Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

él3. országos ülés 1895. január 22-éiij iedden. 5i korai, még nincs megérve a dolog a fúzióra. Tudtommal azon férfiak közt, kik a budai konventikulumban részt vettek, ott ült dr. Wekerle Sándor volt miniszterelnök úr is. Kérdem már most, ha ő a fúziót most időszerűtlennek vagy korainak tartja, hogy lehet az, hogy másfél év előtt ép ő hirdette nekünk, hogy a fúziót meg akarja csinálni? Ila másfél vagy két év előtt megjött az ideje a fúziónak, hogy akkor hogyan lehet a fúziót ma korainak mondani, azt én szerény eszemmel megérteni nem tudom. (Tetszés balfelól.) Közbevetőleg legyen szabad Darányi Ignácz képviselő úrnaií egy tegnapi nyilatkozatát helyreigazítanom. Darányi képviselőtársam azt mondja, hogy sajnálatára ez^ alkalommal a fúzió létesítése nem sikerűit. Én úgy tudom; hogy csak az sikerülhet vagy hiúsulhat meg, a mit az ember megkísérel. Megengedem, hogy történtek kísérletek egy fúzióra Darányi Ignácz és Khuen-Héderváry között, de hogy egy fúzió a közjogi alapon álló pártok között tényleg megkiséreltetett volna, arról nekünk tudomásunk nincs. Ha fúziót akarnak, annak egyetlen korrekt és czélhoz vezető módja az, hogy a pártok vezérférfiai, elnökei, vezérei egymással érintkezésbe lépjenek, és a kérdést tárgyalják. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ez nem történt meg, már pedig holmi »Magyar-Ujság«-i czikkekkel fúziót soha és sehol nem csináltak. Azok az urak abban a konventikulumban, a mint azt Darányi Ignácz t. képviselőtársam nagy érdeklődés közt elbeszélte, mind roppantul lelkesedtek a fúzióért. (Derültség a baloldalon.) A horvát bán is lelkesedett, de mi a különbség a két fél között? A különbség az, hogy a miért gr. KhuenHéderváry lelkesedett, azt férfias nyíltsággal, az ország szine előtt ki is akarta jelenteni. A többi urak ugyan lelkesedtek a fúzióért, de csak titokban, (Derültség balfelól.) és nem akarták megengedni, hogy azt nyíltan kifejezze. Az a régi latin közmondás az, hogy ha ketten ugyanazt mondják, mégse mondják ugyanazt, itt is kisült, Az egyik hona fide történt, a többiek — kénytelen vagyok ezek után feltenni — nem bona fide akarták. Különben Darányi Ignácz képviselő úr tegnapi nyilatkozata egy tekintetben mégis megnyugtat. Tudniillik Ugron Gábor t. képviselőtársam úgy állította fel a thézist, mintha az a kilencz úr a szabadelvű párt megbízásából és nevében nyilatkozott és tárgyalt volna a horvát bánnal. Én úgy voltam értesülve, hogy az igen t. szabadelvű párt nagy többsége tényleg nem a transzfuziót, hanem a valódi fúziót kívánta. Ugron t. képviselőtársam ezen nyilatkozata pedig az ellenkezőt mutatta volna ki, ha ők kilenczen a párt nevében és megbízásából beszéltek volna. Darányi Ignácz t. képviselőtársunk megnyugtatott bennünket az iránt, hogy az csak a saját, nem pedig az egész szabadelvű párt véleménye volt, s így hát jó volt ezt konstatálni, jó, hogy az ország tudja, hogy az a kilencz férfiú, vagy nem tudom hányan vannak, csak elméletileg, de vannak a szabadelvű pártban igen sokan, a kik nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is szükségesnek tartják a fúziót. (Helyeslés balfelól.) Különben az igen t. miniszterelnök úr is azok közé tartozik, a kik eddig csak beszéltek a fúzióról, de annak gyakorlati megvalósítására konkrét lépéseket nem tettek. És én mégis bizom benne, t. ház, hogy a miniszterelnök úr megfogja csinálni a fúziót; bizom benne pedig azért, mert tegnap alkalmunk volt meggyőződni róla, hogy ő igenis, tud fúziót csinálni. (Halljuk! Halljuk!) Mert mi volt a tegnapi igen érdekes tárgyalásoknak czélja és eredménye ? (Halljuk ! Halljuk!) Mert tulaj donképen a szabadelvű párt és a szász néppárt programmjainak összeegyeztetése, a mi idegen szóval fúzió. (Zaj Adolf taga' dólag int.) Méltóztassék elfogadni a »fuzió« kifejezést, sokkal jobban hangzik, mint ha az áll, a mit a t. képviselő urak azon oldalról mondanak, (A szélső báloldal felé mutat.) hogy érdekcboportosúlás, paktum. Sokkal jobban hangzik, ha fölteszem, hogy itt tényleg két párt fúziójáról van szó. Áttérek, t. ház, még egészen röviden egy pár kijelentésre, melyet, úgy látszik, a fúzió szükségességének gyöngítésére emlegettek, úgy a miniszterelnök úr, mint Darányi Ignácz főszonok úr. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezen beszédekből három szempont, három állítás magaslik ki. Az egyik, a melyben azt mondják, hogy az igen t. szabadelvű párt utóvégre a fúzióra nem is szorul, mert önnönínagukban is oly erősek, hogy nagy alkotásokra teljesen képesek. A második, a mit mondanak, — s ezt különösen Darányi Ignácz képviselőtársam mondja, — az, hogy ők nem személyi kultuszt, nem személyi politikát folytatnak, hanem tisztán az elvek magaslatán állanak, tisztán elvekért küzdenek, politikai harczot folytatnak. A harmadik, a mit állítanak, — s erre a t. miniszterelnök úr is hivatkozott, — hogy pártjuk annyira homogén, hogy ez pótolja a párt számszerű többségének csekély voltát. Ez valószínűleg egy kis szemrehányás, egy kis legyintés akart lenni errefelé, mert mi vagyunk azok, a kik a pártban szerintük a nem-homogén elemeket képviseltük. Érdemes vizsgálni, vájjon ez a három igen fontos állítás a valóságnak hogyan felel meg. 7*