Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-427
427. országos tflés 1895. február 9-én, szombaton. 407 kedvüket és az igazság iránti hitüket fogják elveszíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért itt érintőleg megemlítem, hogy igenis, a szolgálati szabályzat nem arra való, s nem azért van arra szükség, hogy az egyes miniszter urak mégis protekcziót gyakorolhassanak, hanem épen az ellenkezőre, hogy a kinevezéseknél semmiféle pártfogásnak a jövőben helye általában ne lehessen. (Helyeslés a szélső biloldalon.) T. ház! Az igazságügyminiszter úrnak beszédében én megnyugvással olvastam azon kijelentését, mely szerint a »törvények szerint az igazságügy minisztert illető felügyeleti jogot szigorúan, de igazságosan fogja érvényesíteni a bírósági ügyvitel és ügykezelés érdekében«. Az igazságü'gyminiszter úrnak ezen kijelentésével hozom kapcsolatba az itt már röviden meg beszélt, de még eléggé kimerítően nem tárgyalt, — Issekutz képviselőtársam által említésbe ho zolt — Zsitvay-ügyet. (Halljuk! Halljuk!) Igaz ugyan, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam megemlítette, hogy idegen példákra ne hivatkozzunk, de talán ő is megengedi, ha egy, nézetem szerint találó kivételre mégis hivatkozom. Megtörtént Ausztriában 1892-ben, hogy az ottani igazságügy miniszter, gr. Sehönborn, egészen hasonló eljárásról szerzett tudomást a végtárgyalásokat vezető elnökre nézve, mint a milyeneket itt a fővárosban az említett elnök úr sajnosán már meghonosított. Az ottani igazságügyminiszter azon felügyeleti jogánál fogva, melyet a mélyen t. igazságügyminiszter úr itt minálunk hasonlóan hangsúlyoz, egy rendeletet bocsátott ki, ezt a rendeletet a parlamentben olvasta fel, és ezen rendelet az egész parlament osztatlan elismerésében részestílt, mert benne az volt mondva, hogy a végtárgyalást vezető elnökök a tapintatlanságoktól, az ügyetlenkedésektől, az oda nem tartozó durvaságoktól, csipkedésektől tartózkodjanak azon s>.ék tekintélye érdekében, melyet elfoglalnak. (Helyeslés a balés szélsőbalon.) És benne volt, hogy tekintsék már végre-valahára egy jogállamban a védelmet a váddal egyenjogosúlt félnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Akkor az osztrák jogászegyletben dr. Ofner felolvasást tartott azon kérdésről, — és számos adatokkal igazoltan azon következtetésre jutott, — hogy az igazságszolgáltatási területen a volt királyi ügyészeknek törvényszéki elnöki alkalmaztatása nem igen járt szerencsés eredménynyel. Ha nekem eszembe jut, hogy az említett úr is királyi ügyész volt, és bizonyosan az ottani fogház ingyen lakóival szemben szokta meg azt a modort, melyet az elnöki székbe hozott, akkor kény szerűlök azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy Magyarországon is vannak esetek, melyekben olyan királyi ügyésznek törvényszéki elnökké való emelése nem volt szerenesés választás. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Arról, hogy az a férfiú miért lett kinevezve, beszél ugyan a krónika egy esetet, mely szerint a volt igazságügyminiszter urnak szombathelyi megjelenése, fáklyászenéve] való megtiszteltetésénél Zsitvay Leo úr által való felköszöntetése, mindezek után ezen urnak rövid idő múlva ide kinevezése közt valami összefüggés lenne. (Élénk derültség a bal- szélső haloldalon.) Ezt azonban — úgy hiszem — a volt igazságügyminiszter úr semmi esetre sem fogja elismerni. (Derültség a szélső baloldalon.) És ha már valaki az ő elnöki méltóságáról annyira megfeledkezik, hogy egy tanának, — mint ezelőtt két évvel, a mikor Győrffy Gyulát szóhoz nem juttatta, igaz, hogy Sós alügyészt sem, — azt mondotta: »no már most adja ki a mérgét,« (Derültség a szélső baloldalon.) azt hiszem, hogy a magyar igazságszolgáltatás érdekében az ilyen urakra nézve nem a promoveáiás, hanem a rég megérdemlett nyugdíjbahelyezés lenne a legezélszerűbb megoldás. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Megjegyzem különben, visszatérve az osztrák példára, hogy gr. Sehönborn igazságügyminiszter azt a német törvényszéki elnököt, a ki ott hasonlóan viselkedett, nem léptette elő, hanem bizonyára a megérdemlett nyugdíjba küldte. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha már most meggondolom, t. képviselőház, hogy a. szóbeliségnek behozatalával, a büntető igazságszolgáltatás terén kilátásba helyezett esküdtszékek behozatalával, úgy a polgári, odrit a büntető törvények legnagyobb részének a gyakorlatban alkalmazása a szóbeliség és közvetlenség elveinél fogva, a tárgyalásokat vezető elnöktől fognak nagy részben függeni, (Igaz! Úgy van! láifdől.) nem állok-e helyes állásponton, ha első szükségnek tartom, hogy válogassuk meg előbb jól azokat a személyeket, a kiknek a magyar igazságszolgáltatás kezelésére oda adjuk a hatalmat? (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hasztalan a legjobb törvény, a legbölcsebb törvényhozási intézkedés, ha azok a közegek, a kik annak kezelésére hivatvák, elrontják azt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az igazságügyminiszter úr programmbeszédjében — teljes megelégedéssel fogadom — azt mondja, hogy az állampolgárok szabadsága, a jogok egyenlősége, és a vitás kérdések gyors elintézése azok a főírányelvek, a melyeket o az igazságszolgáltatásnál követni akar. Én az igazságügyminiszter úrnak ezt a kijelentését kapcsolatba hoztam egyrészt a törvényáészítő bizottsággal, másrészt egy oly megtörtént jogszolgáltatási esettel, a melynek gyógyítását az egész magyar jogkereső közönség nevében tőle kérem. (Halljuk'! Halljuk !)
