Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

432 428. országos ölés 1895. február 11-én, hétfőn. Megnyugvással fogadnám a t. miniszter úrnak azt a kijelentését, a mely szerint ezen ügyben vizsgálatot rendelt el, és annak eredményéhez képest fog erélyesen és szigorúan eljárni. Mondom, ezt csak örömmel fogadtam volna, de nem fogadhatom örömmel azért, mert ott, a hol két év óta az egész közvéleményben, az egész hii lapirodalomban annyi, senki által meg nem czáfolt és hivatalos okmányokkal igazolt adat merült fel, mint a szóban forgó úr felől, ott valóban kár vizsgálatot indítani és az elhúzással hasonló eseteket lehetővé tenni. Hiszen a t. igazságügy miniszter úr bizonynyal fog emlékezni, talán még államtitkár-korából, arra az esetre, hogy valakit tiz napig nem bocsátottak szabadon, holott pedig szabadlábra kellett volna őt helyezni. És a kik ebben az ügyben mulasztást követtek el, azok ellen vizsgálat rendeltetett el. Az illető elnök úr védelmében arra utalt, hogy a törvényszéki bíró okozta a bujt, de a vádat fenn nem tartották, mert a törvényszéki bírónak ezt bizonyítani nem lehetett, a nagyságos elnök úr ellen pedig bizonyítani nem akartak! Nézetem szeriut az ilyen eset elégséges arra. hogy minden további vizsgálat elrendelése nélkül az ilyen férfiú a nem helyesen betöltött állástól eltávolíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! A volt igazságügy miniszter úrnak azon kijelentése, mely szerint ő a nyilvános élet embere, egyáltalában és semmi körülmények közt sem követelheti, hogy neki minden cselekménye, minden véleménye az egyedül helyes és jó, feljogosít engem annak kijelentésére, hogy ezen nézetét a volt igazságügyminiszter úr épen a kúriai hátralékoknak tavalyi tárgyalása alkalmával itt nem érvényesítette. Mert ő épen ellenkezőleg azt vitatta, hogy az ő álláspontja, — tudniillik az egy tanácscsal való szaporítás, — az egyedül helyes és gyakorlati, mely a restancziák megszüntetésére vezet, és ime, az élet annyira megczáfolta ezt, hogy a restancziák még szaporodtak. Igaz ugyan, hogy ő ezen hátralékok apadását a sommás eljárás életbeléptetése után néhány évre helyezte kilátásba. De én kérem az igazságügyminiszter urat, ne méltóztassék e néhány évre várni, mert^ ezalatt minden évben a tízezret meghaladó ügy kerül elintézésre a kúriához, négy-öt év alatt tehát 40—50.000 félnek kell éveken át a per elintézésére várni csak azért, mert kilátásba van helyezve a sommás eljárás jó eredménye! Ez azokra nézve, a kik perben állnak, nagyon sovány vigasztalás! Én tehát ismételve kérem az igazságügyminiszter urat, oldja meg a kérdés nehézségét bátran és alaposan azzal, hogy felemeli a kúriai bírák létszámát, addig is, a mig megérjük a sommás eljárás jó eredményét, a min az eddigi háromhavi gyakorlat után jogosan kételkedhetünk. Én ennél a tételnél kötelességemnek tartottam az igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni a kúriai bírák szaporítására. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Kétségtelen, s mint nagy bajt konstatálom magam is, hogy a királyi kúria resíancziái az utóbbi években nagy mérvben felszaporodtak, és épen ennek lett a következménye, hogy a kúriai bírák létszáma egy egész tanácsosa], beleértve a tanácselnököt, szaporíttatott. De itt, t. ház, egy nagy igazságügyi politikai szempontot figyelemben kell tartani, a mely az, hogy egy ország legfőbb bíráinak a száma a végtelenségig, a jogegység szempontjából, nem szaporítható. Most már 85 körül van a kúriai bírák létszáma, már ez is abnormális mennyiség egy legfőbb bíróságnál, és ezt tovább szaporítani lehetetlennek tartom, nemcsak azért, mondom, mert a jogegységet veszélyeztetné, de mert ezen ország nincsen abban a helyzetben, hogy 85 legfőbb bíróhoz képzett, qualifikált embert kiállítson. Nem fogadhatom el, s nem mehetek tehát arra a térre, hogy a kúriai bírák száma újból szaporíttassék. Azonban biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a kúriai restancziák nem néhány év múlva, hanem az 1896. év végéig meg fognak szűnni, épen a nem helyesnek talált sommás eljárás következtében, az ott keresztűlvitt felebbviteli rendszer folytán. Méltóztassék ezt a most már nem hosszú időt bevárni, és biztosíthatom, hogy a kúriának akkorra restancziái nem lesznek. A második kérdésre nézve, melyre szintén nyilatkozatot vár tőlem t. képviselőtársam, kijelenthetem, hogy én azt, hogy ilyenféle panaszok ide a parlament elé ne hozassanak, nem mondottam; én elismerem, hogy igenis, , itt érvényesíthetők. Álláspontom csak az, hogy óhajtottam volna, hogy ne ilyen éles vádló alakban hozassák ide olyan ember ellen, a ki itt nem védekezhetik. Egyébként az elmondottakat nem ismétlem. (Helyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor : T. ház ! ^ Az igazságügyi politikának legkényesebb pontjához érkezett a t. ház, midőn a kúria bíráskodásáról és az ott felgyűlt hátralékokról van szó. Az igazságszolgáltatás menetének szolgálatára nagyon helytelen mód az, hogy akkor, midőn a kúria nem bir a hátralékokkal, igazságügyi politikánk minden törekvését arra fordítsa, hogy a perek az alsó fórumban agyonüttessenek, s így a kúriára ne