Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-412

38 412. országos ülés 1895. január 21-én, hétfőn. értések ellen nézeteit más alkalommal kifejteni. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbalon, Sierbán Miklós leül.) Kun Miklós: A szászokkal paktálnak, ezt meg nem hagyják beszélni! (Zaj.) Bartók Lajos jegyző: Asbóth János! Asbóth János: Engedje meg a t. ház, . . . (Zaj. Halljuk! Hattyúk!) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meg­hallgatni ! Asbóth János: Engedje meg nekem a t. ház, és engedje meg Darányi Ignácz t. kép­viselőtársam, hogy múltkori érdekes revelaczióihoz egy pár megjegyzést fűzzek a helyzet tisztázására és a t. képviselő úr által is olyan melegen és őszintén Óhajtott fúzió érdekében. Igyekezni fogok, minthogy a t. ház figyelme e pillanatban ki van merítve, észrevételeimet a lehető leg­rövidebbre szorítani. Az tűnt ki azon érdekes közlésekből, me­lyekkel t. képviselőtársunk szolgált, azokról az értekezletekről, melyeket a horvát bán azon ki­tűnő férfiakkal tartott, kik a szabadelvűpárt nevében vele értekeztek, hogy a horvát bán missziója meg­hiúsult és hajótörést szenvedett, tulaj donképen egé­szen a horvát bán hibájából, hogy a horvát bán olyan túlzó követelésekkel lépett fel, melyeket azon kitűnő férfiak a szabadelvű párt részéről elfogadhatók­nak nem találtak. A t. képviselő úr elő is adta itt azokat az okokat, melyeknél fogva a szabad­elvű párt részéről ők el nem fogadhatóknak tartották azon föltételeket. Én azt hiszem, hogy nem egészen a horvát bán saját hibájából szen­vedett hajótörést a horvát bán missziója, és a nélkül, hogy én a magam értesüléseire hivat­kozni akarnék, mert arra szűkség nincs, hivat­kozhatom közismerettí tényekre s nevezetesen arra a felfogásra, melyet talán az én igen t. kép viselotársam és barátom Darányi Ignácz is ismerni fog, mely azt mondta: oh igen, fúzió, persze hogy fúzió, mi is a fúziót akarjuk, de hiszen nem rajtunk múlik az egyesülés. A sza­badelvű párt kapui nyitva vannak, oda bejöhet mindenki, a ki velünk együtt akar működni, és a mi politikánkat elfogadja. A nélkül tehát, hogy saját értesüléseimre akarnék hivatkozni, azt hiszem, hogy ez önmagában elegendő volt arra, hogy a horvát bán missziója hajótörést szenved­jen, mert ha a horvát bán államférfi, a mint hogy az, és ha ő misszióját komolyan vette, a mint •— meg vagyok győződve, ko­molyan vette, ez elegendő arra. hogy ő misszió járói lemondjon. (Igaz! Úgy van! baloldalon.) Én nem akarom mondani, mert az udva­riasság ellen vétenék, hogy ezen formula semmi egyéb, mint hipokrizis, és nincs benne semmi jóhiszeműség, de merem mondani, hogy ez a formula alapos és gyökeres félreértése annak, a miről szó van, vagy egészen másról folyik a beszéd, mint a miről szó lehet. Hiszen mi tudjuk azt, és tudtuk azelőtt is, hogy a t. sza­badelvű párt kapui tárva vannak a bűnbánó Magdolnák számára, (Derültség a baloldalon.) és hogy azokat szívesen visszaölelik az üdvnek kebelére. De sem gróf Apponyi Albert és az ő pártja, sem az a párt, melyhez nekem szerencsém van tartozni, . . (Felkiáltások a jobb' oldalon: Melyik?) Gr. Batthyány Tivadar: Azok, a kiket mindig hívogatnak vissza! (Élénk derültség és taps a baloldalon.) Asbóth János: ... mi nem érezzük magunkat egyikünk sem bűnbánó Magdolnának, mi semmi szükségét nem érezzük a bűnbocsánat­nak. Midőn mi a szabadelvű pártból sajnálatunkra és nem könnyű szívvel kiléptünk, akkor ezt tettük azért, mert éreztük, hogy ezt parancsolja nekünk hazafias kötelességünk és meggyőző­désünk. Mi kiléptünk azért, mert mi már akkor előre láttuk minden következményét annak a politikának, mely az 1892. évi november hó 10-iki értekezleten proklamáltatok a szabadelvű párt nagy részének meglepetésére, hogy ne mondjam, konsternácziójára. (Halljuk! Halljuk!) Mi előre láttuk azon következményeket már akkor, mely következmények abból állanak, hogy dekomponálva vannak a pártok, tehetet­lenné van téve a parlament, megingott a szük­séges harmónia a törvényhozás különböző fak­torai között, és a legnagyobb, hogy a dekom­poziczió elé vitte e politika magát a magyar nemzetet, a nemzetiségi mozgalmak hallatlan fokozása és a vallásháború által. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy lehet már most igazi szán­dékkal vagyis jobban — mert a szándék tisztaságát kétségbe vonni nem akarom — a dol­gok komoly mérlegelésével kívánni, hogy mi, a kik ezen következményeket előre láttuk, ma, midőn ezek tényleg be is állottak, ma karoljuk fel ezt a politikát és ma akarjunk annak végre­hajtásához segédkezet nyújtani. Arra invitálnak minket a t. urak, hogy segítsük azt végrehaj­tani mi, a kik mindannyian meg vagyunk győ­ződve arról, a mit gróf Apponyi Albert kép­viselő úr tegnapelőtt mondott, hogy ez a poli­tika azért, mert nélkülözi a tárgyi és a poli­tikai előfeltételeket, melyeknek legfőbbike a népnek érzülete, nem lesz végrehajtható, és a kik mindannyian egyetértünk t. képviselőtár­sunkkal abban, hogy önök maguk fogják kérni a prolongácziót. (Helyeslés a baloldalon.) Az is csak a szavakkal való játék, t. kép­viselő úr, midőn azt méltóztatik mondani, hogy ha az egyesülés akadályának dologi okai megszűn­tek, személyes akadályokkal nem fogunk talál­kozni. Mert hiszen, t. képviselőház, az egyesű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom