Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

426. országos ülés 1895. fel»ruár 8-án, pénteken. 381 mely nem a tetszéstől, hanem attól függ, hogy a valóságnak pozitive megfeleljen. Az a sajtószabadság, a 'mely az 1848-iki törvényben s az eddigi eljárásban megvan: az egy pozitív valóság, melynek javaival és eredményeivel eddig élt a nemzet. Én a jelenlegi időket és viszonyokat, ismétlem, nem tartom arra megéretteknek, hogy ezeknek a revideálása mellett 'akár az eljárásban, akár más részében felülvizsgálat alá vétetvén a sajtótörvény, annak esetleg eljárási czímen veszendőbe induljanak egyes részei. Különben a sajtószabadságnak magának egyik legfontosabb kelléke épen az, hogy a sajtótörvény nem különíti el intézkedéseiben és végeredményeiben más törvénytől. A büntetőtörvénynek általános szabályai az esküdtszéki verdiktek szerint alkalmaztatnak arra, a kit az esküdtszék vétkesnek talál. Azt, hogy arra, a ki sajtóvétséget követ el, külön eljárás és külön eljárás mellett talán a törvénynek külö'mnódszeríí alkalmazása'. következzék be, nem a sajtószabadság megtartásának, hanem korlátozásának tekintem. Mindezen okok miatt, t. ház, az én t. képviselőtársamnak határozati javaslatához nem járulhatok, mert nem találom azt a jelenlegi időkben alkalmasnak, de nem hiszem azt sem, hogy jelenleg annakeklatáns és égető szüksége forogna fenn. Sőt magában e kérdésnek mostani felemlítésében épen azon időben, a midőn az országban levő'.esküdtszékek igen fontos verdikteket hoztak,. a melyek úgy politikai, mint igazságügyi szempontból nemcsak itt ebben az országban, hanem egész Európában kiváló fontossággal birnak és nagy figyelem tárgyát képezik, ha most a sajtóeljárás részrehaj latlansága, igazságossága iránt kételyek támasztatnának a magyar parlamentben;, az nem volna egyéb, mint argumentáczió azon támadások mellett, a melyek a magyar esküdtszék verdiktjeinek igazságossága, a magyar sajtóbíróságok ítéleteinek helyessége iráut külföldön és benn az országban is támasztatnak. Mindezen okoknál fogva, t. ház, óhajtom, hogy mindaddig, a míg az ezirányú támadások Magyarországon nem lesznek napirenden úgy, mint mostanában, ezen kérdés a képviselőházban beható tárgyalás alá ne vétessék, A másik kérdés, t. ház, a mely engem felszólalásra indított, (Halljuk! Halljuk!) egy képviselőtársamnak a legközelebbi napokban (Nagy mj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre!) a bíróság nyilvános tárgyalása alkalmával történt dolgokra tett megjegyzéseire vonatkozik. Én nem akarom, t. ház, kétségbe vonni azt, hogy & parlamentnek joga van minden dolog felett, tartozzék az akár az adminisztráczió, akár az igazságszolgáltatás bármely ágához, kritikát gyakorolni; de én azt hiszem, és talán nem tévedek, hogy e kritikánál egy dolog megkívántatik: ezen kritikának azon ügy elintézésére semmi olyan jogszerűtlen befolyást gyakorolnia nem szabad, a mely azt helyes irányából kizökkenthetné. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondás és mozgás a hal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a lehető legnagyobb objektivitással, minden elfogultság nélkül bátor leszek saját nézeteimet előadni. (Halljuk! Halljuk!) Mindazon képviselő urak, kik ezt nem helyeslik, vagy pedig ezzel ellenkező állást foglalnak el, ép oly joggal fogják elmondani velem szemben saját nézeteiket és én nagyon fogok azon örülni, ha a képviselő urak akármelyikének alkalma lesz engem arról meggyőzni, hogy felfogásom helytelen. Argumentumok előtt meghajlok. Hát, t. ház, az tagadhatatlan, hogy azon ügy, a melyet a t. képviselő úr itt felemlített, és a melyet talán kisebb szerencsével, de nagyobb vervvel a bíróság előtt maga védett, . . (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem arról van szó! Nem tartozik ide!) Issekutz Győző: Barátságból! Horváth Gyula: Egyszer s mindenkorra kijelentem a képviselő úrral és mással szemben is, hogy sohasem értek egyebet az alatt, a mit mondok, mint a mi abból világosan kitetszik. A képviselő urat sem nem akarom, sem jogom nincsen olyan dolgokkal inszinuálni, a melyek a t. képviselő úr tisztességét lejebb szállítanák. És csak azt a tényt említem fel, hogy a képviselő úr — ismétlem — talán kisebb szerencsévei, de nagyobb ügyességgel védte ugyan azt az ügyet a bíróság előtt, a mely ügyet rövid napok múlva itt előhozott. (Nagy zaj a ssélsőbalon: Nem erről van szó!) Olay Lajos: Az elnök eljárását joga van bírálat tárgyává tenni! Horváth Gyula: T. ház! Igaz, hogy a képviselő úr az elnök eljárását is bírálta. Olay Lajos: Joga van hozzá! Horváth Gyula: De igaz az is, hogy a t. képviselő úr azon argumentumokból, a melyek ott a tárgyalás alkalmával használtattak, nem egyet ismételt, és e tekintetben hivatkozom a t. képviselő urnak beszédére, hogy ez nem pusztán az elnök eljárására, hanem az ügy érdemére is vonatkozott, a mennyiben kétségbe vonta, hogy azok a kérdések azon szempontból volnának megítélhetők, a melyből a bíróság azokat megítélte. Ezt csak azért említettem föl, hogy igazoljam azt, hogy nemcsak az elnök akkori eljárása képezte a képviselő úr bírálatának tárgyát, ha-i