Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

4 ] 2 *27. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. ről, és a 22. §. szintén más kinevezésről rendelkezik. A 27. §. szól azokról, a kik helyben mozdíttatnak elő magasabb állásra és ezekre, és csakis ezekre, szabja meg a kinevezés feltételeit. Az a kinevezés pedig, a melyre a képviselő úr ezéloz, nem az egy helyen való előmozdítás esete, tehát nem esik a 27. §. alá, hanem reá, vonatkozik a 22. §., mely bírói állásból egy más helyre, a királyi táblához való előmozdítást szabályozza. Egyáltalában, t. ház, részemről működésem bírálatában, igen természetesen, kedvezőt és kedvezőtlent elfogadok, mert magam is a nyilvános élet embere vagyok s egyáltalában semmi körülmények kö;t sem követelem, hogy nekem minden cselekményem, minden véleményem egyedül helyes és egyedül jó. Hanem, t. ház, a mi a kinevezéseket illeti, arra volt alkalmam többször a házban nyilatkozni és megmondom most is, hogy igenis, nem tartottam meg a sorrendet, és remélem, egyetlen egy ember, ki kötelességét tudja, azon a széken nem fogja betartani, hanem igenis, igyekeztem arra, hogy az előmozdítások tekintetében, a mennyire tőlem tellett, megszilárdítsam és megerősítsem a bírói karban azt a meggyőződést, hogy nem politikai érdemek és befolyások, nem is egyes hatalmas és befolyásos emberek pártfogása, nem is fontoskodó ügyvédeknek közbenjárása, (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) hanem az vezeti (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk.

1 Halljuk!) az igazságügyi kormányt, hogy lehető lelkiismeretességgel meggyőződést szerezvén a pályázóknak és számbavehetőknek érdemeiről és jogos igényeikről, ezen objektív szempontok után induljon. Ebben ugyan még nincsen benne az a bizonyosság, hogy mindig a leghelyesebbet el is találja, mert ezt nem is lehet elérni, — emberek vagyunk — de megvan az a nagy garanczia, hogy a bírói kar meggyőződésétől távoltartassék az a hit, hogy előmozdításukat más úton keressék, mint a kötelességteljesítés útján. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úr arra czélzott még, hogy a büntetőtörvényszéknek alelnökét én talán szombathelyi elnöki állásából u

azért javasoltam ő Felségének kinevezésre, mert diadalkaput, mert fáklyásmenetet rendezett nekem. T. ház! Szabadjon nekem azt mondanom, hogy mikor Szombathelyen voltam, igen szépen fogadtak, fáklyászenével és diadalkapuval is, hanem ennek rendezésében tudtomra nemcsak az elnök, de a bírói karnak egyetlen egy tagja sem vett részt, és én azok között, a kik ottan szerepeltek, abszolúte soha sem vettem észre, hogy előtérbe nyomultak, vagy tolakodtak volna. Babé Emil: A banketten ki szónokolt? (Zaj. Halljuk!) Várady Károly: Ki szónokolt a banketten? (Zaj. Halljuk!) Szilágyi Bezsö: A t. képviselő urak közül többen voltak nálam s azt mondották: hiszen lehetetlen, hogy ennél vagy annál a bírónál az hátranyúl tudassék be, hogy felköszöntötte egyszer-másszor az ellenzéki képviselőket. (Derültség a jobboldalon.) Én mindig azt mondottam: Nem, kérem, nem tudatik be hátranyúl, de érdemül sem tudatik be. (Derültség a baloldalon.) Azt pedig jelentem a t. képviselő, urnak, hogy a banketten kik szónokoltak és mit mondottak, arra én valójában nem emlékszem, de biztosítom, akkor sem emlékeztem, a mikor a kinevezés történt. Ezt méltóztassék megnyugtató tudomásul venni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Polónyl Géza: A házszabályok 163. §-a alapján kérek szót. (Derültség a szélső baloldalon.) Nagy köszönettel tartozom az előttem szólott t. képviselő úrnak, mert végre-valahára kompetens helyről teljesen elfogadható magyarázatát kaptuk annak, hogy a 163. §, alapján meddig és mily hangon szabad a képviselőházban szólani, (Helyeslés. Úgy van! a szélső báloldalon.) Hogy a t. háznak szíves türelmét jogom legyen igénybe venni, félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén is szót kérek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Arról most nem akarok szólani, hogy mily csalódás érte azokat, kik azt hitték, hogy az elnöki szék némaságra kárhoztatja a mindig kitörésre . . . (Nagy zaj jobbfelöl.) és arról akarok hosszasabban megemlékezni, mennyire helyes az, midőn az a férfiú, ki e ház elnöki székét van hivatva betölteni, személyes kérdésben politikailag vádol, még pedig a szenvedély oly hangján, mint ő tette. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, ne tessék a megtörtént felszólalást elnöki szempontból kritizálni. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfelől.) Ha a most megtörtént felszólalás által a házszabályok akármely tekintetben megsértettek volna, ismertem volna elnöki kötelességemet. De konstatálom, hogy a házszabályok semmi tekintetben meg nem sértettek. (Zajos helyeslés jobbról. Mozgás balfelöl.) Polóliyi Géza: Én a szokásos és köteles tisztelettel fogadom az elnöki figyelmeztetést. Csak önigazolásomra meg kell jegyeznem, hogy talán indokolni tartozom, miért szólalok fel személyes kérdésben. Ezért voltam kénytelen bevezetésül felhozni azt, a mit mondtam. A t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy a házassági jogról szóló javaslat bemutatásánál nem akarta előmozdítani azt a politikai játékot, melyet én tíztem először azzal, hogy egy határozati javaslattal sürgettem a polgári házasság-