Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

44 412. országos ülés 1895. január 21-én, liótfőn. organizmust, nem akarja megváltoztatni a gépezetet, és nem akarja átalakítani azon érintkezési pontokat, a melyekkel az ő erőit Ausztriával és a világ államaival közli, és a maga poziczióját határolja és megjelöli ? Hiszen Magyarországra nézve ily törvény a sztagnaeziónak, a hanyatlásnak és a bukásnak törvényévé válnék: (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, a mikor minden nemzetet Magyarország körül haladni és fejlődni és a maga számára új közéleti intézményeket megalkotni és szervezni látunk. Midőn 1867-ben meghozták azt az 1867 : XII. törvényczikket, Szerbia csak vajdaság volt, Románia fejedelemség, mely sajgó sebekkel bírt, a melyben Moldova és Oláhország egyesíttetett; a török birodalom délen terült el határainknál, Németország több apró fejedelemségre és királyságra volt feltagolva. Es most nézzünk körül, mit látnnk ? Azt, hogy Olaszország egysége be van fejezve, Szerbia királysággá emelkedett, Románia szintén. Ezek nemzeti érzületüket saját intézményekben fejlesztették, nemzeti erejüket és nemzeti önérzetüket oly magasra fokozták, mint a milyen az soha ily apró nemzeteknél nem volt, (Úgy van! a szélső laloldalon.) És akkor önök csodálkoznak, hogy a nemzetiségi kérdés felemeli fejét, mikor a mellettünk levő nemzetekben látják a nemzeti önérzetet kifejlődni, s nemzeti intézményeket szervezni, nálunk pedig látják a békókat, a melyek kezünkre s lábunkra vannak rakva. (Igaz! Úgy van! a sgélső hátoldalon.) Alig van szebb példa arra, hogy az emberiség nemcsak élő organizmusnál, de a már meghalt és papírra rakott gondolatnál is a tökéletesedés útját el nem zárhatja, mint az angol bibliának története. Az angol bibliát nyelvezetének ereje, szépsége és sziibadságáért bámulják, de azt nem egy korszak fordította le, nem egy korszak öntötte szövegbe, hanem generáeziók munkája, generácziók gondolkozása, generáeziók leleményessége volt, a mely megtalálta az erőt, megtalálta a szabatosságot, és megtalálta a kifejezésben való melegséget a magasztossággal együtt. így jutottak az angolok a biblia oly kitűnő fordításához. Azt hiszsztlk-e mi, hogy az élő organizácziót szolgáló szeivezetben másként járhatunk el, mint a hogy a nemzetek a holt gondolat tökéletesítésénél eljártak ? Ez lehetetlenség. Az 1867 : XII. törvényczikk is csak oly törvény, mint a többi. A fejlődésnek következnie kell. A nemzet fejlődik nemcsak vagyonban és gazdagságban, de önérzetben és önbecsülésben is. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső laloldalon.) T. ház! Csak Magyarország volna az az egyetlen egy állam, a mely a sztagnálásra volna rákényszerítve? Csak Magyarországról szólna a költőnek azon verse, a mely a rab gólyáról ezt mondja: Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya, 8 felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva. A t, miniszterelnök úr nyilatkozata és az egész válság megoldása az általam kifejezett nézetekkel és elvekkel ellenkezésben állván, én e kabinetet nem támogatom, hanem ellenfele fogok lenni. (Zajos éljenzés a hal- és a szélső laloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Darányi Ignácz képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása czímén kíván szólani. Darányi Ignácz: T. ház! (Halljuk < Halljuk ! a jobboldalon.) Úgy látom, Ugron Gábor t. képviselő úr beszédéből, hogy a múlt alkalommal tartott beszédemben nem sikerült teljesen megértetni magamat. Én nem azt mondottam, hogy mi a horvát bánnal szemben feltételekkel és kikötésekkel léptünk volna fel, mert mi egyáltalában ily kikötéseket fel nem állítottunk. Gróf Khuen-Héderváry Károly egy kész formulával, egy kész előterjesztéssel jött, azzal az előterjesztéssel, melyet előadni szerencsém volt. Én ezt annak bizonyítására hoztam fel, hogy ha a 67-es alapon álló pártoknak együttes közreműködése nem sikerült, ez dologi okokból nem sikerült, személyes okok ennek útját nem állották, és hogy mi a magunk részéről a pártok együttműködésének lehetőségét mivel sem nehezítettük. A formulát a bán maga állította, fel, annak tartalmához mi hozzájárultunk, csak annak programmpontúl való odaállítását nem tartottuk czélravezetőnek. (Mozgás a szélső baloldalon.) A t. képviselő úrnak azt is meg kell jegyeznem, hogy azon férfiak, kik ezen értekezletre meghíva lettek, nem a szabadelvű párt részéről küldettek ki, hanem a bán azokat legjobb belátása szerint maga választotta. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Tudjuk!) A t. képviselő úr még azt is méltóztatott felhozni, hogy mi, bármit mondunk is, a horvát bánnal szemben ellenséges magatartást tanúsítottunk. Ha a t. képviselő úrnak e részben valami kételye van, forduljon egyenesen a horvát bánhoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Semmi kétségem, hogy a mit gróf Kbuen-Héderváry nekem és másoknak mondott, ugyanezt fogja kívánatára neki is mondani. Végül csak egy kis megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Át. képviselő úr azt mondta, hogy ő ma nem mint pártember beszélt. Kérem, méltóztassanak megítélni, mennyi higgadtsággal, és mennyi nyugodtsággal fogunk találkozni akkor,