Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-428

428. országos ülés 1895. február 11-én, Iiétföji. 423 azután hozhatott volna, a mint kellett volna is, hogy hozzon, az egységes jog alkalmazását biztosító határozatot? És, t. ház, ha azon statisztikai adat, hogy a jogegységhez a királyi kúria a. deczentralizáezió óta aránylag kevesebb elvi jelentőségű határozattal járult, illetőleg volt igénybe véve, mint a deczentralizáezió előtt, ezen eredményt tűnteti is fel, ezen eredményből abszolúte nem lehet azt következtetni, hogy a tizenegy helyre szétszórt királyi táblának intézkedései és határozatai mindezekben a jogegység felé konkludálnak; legfelebb arra lehet következtetni, hogy ezen tizenegy királyi táblának jogszolgáltatása körében felmerülő különböző jogkérdések nem lettek oly irányban és olyképen felfogva, hogy azok elvi jelentőségű határozatokat, elvi jelentőségű kérdéseknek eldöntését képeznék, és így nem lettek, mint különböző elvi jelentőségű határozatoknak eldöntései azután a királyi kúria elé terjesztve. Á táblák deezentraíizácziójára vonatkozólag Jellinek Arthur t. képviselőtársam még azon indokok mellett, melyeket a t. miniszter ár és a t. előadó úr felhoztak, egy külön indokot hozott fel, még pedig az én abbeli érvelésemmel szemben, hogy a sommás eljárás reformja nem kívánta meg a táblák deczentralizáczióját. És itt, az igen t. képviselő úr szükségesnek tartotta, hogy a sommás eljárás jogorvoslati rendszerét az én figyelmembe ajánlva, egyúttal levonja azt a konklúziót, hogy én azt félreismertem. T. ház! A sommás eljárás reformjának feladata a szóbeliség érvényesítése volt; a szóbeliség jelentősége a közvetlenségben áll, a közvetlenség pedig a felek nyilatkozatainak, a felek által produkált bizonyítékoknak közvetlen élőszóval a bíró elé tárásában áll. Már most én nem állítom azt, hogy az igen t. képviselő úr a sommás eljárás reformjára vonatkozó jogorvoslati rendszert, vagy a szóbeliség intenczióit és feladatát nem ismeri; én egyszerűen hivatkozom a sommás eljárás reformjában feltalálható törvényes intézkedésre, a mely szerint a királyi táblákhoz csupán felülvizsgálati kérelemnek van helye, a mely szerint a felülvizsgálati eljárás ötszáz forinton aluli ügyekben tartozik csupán a királyi táblához, ötszáz forinton felüli ügyekben pedig a királyi kúriához. Figyelmébe ajánlom, hogy a felülvizsgálati eljárás során a következő ügyvédi képviselet van törvénybe iktatva ; figyelmébe ajánlom, hogy a felülvizsgálati eljárás során, ha a felek ügyvédi képviselet nélkül jelentek meg, akkor meg sem jelenteknek tekintetnek; figyelmébe ajánlom, hogy a felülvizsgálati kérelemben, már magában az iratban ki kell jelenteni, hogy milyen alapoa, és az ítéletnek mily módon való megváltoztatását kérik ; hogy az ellenfél a felülvizsgálati kérelemre még a tárgyalás előtt válasziratot adhat be; hogy a felülvizsgálati eljárás során csupán a felebbezési bíróság, tehát a királyi törvényszék ítéletében megállapított tényállás az irányadó, és hogy az ítéletben megállapított tényállás csak akkor irányadó, hogyha az ítéletben valamely jogszabály megsértéséről van szó, és ha e részben is a bizonyítékot nem lehet produkálni; erre nézve is a bizonyítékot egyedül a felebbezési bíróság jegyzőkönyve és a felebbezési bíróság jegyzökönyvének mellékletei szolgáltatják. És figyelmébe ajánlom egyáltalán igen t. képviselőtársamnak azt, hogy az egész felülvizsgálati kérelem a ténykérdések megvitatására nem terjedhet ki, csupán a jogkérdésnek szempontjából, hogy ha valamely anyagi jogszabály lett megsértve, vagy hogy ha az úgynevezett semmiségi esetek forognak fenn. Már most azt kérdem, hogy a szóbeliségnek feladata, a szóbeliségnek az a jelentősége, a mely a közvetlenségben áll. minő tekintetben s mily irányban van a felülvizsgálati kérelemnél és a felülvizsgálati eljárásnál megvalósítva? Abban-e, hogy a királyi tábláknál az a két ügyvéd előadhatja ugyanazt, a mit az ő írásában már megelőzőleg kifejtett ? Mert, engedelmet kérek, a törvény iraperative mondja, hogy egyebet nem lehet állítani ott, mint a mi a fölülvizsgálati kérelemben vagy válasziratban felhozatott. Ez alapon, azt hiszem, hogy az, a ki a szóbeliségnek valódi feladatával tisztában van, azzal, hogy a bíró nemcsak a papirosra vetett, és a jegyzőkönyvekből kitűnő bizonyítékok mérlegelésével, hanem a felek közvetlen kihallgatása, a tanuknak és szakértőknek közvetlen meghallgatása által nyert, úgyszólván, lélektani meggyőződése alapján hozza ítéletét, az ezt a felülvizsgálati eljárásban sehol megvalósítva nem látja. Mert azután, hogy a bírói meggyőződésnek megkönnyítésére vezetne az, hogy az egyiket jobb, a másikat esetleg kevésbé jó ügyvéd fogja védeni, hogy ha a táblai tanács előtt a felek ügyét az egyik talán ékesebben szólólag, nagyobb hangsúlyozással, a másik kisebb aplombe-bal fogja előadni, hogy abból a közvetlen, és úgyszólván a lélektani meggyőződést honnan fogja meríteni, azt én legalább a sommás eljárás reformjára vonatkozó törvénynek ide vonatkozó intézkedésében feltalálni nem tudom. De, bocsánatot kérek, mivel a sommás eljárás alá tartozó úgynevezett nagyobb perekben, az ötszáz forinton felüli ügyekben a felülvizsgálati eljárás is már a királyi kúria hatáskörébe tartozik, azt hiszem, a királyi tábláknak deczentralizácziója már ezen egy okból is, mert ezen perekre a deczentralizáezió érvénynyel, hatáíylyal amúgy sem bir, érvül fel nem hozható. Én tehát, t. ház, a magam részéről a som-