Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-412
412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. 43 akkor-e, midőn később elismerték, hogy nem képez közös ügyet, vagy akkor-e, mikor Wekerle volt miniszterelnök kijelentette, hogy a külön magyar udvartartás megilleti Magyarországot, de csak a közjogi funkeziókra nézve. Hiszen ez már háromféle értelmezése a magyar királyi udvartartásnak. Vájjon akkor értelmezték a 67-iki törvényeket helyesen, mikor a cs. és kir. közös hadügyminiszter és közös külügyminiszter stb. és a kaszárnyákon lévő k. k. felírásokat az a párt hosszá éveken, majdnem évtizedeken keresztül folyton helyesnek találta, avagy akkor, midőn az »és« szó beiktatásával a kiegyezésnek helyesebb értelmezést adtak ? Menjünk tovább. Hát akkor értelmezték helyesen a 67-ik XII. törvényczikket, mikor birodalmi hadügyminiszternek és birodalmi külügyminiszternek czímezték magukat ezen közös miniszterek a delegáczió elé terjesztett beadványaikban, vagy abban van a helyes értelmezés, a mint most van, hogy közös hadügyminiszter és közös külügyminiszternek nevezik magukat a delegáczióhoz adolt okmányokban? Hiszen az 1867 :XII. törvényczikk értelmezése az értelmezések egész skáláján ment keresztül. Itt van a hadsereg kérdése. Üsse fel Darányi t. képviselő úr . . . (Derültség.) ígérem, hogy jövőre kifejezéseimben óvatos leszek, hogy a trivialitási érzéket fel ne ébreszszem. (Tetszés a ssélsä baloldalon.) A t. képviselő úr az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-ában megtalálja azt, hogy a hadsereg élelmezése, a hadsereg elhelyezése a nemzetet illeti, sőt annyira megy, hogy az 1868-iki törvényben, a Horvátországgal megkötött egyezségben ezen jog még a horvát országgyűlésnek is biztosítva van. Azt kérdem, hol és mikor élelmezi a közös hadsereget Magyarország? Magyarország miként rendelkezik annak dislokaeziójáróí? Egy 1879-iki törvényben adott jog feladásával megváltoztatták a hadsereg elhelyezésének kérdését, és a jogot a nemzet kezéből kicsavarták, bár az élelmezésről szóló jog ma is csorbítatlanul a törvénykönyvben van, de igaz, hogy ezt is egészen másképen értelmezik. T. ház! Azt mondta igen t. képviselőtársam, hogy nem fogadhatja el azt a fúziót, mert csak oly feltételek mellett kínálják, melyek a 67-es alku magyarázásának kárával járnak. Hát mi az Apponyi gróf programmja? Nem az-e, hogy a 67-iki XII. törvényczikk fentar tassék? Nem vagyunk-e e kérdésben homlokegyenest ellentétben? 0 nem a magyar nemzet kárára akar változtatást előidézni az 1867 : XII. törvényczikk értelmezésén, hanem a magyar nemzet hasznára, és a magyar nyelv érvényesítése érdekében; főleg az a czélja, hogy nevelési intézményeinkben a magyar kultúra egysége megbontva ne legyem mert a nemzet int.ellígencziájában rejlik az ő hatalmának biztosítéka, már pedig e hatalomnak egységes kultúrán kell felépíttetnie, s az egységes kultúra megbontása a magyar nemzet romlására vezet. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Darányi t. képviselő úr és az a kilencz nagy férfiú (Derültség a szélsőbalon. Egy hang: Csak nyolcz!) — együtt kilenczen vannak — egyhangúlag azzal a, nem akarom mondani, czinizmussal, hanem azzal az ürüggyel álltak elő, hogy az 1867 : XII. törvényczikk értelmezése olyképen történjék, mint ók jónak látják. Hiszen az a törvényczikk nem ötökre való törvény, és hasztalan hirdeti Darányi t. képviselőtársam, hogy az noli me tangere, és hogy beláthatatlan időkre van alkotva; hasztalan hirdette vele együtt az a más nyolcz férfiú is, hogy az az értelmezésben sem szenvedhet változást. Mert a ki azt hirdeti, csak ürügyet keres arra, hogy a hatalmat megtartsa, az nem gondol a nemzet érdekeivel, hanem tisztán pártérdekből bezárja a párt-klub kapuit, nehogy oda valaki bevonulhasson, és őket a hatalom fényéből és előayeiből kiszoríthassa. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Hisz voltak törvényhozások, melyeket köz-nevet* segíti idéznek a történetírók, s melyek változhatatlanoknak mondták a törvényeket. Ilyen volt az a franczia alkotmány, melyet meghozott a respublika »örök időkre«, és mely már hat év múlva nem létezett. Volt a görögöknél is példa : a lokriak azt rendelték el, hogy a ki törvényük változtatását akarja indítványozni, kötéllet jöjjön a gyűlésbe, hogy ha indítványát elvetnék, azonnal ki lehessen végeztetni. Hol vannak a lokriak törvényei? Nem maradt azokból semmi, csak a kötél. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Igen szép példáját látjuk az emberiség fejlődésének a tapasztalati tudományok fejlődésében, azon eszközöknek hatalmasabbá válásában és megsokasodásában, melyekkel a tapasztalati tudományok az emberiséget a maga czéljai elérésében segítik, kiszolgálják és felszerelik. A politika maga is nem egyéb, mint egy tapasztalati tudomány, mely alkalmazva van egy állam és egy nemzet életére. És a mikor látjuk ma a tudományos és mindennapi életünkben, hogy a gyakorlati tudományok mekkora mértékben fejlődnek, mekkora mértékben változtatják meg eszközeiket, mekkora mértékben változtatják azon gépezetet, a melyen keresztül át nyújtják a hatalmat az emberiségnek a maga czéljai valósítására: kimondhatja akkor azt, hogy a gyakorlati tudományok közt egyedül csak a politikai élet az, a mely állandó törvény nyűgébe és kényszerzubbonyába van szorítva, hogy ne tudjon fejlődni? (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Ki mondhatja el azr, hogy egyedűlMagyarország az, a mely az ő nemzeti erőinek fejlesztése számára nem akarja megváltoztatni az ű:
