Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

428 428. országos ölés 1895. február 11-én, hétfőn. Polónyi Géza: Én, t, ház, a központ igazgatás személyes kiadásainál már indokoltam álláspontomat úgy az általános igazságszolgáltatási elvek, mint a bizalom kérdése szempontjából. Ha most a dologi kiadásoknál még egyszer szót kérlem, t. ház, úgy erre kötelezettnek érzem magam azon három okból, a melyet a t. miniszter úr a vita befejezése után szíves volt felhozni azokra vonatkozólag, a mik tekintetében hozzá kérdések intéztettek. T. képviselőház! Nagyon röviden szándékozom idejöket igénybe venni, e három igen fontos és lényeges kérdésben. Az első kérdés, a mivel foglalkoznom kell, és a mi engem arra ösztönöz, hogy a t. igazságügyminiszter úr iránt táplált bizalmatlanságomat jelentékeny mértékben fokozzam, azon nyilatkozat, a melyet az uralkodó család bázasságjogára vonatkozólag kaptunk a t. miniszter úrtól. A t. miniszter úr egyszerűen azt mondja, hogy az uralkodó család házasságjogára vonatkozólag (Halljuk! Halljuk!) ő talált egy törvényjavaslatot, de arra vonatkozólag állást még nem foglalt. Hát, t. ház, legyenek oly kegyesek nekem a világon egy parlamentet mutatni, a mely nemcsak ilyen kardinális kérdésben, — mint a hogy az uralkodó család házasságjoga, mint eminenter kimagasló közjogi kérdés, nagyfontosságú, — de még csekélyebb jelentőségű adminisztratív kérdésekben is, megelégedjék azzal, hogy a miniszter úr. . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Minden parlament megelégszik! Polónyi Géza: ... egyszerűen azt mondja: ebben a kérdésben én állást még nem foglaltam. Hát ez nagyon szép kormányzati elv, t. ház, és ilyen elvek mellett a parlamenti felelősségnek nagy és nehéz terhét igen könnyű elviselni, és ilyen elvek mellett lehet hosszúéletű kormányzatot is folytatni, csak többség kell hozzá, a mely az ilyen természetű nyilatkozatokat tudomásul veszi. Ez a nyilatkozat, t. ház, engem nemcsak az alkotmányjog és a parlamentáris felelősség szempontjából, hanem más okból is érdekel. Én, méltóztassék nekem megengedni, a t. miniszter úrtól kissé több pietétikus érzelmet, több kegyeletet vártam volna az ő elődje iránt. (Derültség jobbfelől.) Vártam volna, t. ház, hogy azt a feladatot, a mit neki nem sikerűit végrehajtania, a t. miniszter úr, mint legitim jogutód, legalább kötelező Ígéret alakjában magára nézve elfogadja. Én Őszintén megvallom, t. képviselőház, hogy egy olyan nyilatkozat után, midőn egy miniszter úr ide áll elibénk és azt mondja, hogy én munkatársa voltam az előbbi miniszternek, részt vettem alkotásaiban, és midőn ide ülök ebbe a székbe, ez az országnak is garancziáúl szolgál, mert csak működésemet folytatom és a saját elveimet valósítom meg: egy ilyen nyilatkozat után, t. képviselőház, midőn attól a férfitől, a ki politikai felelősséggel járó államtitkári állást töltött be az igazságügyminíszteriumban, azt hallom, hogy ő ebben a kérdésben állást még nem foglalt, de törvényjavaslatot a minisztériumban talált: a ki, t. ház, ezt megérti, a ki ezt a parlamentáris fogalmakkal magának megmagyarázni tudja, annak_ gratulálok. Önöknek volt egy államtitkáruk, a ki csinált egy torvényjavaslatot, de abban állást nem foglalt; önöknek van egy igazságügyminiszterük, a ki a volt igazságügyminiszternek elveit valósítja meg, mint annak volt munkatársa, de a törvényjavaslat tekintetében állást még ma sem foglalt, midőn már miniszterré lett. Én szívesen veszem azt, t. ház, ha valaki őszintén és nyíltan azt mondja: ezek kényes természetű kérdések, nekem nehéz ezekben állást foglalnom. Ezt szívesebben veszem, mint a bujkálásnak azt a nemét, hogy ilyen fontos kérdésben azzal álljon elé a miniszter a házban, hogy abban még állást nem foglalt. Én többször fogok alkalmat szolgáltatni a t. miniszter úrnak, hogy állást foglalhasson, és méltóztassék nekem ezt elhinni, hogy ha nem a magam erejéből volnék azon a meggyőződésen, hogy közjogunk és alkotmányjogunk szempontjából ez egy kardinális és nagyon sürgős kérdés, úgy megerősítene engem ezen tudatomban az, hogy egy oly tekintély, mint Szilágyi Dezső t. képviselő úr, a t. igazságügyminiszter úr volt elődje, ezt a kérdést maga is helyesnek és törvénybe felveendőnek és beiktatandónak tartotta. Én, t. ház, mint a kinek ilyen klasszikus, a legközelebbi időben szerepelt tanú áll rendelkezésemre, ezzel az autoritással kezemben, mint fegyverrel, ismételten és ismételten fogom sürgetni a t. miniszter urat arra, hogy állást foglalni kegyeskedjék, és bennünket a parlamentáris felelősség szempontjából álláspontjának mikéntje iránt tájékozni szíveskedjék. Nem teszek ma e tekintetben konkrét indítványt; mert parlamentáris viszonyaink és a pártviszonyok szemmeltartásával igen természetes, hogy ennek sorsa iránt előzetesen is tisztában lehetek. Pedig, t. ház, én a parlamentáris felelősségnek nagy elvénél fogva, mely szerint a miniszter úr politikai álláspontját jelezni tartozik, — mert nem azért felel a t. miniszter úr, hogy jól dirigálja-e az organizmust odabenn, hanem, hogy politikája, és egyáltalában az igazságszolgáltatás adminisztráczíójának iránya milyen, — ebből a szempontból nem akarok alkalmat szolgáltatni a magyar törvényhozásnak