szavakhoz való merev ragaszkodás. (Helyeslés jobbfelől.) Azt pedig remélem, sőt politikai reputáczióm önérzetében el is várhatom mindenkitől, hogy feltegye rólam, ki ezen házban ezen kérdésekről már többször nyilatkoztam, hogy a lényeget feláldozni nem fogom. (Helyeslés jobbfelől.) Én t. ház, kész örömmel vállalkoztam és vállalkozott az egész kabinet azon nagy politikai barcz és küzdelem után mintegy természetszerűleg adott kötelesség teljesítésére, hogy iparkodjunk a mi t. ellenfeleinket kíméletes eljárással megnyugtatni, hogy iparkodjunk magunktartásával azt a meggyőződést kelteni, a mit egyébiránt csak tévedésből és félreértésből nem tulajdonítottak az előttünk levő kabinetnek, hogy tudniillik mi a vallásosságot és a vallásos érzület ápolását a magyar állam rendje egyik