Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

428. országos iiléi 1895. február 11-én, hétfőn. 433 kerüljenek. Meg kell engedni, hogy az emberek a magasabb fórumon is keressék az igazságot. Ha a kúrián hátralék van, lehet azon segíteni csak szabaduljon meg az ország jogászvilága azon pedáns, számbeli formaságtól, melyhez ma ragaszkodik. Nem értem, miért volna az igazság jobban biztosítva azzal, ha a hármas tanácsban hozott első fokú ítéletek fölött a tábla ötös, a kúria hetes tanácsban ítél? A magyar igazságszolgáltatás fejlődési rendjénél fogva, akkor, midőn a bírók egyszerű nemes emberek voltak, s mintegy esküdtszék működtek, volt annak értelme, hogy három nemes ember ítéletét öt, ötét pedig hét nemes ember bírálja felül, mert ott a műveltség általános színvonalánál fogva, és a jogi képzettség csekély fejlettsége mellett nem voltak meg a garancziák a tudásban és a tapasztalatban, keresték tehát a számban. Ázt kérdem minden józanul gondolkozó embertől, mikép fér meg a mai czivilizáczióval az, hogy az igazság biztosítéka ne a bíró múltjában, tudásában, egyéniségében legyen, hanem az ötös vagy a hetes számban? Hisz a kúria összes hátralékai rögtön feldolgozhatók volnának, ha a hetes tanácsok helyéhe ötös tanácsok lépnének. Hiszen minden társas bíróságnál a referens előadása fa döntő, és igen kevés felebbviteli tanács alkottatik meg úgy, hogy a i*eferenstől feldolgozott percsomó kivonata alapján a tanács megváltoztatná a referens véleményét, s ha a változtatás szüksége mégis fenforog, az épúgy megtörténhetik ötös, mint hetes tanácsban. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mily vesztegetése a szellemi erőknek, hogy hét magas képzettségű, hosszá bírói múlttal biró egyén üljön oda egy per elintézésére. A jogvédelemmel és igazságszolgáltatással foglalkozó urak ezen mosolyognak. Ha Kínában volna ily fal, mely a numerusra fekteti az igazságszolgáltatást, és ott mosolyognának azon, a ki azt a falat le akarná dönteni, azt érteném. De nem értem Európában, hol az egyéni képzettségen és becsületességen kell nyugodnia az igazságszolgáltatásnak. Ha Angliában a legmagasabb fórumok hármas tanácsban és egyes bírósági rendszer mellett is tudnak igazságot szolgáltatni, lígy. hogy az ország a legmagasabb bírói karra nemcsak tisztelettel, de csodálattal néz: miért ne volna ez lehetséges Magyarországon? Csak ki kell bontakozni a megszokott bilincsekből. Igaza van a miniszter urnak, 85 kúriai bíró már nagy szám, és ha a kúrián a tanácsok számát szaporítják, honnan venné azokat a magasabb erőket, és azokat nem lehet megint a királyi táblák köréből akkora nagy mértékben elvonni. Ez teljesen áll; egy nemzet a maga igazságszolgálKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXII. KÖTBT, tatásában nemcsak a modern kívánalmaknak megfelelően, hanem a saját maga szellemi erőinek megfelelően kell, hogy berendezkedjék. Egy nemzet, melynek igazságügyminisztere elismeri, hogy a kúriai bírák létszámát nem lehet nagyban szaporítani, mert az erre szükséges elemek hiányoznak, vagy ha igénybe vétetnek másutt, ürt fognak hagyni maguk után, az a nemzet igen okosan teszi, ha a maga legfelsőbb igazságszolgáltatásában a hetes tanácsokban való ítélkezést megszünteti, és például az ötös tanács rendszerét hozza be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben az esetben a hátralékok feldolgozhatók lesznek, és nem akként lesz segítve a dolgon, a mint arra most egy pár év óta az igazságügyi politika törekszik, hogy az ügyeket nem engedi a kúriához felebbezni, csakhogy a kúrián ne szaporodjanak a hátralékok. Ám felebbeznek az emberek, hogy hitük és bizalmuk a magyar igazságszolgáltatáshoz ne találjon oly hamar korlátra ; de a bíróságok funkcziójukban a hetes tanács által ne legyenek korlátolva. Ez nézetem, ezt szükségesnek tartottam egyszer kimondani, mert fel kell hívni a közvélemény ítéletét, hogy foglalkozzék ezen kérdéssel, s szüntesse meg azt a visszásságot, a mely ma fennáll. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? Szilágyi Dezső képviselő úr kivan szólni. Szilágyi Dezső: T. ház! Előttem szólt t. képviselő úr az eddigi igazságügyi kormány eljárására is czélzott, s azt mondotta, hogy nem akként kell törekedni arra, hogy a hátralékok a kúrián megszüntettessenek, a mint az eddig történt, és nem helyes az az elv, mely eddig a torvényhozást vezette, hogy szoríttassák meg a kúriához felebbezhető ügyek száma. Azt is említette a képviselő úr, hogy kinai eljárás az, arra súlyt fektetni, hogy az elsőbíróságnál hármas tanácsban elintézett ügyek a táblánál ötös, a kúriánál hetes tanácsok elé jussanak. Midőn a képviselő úr kinai dolgokról beszél, aligha nem o mondott ahhoz hasonló dolgot. Éu nem tudom, hogy van ez Kínában, ő talán jártasabb annak igazságszolgáltatásában, (Derültség jobb felől) de azt tudom, hogy sehol a művelt világon nincsen az, a mire ő nagy bátran hivatkozik, hogy minden apró ügy felvitetnék a legfelsőbb bírósághoz. Tehát kellő alap nélkül méltóztatott beszélni, mert állításának egészen az ellenkezője áll. Például Angliára hivatkozott, de a képviselő úr, úgy látszik, nem ismeri Anglia bírói szervezetét. (Halljuk!) Egy példával mindjárt meg fogom világítani. Képviselőtársam ugyanis nincs tisztában az iránt, hogy Angliában a felébb-