Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

éi2. országos ülés 1895 . január äl-én, hétfőn. 33 *]és eszméje nem ma lép először előtérbe, már ismételten aktuális volt az. Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy midőn a közigazgatási vita elején gróf Szapáry Gyula komoly akarattal és a legjobb szándékkal akarta ezt az egyesülést megvalósítani, akkor sem személyi okokkal, hanem azon tárgyi okkal lett az meghiúsítva, bogy igen szívesen fogadunk mindenkit, a ki hozzánk áll, de a közigazgatási reformot a szabadelvű párt saját erejével fogja keresztülvinni. (Derültség balfelöl.) Bartha Miklós: Jól megcsinálták ! (Derültség.) Asbóth János : Ismét előtérbe lépett az egyesülésnek, az úgynevezett fúziónak eszméje a házassági jognak reformjakor, a melynek szükségességét senki ebben a házban kétségbe nem vonta. Akkor, t. ház, nem személyi okokkal, hanem tárgyi akadályokkal biásíttatott meg az egyesülés, a mennyiben proklamáltatott a polgári házasságnak egy olyan formája, a melyet senkisem fogadhatott el, a ki úgy, mint gróf Apponyi Albert, mérlegelni tudja az ország viszonyait, és szivén hordja az ország és a nemzet békéjét. (Úgy van! a baloldalon.) És most is, t. ház, nem személyi okokkal, hanem tárgyi okokkal akadályoztatott meg a fúzió. Azt méltóztatik ugyanis mond?ni: »Nur hereinspaziert!« (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, a 67-iki alapon álló elemek egyesülésének súlya, annak értéke, annak becse nem abban van, ha a nemzeti párt és azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, caudäumi igán át mennek bele a fúzióba, mint koldusok jönnek oda, hanem abban van, ha oda jönnek azon egész politikai súlylyal, melylyel birnak, s magukkal hozzák azon érzelmeket és elemeket, a melyekre támaszkodnak. (Halljuk! Halljuk!) De már most méltóztassanak figyelembe venni egy dolgot minden applikáczió nélkül, egészen akademicze, csak azért, hogy elemezzük, hogyan lehet és hogyan nem lehet ezen dolgokat megcsinálni. (Halljuk! Halljuk!) Ha az én elvbarátaim. .. . (Felkiáltások a jobboldalon : Kik ások ? Felkiáltások a szélső baloldalon : Önök mind ott a túlsó oldalon!) Gr. PongráCZ Károly: Büszkén kimondom : én is az vagyok ! Asbóth János: Ha az én politikai barátaim nem volnának független férfiak, a kik kizárólag a maguk meggyőződését követik, s ha valaki közfílök megbízatnék azzal, hogy helyettük gondolkozzék, és nekik diktáljon, nem volna mindig az illetőknek a kezében, nem személyi okokkal, hanem rendre, újra és újra fölállított tárgyi okokkal megakadályozni az összemüködést? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De tegyük fel, t. ház, hogy mi túltesz szűk magunkat mindezen, (Félkiáltások a jobboldalon: Bizonyos!) s hogy mi követni fogjuk a visszatérő bűnbánó Magdolnák példáját, ezzel nem használnánk sem magunknak, sem a t. szabadelvű pártnak, (Közbeszólások a jobboldalról: Nem bizony!) legkevésbbé használnánk pedig a nemzetnek és az országnak. Mert hiszen, t. ház, az á Italunk igen tisztelt szabadelvű pártnak nem az a legnagyobb baja, hogy többsége csak a 13 szászból áll; mert hiszen senkisem vonja kétségbe, hogy itt ebben a házban ideig, óráig vagy, mondjuk, bizonytalan ideig megállhat a t. szabadelvű párt. A t. szabadelvű pártnak az a legnagyobb baja, (Halljuk!) hogy az azon az emlékezetes konferenczián proklamált politika folytán az országban nem tud többet megállani. Az a baj, t. ház, hogy az a politika soha nem tudta megnyerni sem a koronának, sem a népnek bizalmát. (Mozgás jobbfelöl.) Az a legnagyobb baja, t. ház, a szabadelvű pártnak, nem az, hogy itt nem volna többsége, hanem az, hogy ellentétbe jutott a nép erkölcsi és anyagi érdekeivel, s ha ezen még túltehetnék magukat, ellentétbe jött az ezen országot lakó nép hagyományaiyal és érzületével. Az a baj, t. ház, hogy kiderült, hogy Magyarországon nem lehet egy politikát, egy kormányrendszert és egy kormányzó többséget alapítani kizárólag azon egy morális tényezőre, a mely a keresztény szellem és a keresztény intézmények elleni animozitásban, a gyűlölködésben vagy fanatizmusban van. (Úgy van! balfelöl.) Ha ez nem volna úgy, t. uraim, akkor nincsen ebben a házban oly naiv ember, a ki azt hinné, hogy egyesülésről még csak beszélnének is; akkor a nemzeti párttal és velünk nagyon keveset törődnének, ránk nem is hederítenének, akkor már az előbbeni kormány régen appellált volna a nemzetre, hogy adjon neki új, szilárd, erős többséget. (Úgy van! balfelöl.) Eszembe jut, t. ház, hogy mikor a Vezuvnak a tetején állottam, és a hivatalos őr, a zsandár jelentette, hogy már most, t. uraim, tovább menni nem szabad és nem lehet, merfc a Vezuvból tüzes kövek repülnek ki, akkor hozzánk sompolyogtak nápolyi gyerekek és mondták az ő sajátságos, az idegenek számára készült sajátságos franczia nyelvükön : »Mussin ! Mussin! csak tessék velünk jönni, mi elvezetjük a kráterig.« »De hát a tüzes kövek, a melyek a Vulkánból röpülnek ?« »Oh, mi hozzá vagyunk szokva, azokhoz a tüzes kövekhez!* Hát én tudom azt, hogy a t. urak közül is mondhatják, hogy: »mi hozzá vagyunk szokva azokhoz a tüzes kövekhez, a melyet a nép elégtíletlensége vet fel; mi azokkal tudunk bánni, arra való a hí-