Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-427

408 427. országos ülés 1895. február 9-én, szombaton. A törvény-előkészítő bizottság működéséről sajnosán nélkíílözzük iigy a volt, mint a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak jelentését. A volt igazságügy miniszter úr ezelőtt négy évvel adott ki a minisztérium munkálkodásáról egy jelentést, de négy év óta, daczára annak, hogy azóta is jelentékeny munkálkodást fejtett és fejtetett ki. új jelentés közre nem bocsáttatott. Pedig azt hiszem, hogy ha lehet a kereskedelemügyi, földmívelésügyi, vallás- és közoktatásügyi miniszternek évenkint nagyon is vaskos kötetekre menő jelentést kiadni, akkor az a mostoha gyermek, a magyar igazságszolgáltatás végre-valahára megérdemli, hogy hasonló figyelemben részesüljön, s ha nem is minden öt esztendőben, de kevesebbet mondok, legalább minden két évben ily jelentés a törvényhozás tagjainak rendelkezésére bocsáttassák. {Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mi nem tudjuk, t. képviselőház, hogy tulajdonképen mi az a törvényelőkészítő bizottság, hogy kikből áll az és mit csinál? Tudomásom szerint a törvényelőkészítő bizottság két részre oszlik. Foglalkoztatnak ott oly férfiakat, a kik az igazságiigyminiszter úr fenhatósága alatt állnak, és foglalkoztatnak olyanokat, a kik attól függetlenek. Hogy ezen az ország igazságszolgáltatása érdekében munkásságot kifejtő urak között a munka hogyan van felosztva, mely időtől foglalkozik valamelyik tagja a neki kiosztott munkával, azon idő alatt, mit végzett, megszolgálta-e azon jutalmat, a melyre — elismerem — igénye van, de luely a költségvetésben kifejezésre is talál, mindezekről bírálatot nem mondhatunk: ez előttünk zárt könyv, mert az igazságügyi kormány nem tart bennünket arra érdemesnek, hogy akár évi jelentéseiben, akár igazságügyi működéséről szóló jelentésében tájékoztasson. Már pedig, t. ház, ha mi a munkát jutalmazzuk, és azt igenis, jutalmaznunk kötelesség, viszont bírunk azon joggal, hogy lássuk, a jutalomért mi végeztetett, és lássuk, kik végezték azt? (Jgas! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Én, t. ház, az igazságügy miniszter úr figyelmét törvényeiőkészítés szempontjából felhívom a magyar katholikus főpapok utáni öröklési és hagyatéki eljárás kérdésére. Eszembe jut, hogy évtizedek munkájába került a büntető törvény megalkotása, évtizedek munkája után még mindig csak tervezet a magánjogi törvény, s ebből talán joggal vonhatom le azon következtetést, hogy ha a magyar katholikus főpapok utáni öröklés és hagyatéki eljárás kérdéseire törvényt akarunk hozni, jó lesz idejekorán kezdeni, mert évtizedekbe fog belekerülni, míg az meglesz. Tudjuk, t. ház, hogy az 1715 : XVI. törvényczikkben emelték törvénynyé a Kolonicsféle egyezményt. Azóta királyi rendeleteket bocsátottak ki, melyek közül Ferencz király 1720 iki áprilisi rendelete a legbővebb, és az igazságügyminis^teriumnak 1883-ból van egy eljárási rendelete. (Halljuk! Halljuk!) És ha az igazságügyi költségvetést beterjesztő jelentésben nézetem szerint, helyesen van kiemelve a következő igazság, mely szerint érvényesen elvállalt kötelezettségek teljesítése jogállamban kérdés tárgyát nem is képezheti, akkor, úgy hiszem, hogy ezen tételt az igazságszolgáltatás egész terére az állampolgárok minden osztályára egyaránt ki kell terjeszteni; (Úgy van! a szélső baloldalon.) ki kell terjeszteni az igazságiigyminiszter úr által is hangsúlyozott jogegyenlőség érdekében; ki kell terjeszteni akkor is, ba a katholikus püspökökről van szó. Mert, t. ház, a nyitrai volt püspök, néhai Roskoványi Ágoston, kitűnő egyházíró, az őj ószivűségének határtalansága S nemes jellemének tisztasága által egyaránt elismerést aratott hívőinél és más vallásúaknál, nemcsak az ország határain belííl, hanem messze az okon kivfil is, és száz és százezrekre mennek azon összegek, melyeket ezen kitűnő püspök jótékony czélokra adakozott; és ime, t. ház, az ő elhalálozása után meg kellett érnie a hívőknek, a jogkereső közönségnek s a magyar közvéleménynek azon szégyent, hogy ezen derék püspök után perek támadtak, perek vannak folyamatban, mert nem fizette meg a tűz- és jégbiztosítási díjakat; előre szedtek fel az ő gazdaságának kezelői gabonakereskedőktől nagy pénzeket, az egyik 45.000, a másik 55.000 forintot perel, és ma a boldogult püspök elhalálozása utáni harmadik évben még mindig nemcsak nincs, a ki megfizesse, hanem a mi igazságszolgáltatásunk, a mi rendeleteink szerint úgy néz ki a dolog, hogy nem is lesz, a ki fizesse! T. képviselőház! Én is azt mondom, hogy igenis, az elvállalt kötelezettségek teljesítése a jogállamban kérdés tárgyát nem képezheti, teremtsünk tehát a püspökökre nézve is oly törvényt, a mely ezen tételt igazolja, és a mely nem hozza a katholikus, sőt mondhatnám általában a jogérző közönséget azon helyzetbe, hogy ily^n nagyemlékű kitűnő férfiú emléke, ilyen pereknek a jogosultsága által bemocskoltassék. (Igás! Ügy van! a szélsőbálon.) Az eljárás folyamán, t. képviselőház, nem volt lehetősége még eddig annak valószintísítésére, — pedig az igazságügyminiszter úr gyakorolja a legfőbb felügyeleti jogot, — hogy az illető hitelezők, a kik akkor, a mikor az illető gazdasági tisztviselő uraknak pénzre volt szükségük, jók voltak arra, hogy azt odaadják, hogy pénzüket honnan fogják megkapni, holott a derék adományozó férfiú száz meg százezreket bírt alapítványokra