Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-413
m 413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. (Halljuk!) Ott van az első állítás, hogy a t. szabadelvű párt mai összeállításában és számszerű összealkotásában nagy alkotásokra képes. Kérdem a szabadelvű párt igen t. szónokait, méltóztassék elolvasni a szabadelvű párti lapokban a krízis első stádiumában megjelent ezikkeket, különösen a kormánypárt legkomolyabb orgánumában, a »Pester Lloyd«-ban deczember 28-ika körül megjelent azon bizonyos czikket, melyben ez előre megadta Darányi Ignácz képviselő úrnak és a t. miniszterelnök árnak a választ, mennyiben képes nagy alkotásokra ez a párt. Különben tegnap említette fel t. képviselőtársam Asbóth János a közigazgatási reform tárgyalásánál előfordult esetet. Ugy-e bár, akkor pedig ugyanazon urak voltak benne? Ugy-e bár azért, mert nem űznek személyes politikát, mert csakis az elvekért küzdenek, ugy-e bár csak azért hiúsították meg, hogy azok, a kik ugyanazon elvekéit küzdenek, még fúzió nélkül is támogassák az önök elveit? Ugy-e bár ez és a közigazgatási reform meghiúsítása is mutatja, mennyire képesek önök nagy alkotásokra ? Különben, hiszen Darányi Ignácz t. képviselőtársam maga is bebizonyította, hogy a párt nem képes nagy alkotásokra. Darányi Ignácz t. képviselőtársam ugyanis azt mondja, hogy ők hajlandók voltak elfogadni gr. KhuenHéderváry bánt vezérüknek; nemcsak, hogy szívélyesen fogadták, hanem meg is kínálták őt azzal, hogy tisztán a szabadelvű pártból alakítson kormányt. És ugyanaz a Darányi Ignácz arról a férfiúról, a kiben ők annyira megbíztak, hogy őt vezérül proklamálták, maga volt kénytelen elösmerni, hogy az a férfiú azon párttal nagy alkotásokra nem vállalkozhatik, mert a pártot nagy alkotásokra képesnek nem találja. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. képviselőház! Azután azt mondja Darányi Ignácz t. képviselőtársunk, hogy ők nem személyi kultuszt űznek, ők tisztán csak az elvekért rajongnak. Emlékeztetem t. képviselőtársamat, hogy 1894. június havában ő Felsége azzal a megbízatással küldte gr. Khuen-Héderváry bánt, hogy tisztán a szabadelvű pártra támaszkodva, tisztán és kizárólag a szabadelvű párt programmja alapján alkosson kormányt. Gr. Khuen-Héderváry hajlandó volt, késznek és képesnek nyilatkozott arra, hogy az önök programúnál, az önök elveit meg is valósítsa, és mégis tudjuk, hogy épen Darányi Ignácz t. főszónok úr, — azért nevezem annak, mert akkor is ő volt a fővezér, — t. képviselőtársam volt az, a ki kijelentette, persze más szavakban, hogy »nekünk nemcsak az elvek, hanem a személyek is kellenek«. Hát engedelmet kérek, de ilyen események után mégis csak egy kissé merész dolog, hogy épen Darányi t. képviselőtársam nyargal itt végig az elvek nagy vesszőparipáján. (Élénk helyeslés lalfelől.) Végűi azt mondják a t. urak, a miniszterelnök úr és Darányi Ignácz képviselő úr, hogy a párt oly nagyon homogén, ezért nem szükséges a fúziót megcsinálni. Hát bocsánatot kérek, a nagy homogenitásnak itt van egy bizonyítéka: az a tegnapi jelenet, a mely a miniszterelnök és egyik t. szász képviselőtársunk között lefolyt. Ott van azután egy élő bizonyítéka a homogenitásnak : Busbach képviselőtársunk, (Derültség balfdöl.) azután ott van további élénk bizonyítéka, hogy mennyire homogén az az igen t. párt, hogy annak soraiban ülnek olyanok, a kik a felekezetnélküliség törvénybeiktatását a haza boldogítására múlhatlanúl szükségesnek tartják; ülhetnek ismét mások, a kik a felekezetnélkűliség törvénybeiktatását határozottan perhorreszkálják; (Úgy van! Ügy van! lalfelől.) vannak olyanok, a kik az egész kormány létalapját képező kötelező polgári házasságért lelkesülnek, vannak olyanok, a kik a kötelező polgári házasságért annyira nem lelkesülnek, hogy vagy nem szavazták meg, vagy pláne rövid időre kiléptek a pártból, és ellene is Szavaztak a javaslatnak. (Edyeslés lalfelől.) Különben ott van a közigazgatási reform kérdése, ismét egy elvi, kardinális fontosságú kérdése a t. kormánypárt programmjának. Tudtommal ott is szintén úgy vagyunk, hogy a pártnak igen tekintélyes nagy része igenis akarja a közigazgatás államosítását, egy kisebb része pedig nem akarja, (Mozgás jobbfelöl.) tapasztalatból tudjuk, hiszen ki is léptek a szabadelvű pártból annak idején az államosítás ellenesei. Hogy még csak egy kérdést említsek, (Halljuk! Halljuk!) a nemzetiségi kérdési, vizsgáljuk azt, vájjon a nemzetiségi kérdés tekintetében megvan-e a t. pártban a teljes homogenitás; én úgy tudom, hogy nem. Ott van a t. szabadelvű pártnak egyik oszlopos tagja, a jelenlegi miniszterelnök, ez képviseli a szabadelvű párt nemzetiségi politikájának egyik irányzatát. A másik irányzatot képviseli gróf Bethlen András. Hisz tudjuk, nemcsak az erdélyiek, de mindnyájan, hogy ezen két férfiú Erdélyben, mindenik a maga módja szerint, de egymástól teljesen eltérő nemzetiségi politikát csinált. Gróf Bethlen András egyrészt a törvény keretén belül előzékenységet, szívélyességet mutatott a nemzetiségekkel szemben, egyátalán megadott nekik mindent, a mit az állam a törvények keretében megadhatott; másrészt pedig czéltudatosan napnap után emelte a magyar állam és alkotmány oszlopait iskolák és magyar intézmények alakjában, és megkedveltette magát úgy a magyarokkal, mint a nemzetiségekkel egyaránt.