Képviselőházi napló, 1892. XXII. kötet • 1895. január 19–február 11.

Ülésnapok - 1892-426

380 420. országos ülés 1895. február S-án, pénteken. tátik, ez már az 1868:XLIV. törvényczikkbe ütközik. (Igaz! Úgy van! a bál-és szélsőbal felől.) Én azért, t. Láz, ezen kérdést nemzeti szempontból, jogi szempontból ajánlom az igazságügyminiszter úr figyelmébe, a ki utóvégre is Magyarország közjogának, a magyar állam jogrendjének őre, mint a kinek kötelessége a magyar közjognak a magyar kabinetben ékesszólásának, tudásának erejével minden közjogellenes támadás, vagy gondolattal szemben való megvédése. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek azok, a miket elmondani szerencsém volt. Ismételve kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. A sajtótörvény módosítására vonatkozólag, a miként indoklásomban előrebocsátottam, röviden fölolvasom a határozati javaslatomat: »TJtaRÍtja a ház az igazságügymiuisztert, hogy Magyarország egész területére hatálylya] biró sajtótörvény megalkotása végett a sajtó szabadságát védő, a sajtóbíróság hatáskörét szabatosan körülíró javaslatot terjeszszen a ház elé mielőbb.« (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő ár maga felolvasta a határozati javaslatot, annak újabb felolvasása tehát nem szükséges. Az előadó úr személyes kérdésben kivan szólani. Latkóczy Imre előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Nem voltam benn a teremben akkor, mikor az előttem szóló t. képviselő az előfidói beszédemre reflexiókat tett, de kevéssel ezelőtt értesültem, hogy helytelenítette beszédemben az elismerés azon szavait, melyekkel a volt igazságügyminiszter úr elfogulatlanságának^' s tárgyilagosságának adóztam. De nem elégedett meg e megjegyzéssel, hanem hozzátette egyúttal azt is, hogy az előadói székből sokkal helyesebb volna megfontolni azt, a mit mondani akarnak, mivel az én dicséretem tulajdonkép a korábbi rendszereknek a hallgatag elítélését tartalmazza. A t. ház meg fogja engedni, hogy erre nézve igen röviden egy személyes természetű megjegyzést tegyek. Hivatkozhatom a ház összes tagjaira, magára a Naplóra is, hogy én nem árasztottam a volt igazságügyi miniszter úrnak tömjént, hanem egész tárgyilagos objektív formában kiemeltem azt az elfogulatlanságot, a melyet a bírói kinevezéseknél és a kinevezéseknél általában követett és tanúsított. Tettem ezt pedig azért, mert a háznak épen ezen oldaláról minduntalan hallunk oly panaszokat, oly, nézetem szerint, alapnélkííli felszólalásokat, hogy kinevezéseknél nem a személyes érdem, hanem protekczió vagy más tekintetek az irányadók. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Úgy is van!) A mi pedig a tanácsot illeti, erre nézve legyen szabad röviden annyit mondanom, hogy én tizenegy év óta vagyok és voltam itt a házban tárgyalás alá került különböző tárgyaknak az előadója. Tudtommal a képviselő úr e tisztben még egyáltalán nem részesült; ha tehát tanácsra fogok egyáltalán szorulni, engedje meg, hogy ezt ne ő tőle kérjem. (Mozgás balfelől.) Issekutz GyŐZÖ: Személyes kérdésben kivánok szólani, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Én nem tanácsot kivántam adni az igen t. előadó úrnak, hanem az igen t. előadó úr tényével, nyilatkozatával szemben gyakoroltam bírálatot, melyhez nekem jogom van, melyhez jogom van anélkül, hogy az előadói székhez jussak, mely székhez való jutást — nagyon természetesen — ellenzéki állásom kizárja. (Helyeslés balfelöl.) Perczel Béni jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Az igazságügyi politikára vonatkozólag nagyon rövid az, a mit mondani akarok. Az ország igazságügyi politikáját taglaló beszédet tartani szándékomban nem volt, hanem az igen tisztelt előttem szólott képviselő úr beadott egy határozati javaslatot, mely nemcsak az ország igazságügyi politikáját, hanem az ország és a 48-as idők egyik legfontosabb, legnagyobb vívmányát érinti, tudniillik vonatkozik arra, hogy a sajtótörvény külön úgy az eljárásra, mint a sajtóbíróságra vonatkozólag intézkedéseiben felülvizsgáltatván, új kidolgozás tárgyát képezze. T. ház! Én a magam részéről azon hitben és meggyőződésben vagyok, hogy a sajtóeljárásban itt is, valamint az erdélyi módszer szerint is több hiány volt tapasztalható. De én azt láttam, nemcsak itt Magyarországon, hanem kivált a legutóbbi időben Németországba^ és más országban is, a hol a sajtótörvényt és sajtószabadságot korlátozni akarták, hogy sohasem azzal jöttek, hogy a sajtótörvényt vagy sajtószabadságot korlátozni kell, hanem az eljárás szabályozására adtak be javaslatokat, és ezen eljárások szabályozásával a legfontosabb jogok szoktak veszendőbe menni. Én, t. ház, a jelenlegi viszonyokat nem tartom olyanoknak, hogy az országnak azon fontos jogát, mely az 1848-iki időknek nézetem és meggyőződésem szerint egyik legnevezetesebbj .vívmánya,"" épen a jelen időkben, akár az eljárásra, akár érdemleges intézkedéseire vonatkozólag, revizió alá akarnám vinni. (Ellenmondás a bal- és szélsőbalon. Egy hang balfélöl: Szép komplimeni a többségre!) Nemcsak a többségre akar kompliment tenni, egyformán szól a ház mindegyik oldalának, mert méltóztassanak meggyőződni, hogy a jelenlegi időszakban két igazság méretik, az egyik, mely az egyeseknek tetszik, a másik,