Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

414 427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. életemben bármit is kértem, tudomására hozom a t. háznak, hogy nem volt szerencsém az igazságügyminiszter úrnál tisztelegni soha. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Szólásra senki nincs felírva. Szilágyi Dezső: T. ház ! (Felkiáltások: Ág interpellácziók következnek/ Zaj) Elnök: Személyes kérdésben kíván szólni? (Zaj.) Szilágyi Dezső: Nem személyes kérdésben kérek szót, banem még rövid idő lévén hátra, mint rendes sorrendben következő felírt szónok óhajtok nyilatkozni. (Felkiáltások a baloldalon: Interpellációk vannak kitűzve!) Én röviden fogom elvégezni, s csak azt kell kijelentenem, hogy részemről ebben a vitában csak személyes megtámadásokra — azok közül se mindegyikre — akartam és akarok válaszolni. Lesz alkalom még máskor a többire is kiterjeszkedni. Két dolgot kell, hogy jelen beszédemben kiemeljek. Mérey Lajos képviselő ár azt mondja, hogy rosszul választottam meg azt 700-at ki az illető kinevezettet megelőzte. A képviselő úr tudja, hogy azok a megelőzők az én propozicziómra neveztettek ki ? Figyelmeztetem a t. képviselő urat arra is, hogy azok, vagy legalább legnagyobb részök nem az én javaslatomra neveztettek ki, valamint arra is, hogy valaki alkalmas lehet törvényszéki bírónak, de nem alkalmas táblai bírónak. Másodszor arra is felhívom a figyelmét, hogy bírót előmozdítani csak saját beleegyezésével lehet, és velem többször történt meg, hogy igen érdemes embereket, kik soron voltak, rá kellett beszélnem, hogy egy előmozdítást elfogadjanak. Ennélfogva nem kell azt hinni, hogy ha érdemes emberek előbb voltak sorban, hogy azok mellőztettek. A mi pedig a kinevezés körüli eljárás többi részét illeti, a képviselő úr arra nézve nem tett észrevételt. Én nem mondtam, hogy a képviselő úr kérelemmel nálam volt, azt sem mondtam, hogy a képviselő úr fontoskodni akart bírói előmozdítási ajánlatokkal, de azt mondtam, és ezt vegyék magokra azok, a kiket illet, hogy én sem befolyásos uraknak, sem fontoskodó ügyvédeknek ilynemű" ajánlatait többre nem méltattam, mint a mit azok valódi érdemük szerint értek, és ezt ajánlom mindenkinek követés végett. A mi pedig Polónyi Géza képviselő urat illeti, (Halljuk! Halljuk!) ő szíves volt többféle megtámadással illetni, de én ezeket mind rábízom a ház Ítéletére, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) de egyetlenegy fordulatot, mely az ő polgári házasság körüli eljárásának a 'egújabbika, nem mellőzhetek. Eddig a t. képviselő úr úgy akart szerepelni, mint a ki rendkívül pártolja a polgári házasság létrejöttét és állítom újra, hogy mindent megtett a bizottságban és a házban, hogy annak létrejöttét meggátolja. Most pedig a t. képviselő vír előáll és azt mondja, hogy ő elismerést és köszönetet érdemel a polgári házasság létrejötte körüli működésért és érdemeiért. Azért tudniillik, hogy azzal kapcsolatba akart hozni mindent, a mi azt csak meggátolhatta. Én a képviselő urat ebben a boldog illúzióban nem háborgatom, de azt az egyet mégis hiszem, hogy ha egyéb érdemekkel nem rendelkezik, mint ezzel, ezt bátran elviheti, sértetlenül elszaladhat vele, senki sem irigyli tőle és senki sem hisz benne. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Csak utánam ne szaladjon! (Nagy derültség.) Elnök: Ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Következnek az interpellócziók. Polónyi Gréza t. képviselő úr fogja megtenni az interpelláczióját. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Elnök: Méltóztassanak hely őket elfoglalni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: T. ház! Hajdúmegyében a belügyminisztérium felszólítása folytán építésrendőri szabályrendelet alkottatott. E szabályrendelet megalkotására a belügyminisztérium egy úgynevezett simlit küldött le a vármegyéhez. (Nagy zaj.) Ennek intézkedései, minthogy stereotip módon az egész országra szólólag voltak elkészítve, természetes egyes helyi viszonyokra megfelelőek nem lehettek. így a többek közt, a Hajdúmegyében évszázadok óta fennállott és tűzrendészeti szempontból épen nem kifogásolható építkezéseknek oly irányú átalakítását követelték volna meg, a melyet a megye a saját hatósága területén helyesnek nem talált. Épen ezért, mert, annak egyik szakaszát, a mely kéményekre vonatkozott, nem helyeselte, a statútumot másként alakítva át, küldötte fel a belügyminisztériumhoz. A megyének legnagyobb csodálkozására azonban a statútum ily alakjában nem hagyatott jóvá és újból is meghagyatott a megyéi ek, hogy a minisztérium által megküldött schéma szerint fogadtassák el a szabályrendelet. Ez tehát minden bővebb magyarázat nélkül maga is igazolja azt, hogy itt octroy gyakoroltatott, a mennyiben a minisztériumnak kihágási törvény értelmében joga van ugyan egy szabályrendeletet felülbírálni, de a megyének statutárius joga épen abban gyökerezik, hogy ha valamely irányban szükségét látja, alkot, ha pedig nem, nem alkot statútumot. Annak megrendelése, hogy valamely szabályrendelet alkotására hivatott törvényhatóság ebben az irányban szabályrendeletet alkosson, a statutariális jognak oly sérelme, melyről bővebben szólani nem is akarok. Már