Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-414

gg iU. országos ülés 1895. január 24-én, csütörtökön. tétetnek kifogások. És hiába emelkedik évrőlévre maga a budget, hiába duzzadnak e költségvetésben a számok, a régi kifogás mindig új marad, hogy tudniillik a magyar nemzeti egységes kultúra fejlesztése érdekében mindez a megduzzadt költségvetés csak kevés és nem elegendő. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Pedig, t. ház, ebben a költségvetésben is tetemes emelkedések mutatkoznak. így például rendes kiadásúi elő van irányozva 9,589.000 forint, tehát kerek számokba beszélve 900.000 forinttal több, mint a múlt évi költségvetésben. Az átmeneti költségvetésben előirányzott 314.000 forint, tehát 100.000 forinttal több, mint tavaly. A beruházásoknál elő lett irányozva 3,360.000 frt, tebát közel kétmillió forinttal több, mint az előző évben, vagyis összevéve rendes kiadásokat, kiadási tételeket és czímeket, azt találjuk, hogy az idei költségvetésben rendes kiadások többlete kitesz körülbelül hárommillió forintot, szemben az előző év kiadásaival. Ha pedig a bevételeket, — a rendes és átmeneti bevételeket, — tekintjük, itt is közel kétmillió forint többletet látunk. Ha most már az összes kiadásokat és bevételeket összehasonlítjuk az előző év bevételeivel és kiadásaival, azt találjuk, hogy az idei költségvetés tiszta többlete 959.703 frt. T. ház ! Azt lehet mondani, minden czímné] emelkedést találunk az idei költségvetésben. Például nagyobb emelkedés mutatkozik a népnevelésnél, a mit a t. ház bizonyára örömmel konstatál. Itt 5.000 frt hiján 300.000 frttal több irányoztatott elő mint a tavalyi költségvetésben. Madarász József: Nagyon csekély! Fenyvessy Ferencz: Csak az adózó nép megbírja ! Madarász József: A hadügyit megbírja ! Fenyvessy Ferencz: Az egyházak czímnél 100.000 forinttal lett több előirányozva. Felsőbb oktatási intézeteknél, ideértve a budapesti, kolozsvári egyetemeket és a József-műegyetemet, 51.000 forinttal több irányoztatott elő, a gimnáziumok czímnél 51.000 forint, a reáliskolák czímnél 27.000 forint, a nem állami iskolákra fordítandó állami segélyek czímnél az idén közel 100 000 forinttal több vétetett föl, mint tavaly. És mégis, t. ház, — és ezzel reflektálok Madarász József t. képviselőtársam közbepzólására, — igazat kell adnom, hogy mindezen emelkedések és költségszaporúlatok, és emelkedett előirányzatokkal szemben is, ha azon kérdést tenné fel csekélységem előtt bárki is: vájjon ezen emelkedett budget elégséges-e a magyar nemzeti kultúra nagy czéljaira, hogy úgy mondjam nagy missziójának betöltésére : kénytelen volnék tiszta lélekkel azt felelni, hogy nem elégséges. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) * De hiszen nem szabad felednünk, hogy voltaképen a kultúrának, a czivilizácziónak terjesztésére, a közművelődés előmozdításának czéljaira sohasem elég semmi, mert egy fejlődő államban, a milyen Magyarország, egy fejlődő nemzetnél, mint nálunk, a kulturigények és szükségletek folyton és folyton rapid emelkednek, szaporodnak, és azok kielégítésével lépést tartanunk alig lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Igaza van közbeszóló t. képviselőtársamnak. E budget egyetlenegy czíménéi sem elégedhetünk meg az előirányzott költségekkel. Ha tekintjük a felsőbb oktatás szükségét, ha nézzük a tanárképző, tanítóképző-intézetek fontos állami feladatait; ha tekintjük az ipari és kereskedelmi szakiskolákat; ha tekintjük az iparművészeti szakoktatást; ha nézzük a kisdedóvodák államfentartó roppant fontosságát; ha tekintjük az emberbaráti intézmények segélyezésének csekély voltát; ha nézzük összes közművelődési intézeteinket, a muzeumot, az országos képtárt és a történeti képcsarnokot; ha nézzük a zene- és színművészeti akadémiát, a technológiai iparmuzeumot, a festészeti mesteriskolát: mindezeknél, t. ház, nem találunk egyetlenegy kultúrintézményre sem, melyre nézve elmondhatnék azt, hogy többet rá áldozni már felesleges vagy nem volna érdemes. Épen abban áll az igen nehéz, de bölcs kormányzati politika, hogy csekély eszközökkel lehessen felmatatni tisztességes, elegendő eredményeket. Es ha erre a térre viszem a vitát, és úgy állítom fel a kérdést, hogy vájjon az adott helyzet és az adott pénzügyi viszonyok mellett az ország adófizető polgárainak súlyos megterhéltetése nélkül vájjon eleget vagy annyit áldoztunk-e a magyar kultúrára, a mennyit ez idő szerint áldoznunk szabad volt és lehetett; erre igennel, még pedig határozott igennel kell válaszolni. (Igaz! Úgy van!) Igenis, t. képviselőház, ebben az — elismerem — szűk keretben is lehet, abban is képesek vagytmk magyar nemzeti kultúrpolitikát követni; igenis, ebben a szűk keretben is lehet a magyar és európai czivilizácziót tovább fejleszteni, annak haladását biztosítani; igenis ebben a szűk keretben is, ezekkel a még mindig csekély eszközökkel is lehet nagyobb eredményeket felmutatni, ha a magyar társadalom, a magyar állam és nemzetgyűlés intenczióinak megfelelőleg átérzi azt, a mit egy nagy államférfiú mondott, hogy a magyar nemzetnek jövője tisztán csak a kultúra kérdése, hogy e nemzetnek jövője attól és csak attól függ, hogy a czivilizäczió szempontjából miképen és mennyiben tudja megelőzni és túl-