Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. 413 ról szóló törvényjavaslatot, most pedig azt mondom, hogy mégis nagyon sürgősen, illetőleg elhamarkodva nyújtatott be. A másik vád, a melyet ellenem emel, az, hogy én a polgári házasság hívének vallottam magamat, de kerülő iiton elkövettem mindent, hogy megbuktassam. (Igaz! Úgy van! jobbról.) Mindkét vád elég súlyos arra, hogy egy politikai integritására valamit adó férfiú (Zajos derültség jobbról.) azt kellő értékére redukálja. Ha valaki sürgeti egy törvényjavaslat benyújtását, mint a hogy én sürgettem, az talán sohasem fogja azt jelenteni, a mit a t. volt igazságügyminiszter úr abból magyaráz, hogy az egyúttal annyit is jelent, hogy a szakkörök mellőzésével szerkesztessék meg ez a javaslat és hogy benyújtassék a képviselőházhoz és kifejlődjék ezen nagy, kardinális törvényjavaslat felett az igazságügyi vita, mielőtt maga a törvényjavaslat s annak indokolása ki lenne nyomtatva. (Igaz! Úgy van I a szélső baloldalon.) E közt két lényeges különbség van, és ha valaki játékot űz, úgy ez játék azokkal az Ígéretekkel és a törvénybe lefektetett elvekkel. Hogy azok a törvényjavaslatok megfelelő szakbírálat alá bocsáttassanak, ez ellen a felfogás ellen nem én, hanem a t. képviselő úr vétett miniszter korában. A másik dolog az, hogy én kerülő úton akartam ennek a törvényjavaslatnak megbuktatását előidézni. Nem akarok hosszadalmas lenni, de én sohasem szerződtem e képviselőházban sem Szilágyi Dezső, sem bármely más miniszter mamelnkjának, (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) én elvek szolgálatában állok, de sohasem mondottam le, sohasem fogok lemondani, bármely elv alapján áll az a törvényjavaslat, a konkrét javaslat bírálatáról, és ha azt helytelennek tartom, annak megfelelő módosítását mindig követelni fogom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mi volt ez a dolog, t. ház? Nem volt-e nekem igazam a törvényjavaslat hiányai tekintetében az uralkodó család házasságjogára vonatkozólag? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem igérte-e meg a miniszter úr ennek pótlását? (Igás! Úgy ván! a szélső baloldalon.) és nem fogadta-e el a volt igazságügyminiszter úr a horvát kérdésre vonatkozólag velem egyetértőleg szövegezve újólag azt az álláspontot, a melyet diffikultáltam ? Es a helyett, hogy köszönettel tartoznék, .... (Élénk derültség jőbbfdöl.) Én azonfelül diffikultáltam abban a törvényjavaslatban azon szakaszokat, a melyekről a gyakorlati élet bizonyltja, hogy a felekezeti béke megzavarására vezettek és a kormány kénytelen ma már az önök utódjaként a paczifikáczió jelszavával előállani és azokf-t a botlásokat, a melyeket elhamarkodott törvényhozási munkájukkal előidéztek, jóvá tenni. (Úgy van! Úgy van! balfelol.) Erről az egész szerepről, melyre a miniszter úr vállalkozott, egy rövid példa jut eszembe. A Dunaparton sétáltam egy ízben, és ott találkoztam egy félrevezetett kapanual. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez a kappan csibéket vezetett, de volt köztük egy kacsafiók. Mikor a Dunapartra értek, a kacsafiók neki szaladt a Dunának, belement és akkor az én kappanom ott maradt a Dunaparton, rettenetesen toporzékolt, berzenkedett s szórta a földet előre és hátra. így látom én, hogy a t. miniszter úrnak kacsafiókja beült a Dunába és a korona bizalménak áthidalhatatlan akadálya lehetetlenné téve a kappan kíséretét, ez mérgében dühöng, toporzékol, berzenkedik s rugdosta a földet előre és hátra. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezt tudomásul veszem, azzal a lelki megnyugvással, hogy ily vádakkal senkinek politikai karrierjét kompromittálni még az elnöknek sem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Mérey Lajos képviselő úr kivan személyes kérdésben szólani. Mérey Lajos: T. ház! Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter úr az én szavaimat félremagyarázta; félremagyarázta annyiban, a mennyiben én nem azt állítottam, hogy ő az igazságügyminiszteriumról szóló jelentésnek beterjesztését megígérte s e szerint igéretét megszegte ; hanem csupán nzt mondottam, hogy ha más minisztériumok arra képesek és kötelességüknek tartják minden évben működésükről jelentést adni, úgy megérdemli ezt a magyar igazságszolgáltatás a magyar igazságügyminisztertől is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik, a mit t. képviselőtárfíam félreértett, vonatkozott a kinevezésekre, a mennyiben ő azt mondotta, hogy az általa kinevezett 721. rangsorú bíró oly kitűnő férfi volt, hogy azt rendkívül nagy nyereségnek tartja. Szilágyi Dezső: Hogy hívják? Mérey Lajos: Nem tudom, nem ismerem, hogy kicsoda. De t. képviselőtársam őt kiemelte, én tehát elfogadom, hogy ez való, s csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ha egészen a 721. számig kellett elmenni vele, míg egy ily kitűnő férfit talál, azt a 720-at nagyon rosszul választották meg. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A volt igazságügyminiszter úr felszólalásában hangsúlyozta azt is, hogy a kinevezéseknél nem szokott fontoskodó ügyvédek szavára hallgatni. Nehogy bárki, egy pillanatig is azon hiedelemben legyen, hogy én ügyvéd létemre fontoskodni szoktam, s még kevésbbé tőle valaha,