Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.
Ülésnapok - 1892-426
426. országos ülés 1896. február 8-án, pénteken. 385 törvénykönyvhöz. Ez volt az oka, t. ház, annak, hogy mikor 1870-ben, az első magyar jogászgyűlésen, t. barátom és képviselőtársam, Hódossy Imre, azon indítványát terjesztette elő, hogy az 1861-ben hatályon kívül helyezett osztrák polgári törvénykönyv, legalább ideiglenesen, addig míg magyar magánjogi törvénykönyvünk megalkottatik, az ország egész területére nézve újból életbeléptettessék, én ezt az indítványt szerény tehetségem egész erejével elleneztem, és talán lényegesen befolytam arra, hogy akkor ezt az indítványt elvetették. T. ház, sajnálatomat kell ezen, akkor győzedelmes harcz eredménye felett ma utólagosan kijelentenem. 0 már akkor is, éles előrelátásával megjövendölte, hogy attól az időtől fogva, melyben indítványát bejelentette, még egy negyedszázad is el fog múlni, mégsem lesz magyar magánjogi kódexünk. Sajnos, jóslata beteljesedett. És ha előreláttam volna ennek bekövetkezését és azt, hogy oly utat fogunk követni a magánjog koclifikácziója terén, hogyha azon tovább is így haladnánk, hát még a következő huszonöt év alatt sem fogunk ezélhoz jutni, nem küzdöttem volna indítványa ellen, hanem azt teljes erőmből támogattam volna, mert habár idegen eredetű törvénykönyv volt is az, ha azt akkor életbeléptetjük, a helyzet magánjogi viszonyaink tekintetében mégis sokkal kedvezőbb lett volna, s a jogszilárdság mégis sokkal magasabb fokon állana, mint jelen jogáliapotunk mellett. Ha magánjogi kodifikácziónk történetét ezen időtől fogva tekintjük, azt látjuk, hogy e téren eddig bizony édes-kevés történt, s a mi történt, az is, nézetem szerint, hibás és helytelen. Egyes részek kidolgozásával időnkint megbízattak egyesek, majd azoktól a munka elvétetvén,, más kezekbe adatott, majd ismét a magánjogi törvénykönyv több részének kidolgozásával egyidejűleg bízattak meg egyesek, a nélkül azonban, hogy e czélra egységes bízott-, ság szerveztetett volna, s a nélkül, hogy az egyesek állandó kontaktusban lettek volna egymással. Sokszor a legellentétesebb magánjogi felfogásnak, a legkülönbözőbb nézeteknek hódoló szakemberek kezébe adattak a munka különböző részei. Természetes, hogy ezen különböző utakon eredményt elérni nem lehetett. Azért e tekintetben örömmel üdvözlöm a t. igazságügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy egy bizottságot óhajt szervezni, a melyre rá akarja bízni a magyar magánjogi törvénykönyvnek egyöntetű, a maga egész rendszerében való kidolgozását, az első tervezetnek elkészítését. Ez volt régi álláspontom, és iparkodtam mindenütt, a hol alkalmam és módom volt, tehetségem egész erejével ezen nézetemnek kifejezést adni. Igen KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXII. KÖTET, örülök, hogy végre eljutottunk oda, hogy a t. igazságügyminiszter is, helyeselvén ezen álláspontot, erre helyezkedett. Remélem, hogy nem gondolt itt egy nagy bizottságot, mert ily bizottság törvénykönyv elkészítésére nem alkalmas, hanem értett — legalább én nagyobb számút nem tartanék helyesnek — egy három-öt tagból állót; három tagot minimum szükségesnek tartok, de többet öt tagnál nem tartanék czélszerűnek, mert nagyobb szám nem segítené elő és nem gyorsítaná, hanem ellenkezőleg csak nehézkessé tenné a bizottság működését. Ez irányban más magánjogi kódexek készítésének példáján is okúihatunk. Ajánlom különösen azt is a t. miniszter úr figyelmébe, hogy ezen bizottságban a vezetést egyre bizza, arra, a kit erre majd leghívatottabbnak fog ítélni, s e mellett még azt is tanácsolnám, hogy a bizottság vezetőjére bízza egyszersmind ä munkatársainak megválasztását, tehát magát a bizottság összeállítását is; mert csak harmonikus jogi műveltséggel, ugyanazon irányban haladó elméleti s gyakorlati képzettséggel bíró egyének lesznek képesek egyöntetű, megfelelő szerves egészet alkotni, a melyben az ellenmondásokésfeleslegesismétléseklehetőlegelkerűlt étnek. T. ház! Épen ezért feltétlenül szükséges az egységes vezetés s az, hogy azok, a kik a különböző részek feldolgozásával megbízatnak, a munka folyamán egymással folyton kontaktusban legyenek, minden egyes résznek, minden egyes nevezetesebb részlete elkészítésénél tanácskozásra jöjjenek össze s annak végleges szövegezését együttesen eszközöljék, mert különböző kezekből harmonikus egész csak így kerülhet ki. De szükséges az is, t. ház, hogy a bizottság tagjai oly helyzetbe jussanak, hogy addig, míg a magánjogi törvénykönyvre vonatkozó egész javaslattal el nem készülnek, mással ne legyenek kénytelenek foglalkozni, hogy egész erejüket, egész tehetségüket és öszszes munkásságukat ezen nagy műnek szentelhessék, mert ilyen törvénykönyvet, azzal csak dilettáns módon, mellékesen, a fenmaradó szabad időben foglalkozva, jól elkészíteni lehetetlen legfeljebb gyári munkát lehet ily úton szolgál-, tatni, a mely szintén nem fogna megfelelni sem a gyakorlati jogélet, sem a tudomány r követelményeinek. Persze ez áldozatokkal járna. De ha 1840-ben a váltójogi törvénykönyv elkészítésére lehetett negyvenezer forintot áldozni, a mi az akkori viszonyok között igen nagy összeg volt, akkor ily óriási nagy mű, jogéletünk legfontosabb alkotásának elkészítésére, milyen a magánjog kodifikácziója, szinte nem szabad visszariadnunk a megfelelő áldozatoktól. 49
