Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-413

m 413. országos ülés 1895. január 22-én, kedden. (Halljuk!) Ott van az első állítás, hogy a t. szabadelvű párt mai összeállításában és szám­szerű összealkotásában nagy alkotásokra képes. Kérdem a szabadelvű párt igen t. szónokait, méltóztassék elolvasni a szabadelvű párti lapok­ban a krízis első stádiumában megjelent ezikke­ket, különösen a kormánypárt legkomolyabb orgánumában, a »Pester Lloyd«-ban deczember 28-ika körül megjelent azon bizonyos czikket, melyben ez előre megadta Darányi Ignácz kép­viselő úrnak és a t. miniszterelnök árnak a választ, mennyiben képes nagy alkotásokra ez a párt. Különben tegnap említette fel t. kép­viselőtársam Asbóth János a közigazgatási reform tárgyalásánál előfordult esetet. Ugy-e bár, akkor pedig ugyanazon urak voltak benne? Ugy-e bár azért, mert nem űznek személyes politikát, mert csakis az elvekért küzdenek, ugy-e bár csak azért hiúsították meg, hogy azok, a kik ugyanazon elvekéit küzdenek, még fúzió nélkül is támogassák az önök elveit? Ugy-e bár ez és a közigazgatási reform meg­hiúsítása is mutatja, mennyire képesek önök nagy alkotásokra ? Különben, hiszen Darányi Ignácz t. kép­viselőtársam maga is bebizonyította, hogy a párt nem képes nagy alkotásokra. Darányi Ig­nácz t. képviselőtársam ugyanis azt mondja, hogy ők hajlandók voltak elfogadni gr. Khuen­Héderváry bánt vezérüknek; nemcsak, hogy szívélyesen fogadták, hanem meg is kínálták őt azzal, hogy tisztán a szabadelvű pártból alakít­son kormányt. És ugyanaz a Darányi Ignácz arról a férfiúról, a kiben ők annyira megbíztak, hogy őt vezérül proklamálták, maga volt kény­telen elösmerni, hogy az a férfiú azon párttal nagy alkotásokra nem vállalkozhatik, mert a pártot nagy alkotásokra képesnek nem találja. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. képviselőház! Azután azt mondja Darányi Ignácz t. képviselőtársunk, hogy ők nem sze­mélyi kultuszt űznek, ők tisztán csak az elvek­ért rajongnak. Emlékeztetem t. képviselőtár­samat, hogy 1894. június havában ő Felsége azzal a megbízatással küldte gr. Khuen-Héder­váry bánt, hogy tisztán a szabadelvű pártra támaszkodva, tisztán és kizárólag a szabadelvű párt programmja alapján alkosson kormányt. Gr. Khuen-Héderváry hajlandó volt, késznek és képesnek nyilatkozott arra, hogy az önök pro­gramúnál, az önök elveit meg is valósítsa, és mégis tudjuk, hogy épen Darányi Ignácz t. fő­szónok úr, — azért nevezem annak, mert akkor is ő volt a fővezér, — t. képviselőtársam volt az, a ki kijelentette, persze más szavakban, hogy »nekünk nemcsak az elvek, hanem a sze­mélyek is kellenek«. Hát engedelmet kérek, de ilyen események után mégis csak egy kissé merész dolog, hogy épen Darányi t. képviselő­társam nyargal itt végig az elvek nagy vessző­paripáján. (Élénk helyeslés lalfelől.) Végűi azt mondják a t. urak, a miniszter­elnök úr és Darányi Ignácz képviselő úr, hogy a párt oly nagyon homogén, ezért nem szük­séges a fúziót megcsinálni. Hát bocsánatot kérek, a nagy homogenitásnak itt van egy bizonyítéka: az a tegnapi jelenet, a mely a miniszterelnök és egyik t. szász képviselőtársunk között lefolyt. Ott van azután egy élő bizonyítéka a homoge­nitásnak : Busbach képviselőtársunk, (Derültség balfdöl.) azután ott van további élénk bizonyí­téka, hogy mennyire homogén az az igen t. párt, hogy annak soraiban ülnek olyanok, a kik a felekezetnélküliség törvénybeiktatását a haza boldogítására múlhatlanúl szükségesnek tartják; ülhetnek ismét mások, a kik a felekezetnélkűli­ség törvénybeiktatását határozottan perhorresz­kálják; (Úgy van! Ügy van! lalfelől.) vannak olyanok, a kik az egész kormány létalapját képező kötelező polgári házasságért lelkesülnek, vannak olyanok, a kik a kötelező polgári házas­ságért annyira nem lelkesülnek, hogy vagy nem szavazták meg, vagy pláne rövid időre kiléptek a pártból, és ellene is Szavaztak a javaslatnak. (Edyeslés lalfelől.) Különben ott van a közigazgatási reform kérdése, ismét egy elvi, kardinális fontosságú kérdése a t. kormánypárt programmjának. Tud­tommal ott is szintén úgy vagyunk, hogy a pártnak igen tekintélyes nagy része igenis akarja a közigazgatás államosítását, egy kisebb része pedig nem akarja, (Mozgás jobbfelöl.) tapasz­talatból tudjuk, hiszen ki is léptek a szabadelvű pártból annak idején az államosítás ellenesei. Hogy még csak egy kérdést említsek, (Hall­juk! Halljuk!) a nemzetiségi kérdési, vizsgáljuk azt, vájjon a nemzetiségi kérdés tekintetében megvan-e a t. pártban a teljes homogenitás; én úgy tudom, hogy nem. Ott van a t. szabad­elvű pártnak egyik oszlopos tagja, a jelenlegi miniszterelnök, ez képviseli a szabadelvű párt nemzetiségi politikájának egyik irányzatát. A másik irányzatot képviseli gróf Bethlen András. Hisz tudjuk, nemcsak az erdélyiek, de mind­nyájan, hogy ezen két férfiú Erdélyben, minde­nik a maga módja szerint, de egymástól teljesen eltérő nemzetiségi politikát csinált. Gróf Bethlen András egyrészt a törvény keretén belül előzé­kenységet, szívélyességet mutatott a nemzetisé­gekkel szemben, egyátalán megadott nekik min­dent, a mit az állam a törvények keretében megadhatott; másrészt pedig czéltudatosan nap­nap után emelte a magyar állam és alkotmány oszlopait iskolák és magyar intézmények alak­jában, és megkedveltette magát úgy a magya­rokkal, mint a nemzetiségekkel egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom