Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

95. február 11-én, hétfőn. 434 428. országos ülés 18 vitel mennyire meg van szorítva. Én nem ismerem sehol az Európában fennálló négy-öt nagy művelt nemzet szervezetében a felébbvitelnek olyan megszorítását, a milyen Angliában létezik. Példának okáért épen az apróbb ügyekben, melyekben első fokon nem a királyi főtörvényszékeknél lévő bírák ítélnek, hanem az úgynevezett county-court, egyenesen a bírónak az ítéletére van bízva, hogy bizonyos összegnél megengedi-e a felebbvitelt vagy nem, és ha úgy ítéli, hogy az illető félnek nincs alapos oka felebbezni, nem engedi meg. Én magam nem egy esetet ismerek, a hol a bíró azt mondta, hiszen az egész ügynek szubstrátuma oly csekély, hogy már a költségek miatt sem engedi meg, hogy ez az ügy nem is az ország legfelsőbb törvényszékéhez, hanem a felsőbb bíróság elé vitessék. Figyelmeztetem az előttem szólt t. képviselőtársamat, hogy épen Angliában az az elv, a melyet ő oly nagyon jónak talál, hogy minden ügy feljebb vihető legyen a legfelsőbb bírósághoz, legkevésbbé van elfogadva. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem azt mondta!) Akkor én rosszul értettem. A t. képviselő úr azt mondta, hogy nem azon a módon kell igyekezni a hátralékok kiküszöbölésére, a mint az eddigi igaz ságügyi kormányzat igyekezett, tudniillik, hogy megszorította a felebbvitelt, a mint az meg van szorítva mindenütt a müveit Európában, és legnagyobb mértékben meg van szorítva Angliában. T. képviselőtársam kínai dolognak mondja azt, hogy fokozatosan az előadott számú több bíró ítél a felébb vitt ügyek felett. (Polónyi Géza közbeszól.) Én Ugron képviselő úr beszédével foglalkozom, nem azokéval, a kik erővel jelentik magukat. (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőtársam téved abban, hogy az kinai rendszer, hogy az első fokon három, a második fokon öt, a harmadik fokban pedig hét bíró ítél. Bátor vagyok figyelmét felhívni arra, hogy ez az összes kontinensnek a rendszere. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ez Franciaországból jött Németországon át hozzánk is, és azt lehet mondani, ha nem egészen ugyanaz, de ilynemű rendezés a szabály az egész kontinensen ; Angliában, igaz, nincs egyöntetű rendszer. Azokra a kisebb számú peres ügyekre, melyekben a felek tetszésétől függ a felsőbb bíróhoz fordulni, a költségek szertelen nagysága nagy gátja a felebbezésnek. Nálunk az, kivált a rendes perekben ma is fennálló rendszer szerint hasonh'thatlanúl könnyebb és olcsóbb. A felebbviteli fórumok is különbözők. Néha egy, néha két, három, sőt öt bíró. Nincs azzal a szimmetriával megállapítva, mint a kontinensen, de ott is megtörténik, hogy mikor a főtörvényszékeknél in banco ítélnek, akkor öten, sőt többen is ítélnek, így a lordok házánál is, mint legfőbb bíróságnál. Ugron Gábor: Legfelsőbb bíró egymagában is ítél, és három is, igen sok esetben. Szilágyi Dezső: Mondom, t. ház, az angol bírói szervezetben nincs az a szimmetria. A felebbvitel szabályozásánál nem egy elvi álláspont, de különféle tekintetek voltak irányadók, különösen ott, a hol a bírák kollégiumban ítélnek, méltóztassék meggyőződni róla, az a takarékosság bírói erőkkel nincs meg, melyre, mint példára utalt. Sőt bizonyos rendszeretlenség uralkodik, mert igaz, hogy legtöbbször a minimum meg van határozva, de annál több bíró is részt vehet Például veszem az országnak bizonyos ügyekben legfőbb bíróságát; az ma is a lordok háza; természetesen nem az összes perek ítélnek ott, hanem csak az úgynevezett lavr-lordok a törvénytudó lordok. Ezek száma pedig időrőlidőre különböző. Néha a lordkanczellárral együtt vannak hárman, néha többen. Általában alaposan lehet állítani, hogy Angliát akár a bírói szervezet szempontjából, akár abból a szempontból, hogy a felebbezés minő ügyekben engedtessék meg és minőkben nem utánzandó, mintául nem lehet elfogadni. Egy szempontra czélzott a képviselő úr, és abban neki Angliát illetőleg igazat kell adnom, hogy Angolországban a súly mégis az egyes bírói rendszeren nyugszik, különösen az első fokban csaknem kizárólagosan. Én ezt komolyan figyelembe veendőnek tartom a jövő fejlés szempontjából, de méltóztassanak meghinni, hogy arról a bírói szervezetről, a mely nálunk kifejlődött, a mely nálunk fennáll, a melyhez a bírói erők hozzá vannak válogatva, a melyhez a közönség hozzászokott és bízik, arra a másik rendszerre nagyobb mérvben áttérni csak lassan és jól előkészítve lehet. Kérem, vegyék azt is figyelembe, hogy mig Angol országban is, bár mint mondám, a peres ügyekben első fokon egyes bíró ítél, de e mellett nemcsak a bűaügyekben — a legapróbbakat kivéve — de a polgári ügyek egy egész tetemes részében a bíróval együtt esküdtszékek ítélnek. Nem a kis juryről beszélek, a mely a county-court mellett alkalmazható, mert ezt ritkán veszik igénybe, hanem a nagyobb czivilis ügyeknek igen tetemes részében a jogtudó bíró esküdtszékkel együtt ítél. Ez nem a tiszta egyes bírói rendszer, mely az úgynevezett chancery esetekben a nagyobb ügyekben is meg van. Mindent egy nevetve tehát még sem lehet a múlt igazságligyi kormányokat, köztük a legközelebbit is, azzal vádolni, hogy e tekintetben helytelen úton jártunk volna. Különösen nem lehet vádolni azzal, hogy eltértünk volna attól, a mit a gyakorlat és a tapasztalat a kontinen-